Nevének jelentésespanyolul ’Egyenlítő’ (alatinÆQUATOR szóból), mivel azEgyenlítő vonalán fekszik.
Az ország fővárosaQuito, amely az1970-es években UNESCOvilágörökségi címet kapott, amiért egész Latin-Amerikában az itteni történelmi központ őrizte meg legjobban eredeti jellegét.[5] Az ország harmadik legnagyobb városa,Cuenca1999-ben szintén világörökségi címet kapott, amiért rendkívül jól illusztrálja a gyarmatosító spanyol reneszánsz várostervezést valamint városképe élénken tükrözi a különböző latin-amerikai társadalmakat és kultúrákat.[6]
Három nagy földrajzi régióra oszlik: aCsendes-óceán partvidékére, aholGuayaquil nagyvárosa is található, az országAndok magashegységi régiója, ahol a főváros,Quito található, és az ecuadori Amazonas-vidék, az ország keleti részén. E régiók közül az első kettőben összpontosul az ország lakossága és gazdasági tevékenységeinek nagy része, míg a kevésbé lakottamazóniai részt jelentőskőolaj-lelőhelyek, valamint nagybiodiverzitás jellemzi. Ehhez a három nagy kontinentális régióhoz járul még a Galápagos-szigetek csoportja.
Az ország számos állatfajnak ad otthont, amely közül sok az őshonos (endemikus), mint például az egyedülálló állatvilágáról híres Galápagos-szigeteken élő fajok jelentős része.[7]
A mai Ecuador őslakosai azindiánok voltak, területe pedig azInka Birodalom része volt. A spanyolok 1531 és 1533 között hódították meg, és előbb a Perui Alkirálysághoz, majd az Új-Granadai Alkirálysághoz csatolták. A spanyol gyarmatosítók elleni felkelés 1810-ben kezdődött, az ország hosszú és keserves harcok után 1821-ben vívta ki függetlenségét. 1822-ben a pichinchai csata után Ecuador csatlakozott aSimón Bolívar vezetteNagy-Kolumbiához, amely magába foglaltaKolumbia,Venezuela ésPanama egészét, valamintPeru,Brazília ésGuyana egyes területeit.
A19. században Ecuador instabil állam volt, gyorsan követték egymást a diktátorok. Az 1860-as években arómai katolikus egyház segítségével akonzervatívGabriel Garcia Moreno egyesítette az országot. A század végén a világban megnőtt akakaó iránti kereslet, az lett a fő exportcikk, és vándorlás indult meg a felföldről a partvidék új mezőgazdasági vidékei felé.
1895-ben a partvidékre támaszkodóEloy Alfaroliberális forradalmat vezetett, korlátozta az egyház és a felvidék konzervatív földbirtokosainak hatalmát. Ez a liberális irányzat maradt hatalmon 1925-ig, a katonák „júliusi forradalmáig”. Az 1930-as és 1940-es években ismét politikai labilitás volt és olyan populista politikusok emelkedtek fel, mintJosé María Velasco Ibarra ötszörös elnök.
Az Amazonas medencéjének hovatartozásáról hosszú ideig vita volt Ecuador és Peru között. 1941-ben gyorsan nőtt a feszültség a két ország között, majd háború tört ki. Peru álláspontja szerint ecuadori csapatok megszállva tartották a vitatott területet, Ecuador álláspontja szerint Peru a vitatott terület megszállására készült. 1941 júliusában mindkét ország mozgósított. Az ellenségeskedés 1941. július 5-én tört ki. A háború során Peru megszállta az egész vitatott területet. Néhány hetes harc után azAmerikai Egyesült Államok és több latin-amerikai ország nyomására tűzszünet lépett életbe. Ecuador és Peru 1942. január 29-ei megállapodásával helyreállt a nyugati félteke egysége atengelyhatalmakkal vívottmásodik világháborúban. Győzelme eredményeként Peru magához csatolta a vitatott területet.
