KittEartha Mae Keith néven született egydél-karolinai gyapotültetvényen. Kitt édesanyjacseroki és fekete ősöktől származott, apja német vagy holland bevándorló volt, aki megerőszakolta Kitt anyját.[8][9]
Kittet Anna Mae Riley nevelte fel, aki Kitt 8 éves korában összeköltözött egy fekete férfival. A férfi kitagadta Kittet, mivel annak viszonylag világos volt a bőre.[8] Kittnek egy másik családdal kellett élni, amíg Riley meg nem halt. EzutánNew Yorkba költözött, ahol biológiai anyjával élt. Apjáról semmilyen információval nem rendelkezett, kivéve, hogy vezetékneve Kitt volt és állítólag a farm tulajdonosának volt a fia, ahol Kitt született.[8] Újságban megjelent gyászjelentések szerint apja "egy szegény gyapottermesztő farmer" volt.[10]
Kitt énekesi pályafutását 1943-ban aKatherine Dunham Company-ban kezdte és a társulat tagja maradt egészen 1948-ig. Tehetséges énekes volt, egyedülálló énekhanggal, aki olyan slágereket énekelt, mint a "Let's Do It, Let's Fall in Love", "Champagne Taste", "C’est si bon", "Just an Old Fashioned Girl", "Monotonous", "Je cherche un homme", "Love for Sale", "I'd Rather Be Burned as a Witch", "Uskudar'a Gideriken", "Mink, Schmink", "Under the Bridges of Paris", és az egyik legnagyobb sikere, a "Santa Baby", ami 1953-ban jelent meg.
Kitt stílusát még felismerhetőbé tette, hogy folyékonyan megtanultfranciául, miközben Európában lépett fel. Még az angol nyelvű dalaiban is érezhető volt a francia behatás, akcentus. Összesen négy nyelven beszélt folyékonyan és hét nyelven volt képes előadni, amit élő kabaréelőadásain demonstrált.
1950-benOrson Welles Kittnek adtaSzép Heléna szerepét az általa rendezettThe Tragical History of Doctor Faustus című darabban. Két évvel később fellépett aNew Faces of 1952 című revüműsorban, ahol a "Monotonous" és a "Bal, Petit Bal" című, nagy sikerű számait adta elő. 1954-ben a20th Century Fox stúdió elkészítette a revü filmváltozatátNew Faces címmel, amelyben Kitt a "Monotonous", "Uska Dara" és "C'est si bon" számokat énekelte.[11] Bár gyakran pletykálták, hogy Kitt és Orson Welles szeretők voltak 1957-ben, amikor aShinbone Alley című darabban szerepelt, Kitt ezt később kategorikusan tagadta. "Sohasem feküdtem le Orson Welles-el", mondta aVanity Fair-nek 2001-ben adott interjúban: "Munkakapcsolat volt és semmi több.".[12] Az 1950-es évek végén szerepelt még aThe Mark of the Hawk (1957),St. Louis Blues (1958) és azAnna Lucasta (1959) című filmekben. Az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a filmezés mellett zenei felvételeket készített, fellépett a televízióban és klubokban, valamint visszatért a Broadway-ra, ahol olyan darabokban szerepelt, mint aMrs. Patterson (1954–1955 között),Shinbone Alley (1957) és aJolly's Progress (1959).[13] 1964-ben Kitt részt vett aCircle Star Theater megalapításában akaliforniaiSan Carlos-ban. Az 1960-as évek végén szerepelt aBatman televíziós változatában, ahol Julie Newmar távozása után alakítottaCatwoman-t.
1968-ban Kitt háborúellenes kijelentéseket tett egy fehér házi rendezvényen, ahováLyndon B. Johnson elnök hívta meg, és ez komolyan nehézségeket okozott neki karrierjében.[14][15] Az esemény során Johnson elnök felesége,Lady Bird Johnson megkérdezte, hogy mit gondol avietnámi háborúról. Kitt válasza:„Az ország legjobbjait messzire külditek, hogy ott lelőjék vagy megcsonkítsák őket. Nem csoda, hogy a fiatalok fellázadnak és marihuánát szívnak”.
