Az alapító államok ki akarták terjeszteni azEurópai Szén- és Acélközösséget a teljes gazdasági térre is, így 1957. március 25-én arómai szerződés aláírásával létrehozták az EGK-t. Ennek célja a tagállamok gazdasági integrációja, ezen belül is a nemzetgazdaság egészére kiterjedő vámunió, majd az ezt követő tizenkét éves átmeneti idő után aközös piac létrehozása. Emellett megfogalmazásra kerültek szociális és politikai célok is, így az élet- és munkakörülmények javítása, a béke és a szabadság megszilárdítása, az európai integráció alapjainak létrehozása.[1]
Megszüntették egymással szembeni avámokat. A külső országokkal szembenvámuniót alakítottak ki az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását biztosítva. Közös versenypolitikát dolgoztak ki, ezzel óvták a versenyt a torzulástól, ezen kívül közös politikát alakítottak ki amezőgazdaság és aközlekedés terén. Koordinálták az egyes országok gazdaságpolitikáját és jogharmonizációra törekedtek. Ez az egyes nemzetközi piacokon aversenyfeltételek egységesítését szolgálta.
A hat alapító állam, a „Hatok” Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia voltak. Rajtuk kívül később hat állam csatlakozott még az évek során. Az első bővítésre 1973-ban került sor, amikor azEgyesült Királyság,Írország ésDánia csatlakozott. 1981-benGörögország, 1986-banSpanyolország ésPortugália csatlakozott. Anémet újraegyesítés után a korábbiKelet-Németország területe is a szervezet része lett.[2]
1958-ban azEgyesült Királyság szerette volna a közös piacot egy transzatlanti szabadkereskedelmi övezetté kiterjeszteni. Az elképzeléstFranciaország megvétózta, ezért1960-ban a britek megszervezték azEurópai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association, EFTA), amelyhez a Közös Piachoz nem tartozó államok csatlakoztak.1973 elejétől, amikor az Egyesült Királyság,Írország ésDánia is csatlakozott az EGK-hoz, tárgyalásokat kezdett az EFTA és az EGK a gazdaság több területén.1995-re négy kivétellel mindegyik EFTA tag csatlakozott azEurópai Unióhoz.
A megvalósításhoz intézmények létrehozására is szükség volt, két paradigma mentén:
Nemzeti érdekérvényesítés elve: eltérő érdekeket lehet ütköztetni.
Nemzetek feletti elv (szupranacionális elv): olyan intézmény, amely nem a tagállamok, hanem a Közösség érdekeit képviseli.
Ennek megfelelően létrehozták a Miniszterek Tanácsát, amely az első elv alapján alakítottak, míg a második elvet a Bizottság képviselte. Ezeken kívül létrehozták még a Közgyűlést, a Bíróságot, a Gazdasági- és Szociális Bizottságot. Az intézményrendszer azegyesítő szerződés hatályba lépése után
.svg)
.svg)
.svg)