Gazdasági válság és népi nyugtalanság apopulista politika visszatéréséhez és a katonák ismételt beavatkozásokhoz vezetett az1960-as években. Közben külföldi társaságokolajat fedeztek fel azAmazonas-medence Ecuadorhoz tartozó részén. 1972-ben elkészült azAndokon átvezető csővezeték. Ezen át jut ki az olaj a keleti vidékekről a partvidékre, így Ecuador lettDél-Amerika második legnagyobb olajexportőre. Ugyanabban az évben egy „forradalmi és hazafias” katonai junta megdöntötte a kormányt, és hatalmon maradt 1979-ig. A későbbi demokratikus kormányok sem tudták megoldani a gazdasági nehézségeket. 1982-benOsvaldo Hurtado kormányának kellett szembenéznie a gazdasági válsággal. Ezt magasinfláció, költségvetési hiány, pénzromlás, növekvő adósságtörlesztés, versenyképtelen ipar jellemezte, és a kormányzás krónikus instabilitását okozta. A későbbi években sem lett stabilabb a kormányok helyzete, 1996-2006 között három demokratikusan megválasztott elnöke egyike se tudta kitölteni hivatali idejét.
A bennszülött lakosság aránya nő (ma hozzávetőleg 25%) és ez az utóbbi évek belpolitikájára is kihat. A kormányok képtelenek voltakföldreformot végrehajtani, magas amunkanélküliség és rosszak a szociális szolgáltatások, történelmét a földbirtokos elit által kizsákmányolva töltötte.
2006-ban a demokratikus választásbólRafael Correa került ki győztesen. Az új ecuadori alkotmányt a2007-ben felállított Ecuadori Alkotmányozó Gyűlés fogalmazta meg, amelyet 2008-ban fogadott el az ország népszavazás útján. Ecuador azENSZ és számos dél-amerikai szervezet tagja.
Ecuador fővárosaQuito,Pichincha tartományban van a Sierra régióban. Legnagyobb városaGuayaquil,Guayas tartományban a nyugati parton. A Quitótól délre fekvőCotopaxi (5897 m), a hasonló nevű tartomány mellett sokszor tévesen tartják a világ legnagyobb aktív vulkánjának. Dél-Peruban és Észak-Chilében több magasabb és aktív vulkán van. Ecuador legmagasabb pontja aChimborazo (6267 m).
Ecuador szinte összes folyója a Sierra területről fakad és vagy kelet felé folyik azAmazonas irányába, vagy nyugaton aCsendes-óceánba ömlik. Ezek a folyók a hegyekben elolvadó hóból vagy egyéb magaslati csapadékokból keletkeznek. A Sierra területen a patakok és folyók keskenyek és gyors-folyásúak, majd a fennsíkot elérve lelassulnak és kiszélesednek. Később azonban ismét felgyorsulnak azAndok meredek lejtőin, míg legvégül ismét lecsendesednek és kiszélesednek.
A Costa területen a folyókat a heves esőzések táplálják decembertől májusig, míg aszáraz évszakban néhány nagyobb folyó kivételével teljesen kiszáradnak mielőtt az óceánt elérnék. Az esős évszakban az óceántól befelé haladva már előfordulnak áradások is.
A Costa területen a Guayas folyórendszer szállítja el a legtöbb csapadékot. A déli Guayaquil-öbölbe érkező vízrendszer 40 000 négyzetkilométerről gyűjti be a csapadékot. A 60 km hosszú Guayas-folyó Guayaquil északi részén csupán a Babahoyo és a Daule folyók összefolyásától indul és jelentősen kiszélesedve,deltatorkolattal érkezik az óceánba, ahol számos szigetet és csatornát alakít ki.
A második legfontosabb vízgyűjtő folyórendszer az Esmeraldas a Sierra területről érkezik és Esmeraldas város mellett ömlik az óceánba. Az Esmeraldas-folyó hossza 320 kilométer, gyűjtőterülete egy 20 000 négyzetkilométeres medence.