Később Kitt ezt nyilatkozta:
Amerika gyermekei nem ok nélkül lázadnak. Nem ok nélkül lettek hippik. ... Valami ellen lázadnak. Oly sok dolog van, ami belülről égeti az embereket ebben az országban, különösen az anyákat. Úgy érzik, hogy felnevelik a fiaikat – én is tudom milyen érzés ez, és magának is vannak gyerekei, Mrs. Johnson – felneveljük a gyerekeket és háborúba küldjük őket.
A megjegyzések hatására Mrs. Johnson állítólag sírva fakadt, míg Kitt karrierje megsínylette háborúellenes kiállását.[16] A közvélemény reagálása is elég erőteljes volt, és mivel nyilvánosan számos kritika érte, egy ideig Európában és Ázsiában lépett csak fel.
1978-ban aTimbuktu! című musicallel tért vissza a Broadway-re és Amerikába, a darab nagy sikert aratott.
1984-ben a "Where Is My Man" című diszkószáma nagy siker lett, zenei karrierjének első aranylemezét hozta el számára, még Nagy-Britanniában is felkerült a slágerlistára, ahol a 36. helyezést érte el,[17] míg az amerikai Billboard slágerlistán a legjobb helyezése a 7. volt.[18] A kislemez után kiadta azI Love Men című albumot is, a Record Shack kiadó gondozásában. Kitt ezután rendszeresen fellépett az amerikai és angliai éjszakai klubokban, és azAIDS ellen küzdő szervezetek adománygyűjtő estjein.
1989-ben adta ki a"Cha-Cha Heels" című slágerét (aBronski Beat közreműködésével).
1991-ben visszatért a moziba, amikor azErnest Scared Stupid című Halloween-filmben eljátszotta Old Lady Hackmore szerepét. 1992-ben Kitt Lady Eloise-t alakította aBoomerang című filmben, amelynek főszereplőjeEddie Murphy volt. Az 1990-es évek végén a gonosz nyugati boszorkány szerepében tűnt fel azÓz, a nagy varázsló színpadi változatában. 1995-ben aThe Nanny című sorozat egyik részében saját magát alakíthatta, ahol francia nyelven adott elő egy dalt és flörtölt az egyik főszereplővel. 1996-ban feltűnt aCelebrity Jeopardy című showban. 2000-ben ismét szerepelt a Broadway-en, aThe Wild Party című musicalben,Mandy Patinkin ésToni Collette mellett. A 2000-es években Hamupipőke keresztanyját alakította aCinderella című televíziós sorozatban. 2003-ban feltűnt aNine című musicalben.
Ezt követően számos alkalommal lépett fel manhattani kabarékban, mint pl. aBallroom vagy aCafé Carlyle. Egy alkalommal feltűntA Simpson család „Once Upon a Time in Springfield” című epizódjában, aholRopi, a bohóc egy régi szerelmét alakította.
2006 végén aMimi le Duck című musicalben lépett fel, majd 2007-ben szerepelt azAnd Then Came Love című filmben,Vanessa Williams mellett.
Kitt három önéletrajzot adott ki –Thursday's Child (1956),Alone with Me (1976) ésI'm Still Here: Confessions of a Sex Kitten (1989).
Miután rövid kapcsolatot folytatottCharles Revson-al és John Barry Ryan III pénzügyi mágnással, 1960. június 6-án feleségül ment John William McDonald-hoz, egy ingatlanügynökség társtulajdonosához.[19] Egy gyerekük született, a Kitt McDonald névre keresztelt lány, 1961. november 26-án. 1965-ben elváltak.
1959:Gold´n´Kitt(SWE; RCA) (Újrakiadás, csak Svédország számára, két svéd dalt, és e két dal instrumentális változtatát tartalmazza, közreműködött a Golds orchestra)
Ez a szócikk részben vagy egészben azEartha Kitt című angol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Biographical Dictionary of Afro-American and African Musicians
↑Kwakiutl L. Dreher (2017. november 29.). „Kitt, Eartha (17 January 1927–25 December 2008)”.American National Biography Online.DOI:10.1093/ANB/9780198606697.ARTICLE.1803900. (Hozzáférés:Hiba: Érvénytelen idő.)
↑A.D. Amorosi. „Eartha Kitt”,City Paper, 1997. február 27.. [2009. január 6-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 4.)
↑James, Frank. „Eartha Kitt versus the LBJs”,The Swamp, 2008. december 26.. [2009. január 14-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. január 4.)