Az ország keleti részén található legjelentősebb folyók aPastaza, aNapo és aPutumayo. A Pastaza a Chambo és a Patate folyók összefolyásától indul, amelyek a Sierrából érkeznek. A Pastaza folyón található az Agoyan vízesés, amely 61 méter magas és ezzel Ecuador legmagasabb vízesése. A Napo folyó aCotopaxi hegycsúcs közeléből indul. Ez a folyó Ecuador legfontosabb szállításra alkalmas folyója a keleti, alacsonyabban fekvő területeken. A Putumayo folyó a Kolumbiával közös határon folyik. A keleti területen lévő összes folyó az Amazonas folyóba ömlik. A Galápagos-szigeteken nincs jelentős folyó, azonban a nagyobb szigeteken édesvízi források találhatók.
Ecuador tengerpartjántrópusi éghajlat uralkodik világosan megkülönböztethető esős évszakkal. Ez januártól májusig tart. A felföldön mérsékelthegyvidéki éghajlat uralkodik. Amazóniában ismét trópusi az éghajlat, mindennaposak az esők. Az országban a legmagasabb hőmérséklet januárban 30-35 °C, míg a legalacsonyabb júliusban 5-25 °C körüli.
Az ország aránylag kis területe ellenére változatos a felszín és az éghajlat. Ennek következtében állat- és növényfajok sokasága él itt. AGalápagos-szigetek élővilága meg egészen különleges, bennszülött (endemikus) fajokban gazdag. Az itt szerzett tapasztalatai vezettékCharles Darwint elméletének kidolgozására.
A háztartások több mint 90%-a tiszta üzemanyagot használ főzéshez.[8] A levegő szennyezettsége probléma az ecuadori városokban. Például Quito és Cuenca adatai azt mutatják, hogy a levegőszennyezettség szintje meghaladja a nemzeti és aWHO-értéket.[9]
A városi területeken kívül a kőolajkitermelés és a kőolajfinomítók a szennyezés fő forrásai.[10] Az Amazonas régiójának területein az olajkitermelés során potenciálisan mérgező vegyületek keverékei keletkeznek. Azamazóniai kőolajtermelés egyre nagyobb környezetszennyezéshez vezet a kitermelés és a hibás csővezetékekből szivárgó olaj miatt is. A kőolajkitermeléssel összefüggésben számos, az őslakosok ellen elkövetett emberi jogsértésről is beszámolnak.[11]
A fő nemzeti kőolajfinomítót és a Csendes-óceán északi partján,Esmeraldasban található hőerőművet a levegőszennyezés egyik fő forrásának tekintik.[10]
A természetes édesvíz mikrobiális és kémiai szennyezése másik problémát jelent, mert az országban (2020 táján) még mindig hiányoznak aszennyvíztisztító telepek. A tengerparti, az andoki és amazóniai régiók tizenkét folyójában végzett vizsgálat megállapította, hogy az összes vizsgált folyóbanazE. coli és az összescoliform szint a nemzetközi és ecuadori jogszabályok szerint megengedett maximális határérték felett van. A legszennyezettebb folyók a Zamora, az Esmeraldas és a Machángara voltak.[12]
Az ecuadoriak többsége a központi tartományokban, az Andok hegységben vagy a csendes-óceáni partvidéken él. A trópusi esőerdővel borított terület, a hegységtől keletre (El Oriente) ritkán lakott. A lakosságnak csupán 3%-a lakik itt.
Guayaquil: 2 044 000 fő (elővárosokkal 2 636 300 fő)
A CIA adatai szerint a lakosság összetétele 2011-ben a következő volt: "mesztic (bennszülött és fehér keverék) 65%, bennszülött 25%, spanyol és egyéb 7%, fekete 3%".[14] Az ország lakosságának etnikai összetétele változatos. 2007-es adatok szerint a lakosság legnagyobb része (65%)mesztic volt, akik a spanyol gyarmatosítók és a bennszülöttek leszármazottai. A lakosság 25%-a bennszülött. Azok a spanyol vagy egyéb európai leszármazottak, akik a gyarmatosítás után nem keveredtek a helyi bennszülöttekkel ("Criollos") a lakosság 7%-át alkotják. Az afrikai-fehér keveredésűmulatt észambo (afrikai-indián keverék) emberek kisebbséget alkotnak - ők elsősorban az Esmeraldas és az Imbabura tartományokban élnek (kb. 3%).
Az 1997–98-as gyenge gazdasági teljesítményt követően súlyos gazdasági válságba került az ország 1999-ben. A válságot azEl Niño jelenség indította el 1997-ben, ami miatt az olaj világpiaci értéke zuhanni kezdett és a piac bizonytalanná vált. Ennek következtében az ország GDP-je 7,3%-kal zsugorodott, és az előző évhez képest 52,2% volt az infláció, a nemzeti valuta értéke 65%-kal csökkent. Ecuador nemzetközi kölcsönök felvételére szorult 1999-ben. Egy évvel későbbJamil Mahuad miniszterelnök bejelentette, hogy az ország felveszi azamerikai dollárt hivatalos fizetőeszközként. Mahuad ugyan távozásra kényszerült hivatalából, utódja,Gustavo Noboa véghez vitte az eredeti tervet és aNemzetközi Valutaalappal is tárgyalásokat kezdeményezett.
Az utak hossza kb. 43 197 km (1999), ebből 8165 km aszfaltozotott. Ecuador nemzeti közúthálózatát a közmunkáért és kommunikációért felelős minisztérium(Ministerio de Obras Públicas y Comunicaciones) irányítja. APánamerikai főútvonal köti össze az ország északi és déli részeit. Ez az út jelenti az összeköttetést az északiKolumbiával és déli, keletiPeruval. Az utak minősége erősen változó.
A városok közötti buszközlekedés nagyon jól kiépült. A járatok a hegyi utakon és országutakon közlekednek. A legfontosabb utak a Carretera Panamericana része észak–déli vonalú. A másik fontos útvonal Santo Domingo és Quito között van. A legmodernebb ecuadori országút Guayaquil és Salinas között fut.
Az ország vasúthálózatának hossza 812 km. Az ország nemzeti vasútközlekedéséért azEmpresa de Ferrocarriles Ecuatorianos felelős. Az Andokban található vasútvonalak gyakorlatilag nem üzemelnek. A turisták általában Alausí kantonban szállnak vonatra, azonban néhányan hosszabb útra is vállalkoznak (ha éppen üzemel). Nemzetközi vasút nem létezik jelenleg Ecuador és a szomszédos államok között.
Nemzetközi repülőtér Quitoban és Guayaquilban található, ezenkívül 60 repülőtér van az országban.
A legfontosabb tengeri kikötők Mantaban, Esmeraldasban és Machalaban találhatók, ezeken kívül még 5 kikötője van.
Az ecuadori alkotmány kötelezővé teszi a gyermekek számára az iskolát, amíg azok az alapképzést el nem végzik. Ez mintegy kilenc évet jelent.[20]1996-ban a beiratkozások száma az összes gyermek 96,9%a volt, az ötödik osztályig pedig a tanulók 71,8 %-a jutott el. Az általános és középiskolai képzést az állam fizeti ugyan, azonban a családok gyakran ütköznek anyagi nehézségekbe az egyéb költségek - tankönyvek, utazás - miatt.
Az állami iskolák támogatása gyakran alacsonyabb a kelleténél és az osztályok létszáma is sokszor túl nagy. Az elmaradottabb területeken csupán a gyermekek 10%-a tanul tovább középiskolákban. Az ecuadori oktatási minisztérium állítása szerint a lakosság átlag 6,7 évet jár iskolába.
Ecuadorban 61 egyetem működik, amelyek közül a tanulmányok végén sok adományoz a hagyományos, spanyol oktatási rendszer szerinti diplomát. Ilyenek főleg az orvosi, ügyvédi és mérnöki iskolák. Ez a diploma a nyugati országokban megszokott doktori diplomának felel meg.2004-ben a felsőoktatásért felelős nemzeti tanács átszervezésbe kezdett annak érdekében, hogy harmonizálják a képzési szinteket a nemzetközi normák szerint.
Az országban mintegy 300 intézet ajánl felsőoktatási végzettséget (két-hároméves képzéssel).
Mesztic lány a hagyományos ruhában a Carnaval del Pueblo ünnepségen
Ecuador kultúráját meghatározza a hispánmesztic örökség, amely általában spanyol eredetű. Ezt különböző mértékben befolyásolták a különböző bennszülött indián hagyományok, néhány esetben afrikai elemekkel tarkítva. A legelső és legalapvetőbb újkori bevándorlási hullámot a spanyol gyarmatosítók jelentették Ecuadorban. A 19. században végén és a 20. század elején egy kisebb számú, európai és észak-amerikai bevándorlási hullám volt. Amásodik világháború alatt és után szép számban érkezteklengyel,litván,angol,ír éshorvát bevándorlók. Mivel az afrikai rabszolgatartás nem volt jelentős a spanyol gyarmatosításban, ezért afrikai leszármazottak többnyire csak az ország északi részén találhatók. Ez főleg egy afrikai rabszolgákat szállító hajó hajótörése miatt alakult ki. A partra úszó túlélők új életbe kezdhettek, szabadon, megőrizve eredeti kultúrájukat, amire nem voltak hatással a más tartományokban található (például andoki) kulturális elemek.
Ecuador bennszülött közösségei különböző mértékben épültek be az ország kulturális életébe,[21] azonban néhányuk a mai napig megőrizte a saját kulturális szokásait, elsősorban azAmazonas-medence távoli vidékein. A népesség 90%-a beszéli az ország első számú nyelvét, a spanyolt. Az ecuadoriak egy része beszél valamilyen bennszülött nyelven is, néha akár második nyelvként. Mindössze 2%-ot tesz ki azok száma, akik kizárólag bennszülött nyelven értenek.
A legismertebb ecuadori művészeti stílus a ferencesek által alapítottQuitói iskola (Escuela Quiteña), ami a 16-18. század között alakult ki. A quitói templomok falán található festmények ötvözik a spanyol és a bennszülött motívumokat. A stílus formálódása az évszázadok alatt felvonultatja a különböző korabeli spanyol reneszánsz ésmanierista jegyeket. Fénykorában fő jellemzője a barokk és rokokó volt, míg később a neoklasszicizmus és republikánus motívumok kerültek előtérbe. A legfontosabb ecuadori festők:Oswaldo Guayasamín,Camilo Egas ésEduardo Kingman a Bennszülött mozgalomból;Manuel Rendon, Jaime Zapata,Enrique Tábara,Aníbal Villacís,Theo Constanté, León Ricaurte ésEstuardo Maldonado az Informalista mozgalomból; valamint az absztrakt ésfuturistaLuis Burgos Flor. Tigua bennszülött festők hagyományos jellegű festményei szintén világhírűek.
Hasonlóan az összeshispano-amerikai területhez, a gyarmati Ecuador korai irodalmára is aspanyol aranykor volt legnagyobb hatással. Az egyik legkorábbi emlékJacinto Collahuazo[22] nevéhez fűződik, aki a mai Ibarra mellett található, északi falucska bennszülött törzsfőnöke volt a 17. század elején. A törzseket ugyan már egészen az elejétől elnyomás alatt tartották a spanyol gyarmatosítók, Collahuazo mégis kiválóan megtanultkasztíliai nyelven írni és olvasni. Annak ellenére, hogy a spanyolok betiltották a helyiekzsinórírását (kipu),[23] latin betűkkel írtkecsua nyelven írt. Collahuazo írásmódja hasonlatos az "Ollantay" című inka drámával, amely a legrégebbi irodalmi mű, amit bennszülött amerikai nyelven írtak.[24] Collahuazót bebörtönözték, és az összes művét elégették. Csupán évszázadokkal később találtak rá az egyik versének kéziratára véletlenül egy quitói templom restaurálása során. A mű az inka emberek szomorúságát és tehetetlenségét írja le, amit Atahualpa nevű királyuk elvesztése után éreztek.
Az ecuadori korai irodalom egyik alkotója volt a jezsuita Juan Bautista Aguirre és Juan de Velasco. De Velasco a spanyolok megérkezése előtt létező Quitói királyság (ma Ecuador) nemzeteiről és törzsi vezetőiről írt. Beszámolója nemzeti érzületű, amely romantikus hangnemben beszél a gyarmatosítás előtti történelemről.
A gyarmatosítás késői és a köztársaság időszakának korai szerzői közé tartozikEugenio Espejo. Az ő nevéhez köthető az első ecuadori nyomtatott újság.Jose Joaquin de Olmedo híres ódát írtSimón BolívarnakVictoria de Junin címmel. További fontos szerzők: az esszé- és regényíróJuan Montalvo, és a nemzeti himnusz megalkotója,Juan Leon Mera.
A nemzeti hangszer arondador, amely egy olyanpánsíp, ahol a sípok nem nagyság szerint vannak sorba rendezve, hanem úgy, hogy a szomszédos csövek egyidejű megfúvásával tercelő dallamok állíthatók elő, gyors futamoknál pedig sajátos trillaszerű díszítések.
Beszélgetés közben az ecuadoriak meglehetősen közel állnak egymáshoz és meg is érintik egymást.
Az ebéd- illetve vacsorameghívások nem gyakoriak. Népszerűek viszont a késő este kezdődő és másnap reggelig tartó partik, amelyek gyakran reggelivel zárulnak.
Ha felsőbb körökhöz tartozó vendéglátónál vacsorázunk, az étkezés végén ajánlott kevés ételt a tányéron hagyni. Ha a vendéglátó középosztálybeli vagy alacsonyabb rendű, nyugodtan elfogyasztható a tányérról minden.
Társaságban minden vendéget a vendéglátó egyenként mutat be. A vendégségből távozóan dicsérjük meg a vendéglátó otthonát!
A bikaviadal Ecuadorban művészetnek számít. Ne tegyünk róla negatív megjegyzést!
Társalgáskor ajánlott kerülni a vallási, politikai, gazdasági kérdéseket és bármit, ami Ecuador elmaradottságára utal.
Az ecuadori konyha változatos, amely függ a tengerszinttől mért magasságtól és a mezőgazdasági viszonyoktól is. A legtöbb helyen követik a hagyományos háromfogásos étkezést: leves, fő fogás (általában rizs és valamilyen fehérje, hús vagy hal) és egy desszert vagy kávé, esetleg tea.
A hegyvidéken népszerű a disznó, csirke, marha éstengerimalac, amelyet főleg rizzsel és kukoricával vagy krumplival fogyasztanak.
Az óceánhoz közeli területeken népszerű a hal, a rák és az ún.szevicse. A szevicsét általában rántott, ropogós gyümölcsökkel, popcornnal vagy sültkukoricával tálalják. A mogyoró és egyéb magvak is tányérra kerülnek ezen a területen. A kókuszleves ételek is népszerűek. Gyakori aChurrasco, amely egy tipikus dél-amerikai, grillezett hús. AzArroz con menestra y carne asada (rizs és bab grillezett marhahússal)Guayaquil régiójának egyik hagyományos étele.
Az Amazonas vidékén amanióka jelenti a fő ételt. Itt rengeteg fajta gyümölcs terem:banán,kakaó bab,mangó stb.
Ecuador jelenlegi közegészségügyi rendszere 1967 óta nem változott.[26][27] Az ecuadori közegészségügyi minisztérium (Ministerio de Salud Publica del Ecuador) felel az közegészségügy szabályaiért és megtervezéséért. Ennek élére a köztársaság elnöke választ minisztert - a jelenlegi miniszter Dr. David Chiriboga.[28]
Az ecuadoriak születéskor várható átlagos életkora 75 év.[29] A csecsemőhalálozási arány 1000 születésből 13, ami nagy javulást jelent az 1980-as évekhez képest, amikor ez az arány 1000-ből 76 volt. Az 5 év alatti gyerekek 23 százaléka alultáplált. A városoktól távoli területeken élő népességnek nincs ivóvize, ezért tartályokban szállítják ezekre a területekre a vizet. 100 000 emberből átlag 686 a maláriás megbetegedés.
Az országnak eddig 2 érme van az olimpiáról (arany és ezüst). Az 1996-os atlantai olimpiánJefferson Pérez férfi 20 km-es gyaloglásból aranyérmes lett. 2008-ban már csak a 2. helyet tudta megszerezni.