Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Dzsokhang | |
 | |
| Helyi nevén: ཇོ་ཁང། | |
| Település | Lhásza |
| Vallás | buddhizmus |
| Irányzat | Gelugpa |
| Védőszent | Sákjamuni Buddha |
| Építési adatok | |
| Típus | kolostor |
| Építés kezdete | 7. század |
| Építés befejezése | 639 |
| Építtető | Szongcen Gampo |
| Mai rendeltetése | kolostor, templom |
| Világörökség-azonosító | 707-002 |
| Elhelyezkedése | |
  Dzsokhang Pozíció Tibet térképén | |
 é. sz. 29° 39′ 11″,k. h. 91° 07′ 52″29.653103055556,91.13116388888929.653103°N 91.131164°EKoordináták:é. sz. 29° 39′ 11″,k. h. 91° 07′ 52″29.653103055556,91.13116388888929.653103°N 91.131164°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazDzsokhang témájú médiaállományokat. | |
| Dzsokhang | |
| Világörökség | |
| |
| Ország | Kína |
| Világörökség-azonosító | 707-002 |
| Elhelyezkedése | |
| é. sz. 29° 39′ 11″,k. h. 91° 07′ 52″29.653103055556,91.13116388888929.653103°N 91.131164°E | |
AWikimédia Commons tartalmazDzsokhang témájú médiaállományokat. | |
ADzsokhang (tibeti: ཇོ་ཁང།,wylie: Jo-khang,kínai: 大昭寺,pinjin: Ta-csao Si), vagyCsokang kolostor,Dzsokang,Dzsokhang templom,Dzsokhang kolostor vagyCsuglagkang (tibeti: གཙུག་ལག་ཁང༌།, wylie: gtsug-lag-khang, vagy Cuklakang)KínaTibeti Autonóm Területének fővárosában,Lhászában található, aBarkhor-téren. A legtöbb tibeti számára ez Tibet legszentebb és legfontosabb temploma. Bizonyos szempontból elő-szektariánusnak számít, jóllehet később atibeti buddhistagelug szekta irányítása alá került. A templom különböző építészeti stílusokat ötvözi az indiaiviháráktól kezdve a kínaiTang-dinasztia építészetén át a nepáli építészeti stílusig.
A DzsokhangotSzongcen Gampo király idején alapították, aki a hagyományok szerint a két menyasszonya, a kínaiTang-dinasztiából származóVencseng hercegnő és a nepáliBhrikuti hercegnő részére építtette. Úgy tartják, hogy mindkét hercegnő fontos buddhista szobrokat és festményeket hozott magával Tibetbe hozományként. Sok nepáli művész vett részt a templom építésénél.[1]
Tibetbon időszakában a templomot Csuglagkangnak (Vallástudomány háza vagyBölcsesség háza) nevezték. Acsuglag kifejezés jelentése „tudomány”.[2] Ma leginkább Dzsokhangnak nevezik, amelynek jelentése „Buddha háza”.[3]
APotala palota mellett Lhásza legnépszerűbb turistalátványossága. AzUNESCOvilágörökségének része - "A Potala palota történelmi épületegyüttese" - és Lhásza egyik spirituális központja.[4]
| Asorozat témája |
|---|
 |
Történelem és áttekintés |
A Dzsokhang templomotSzongcen Gampo király építtette feltehetően 642-ben. Eredeti elnevezése Rasza Tulnang Cuklakang, azazRejtélyek háza, a raszai (Lhásza régi neve) mágikus megtestesülés. Az ország első buddhista templomának számító épületben helyezték el Bhrituti és Vencseng hercegnőket bőséges hozományaikkal együtt.[5]
Az egyesült tibeti birodalom utolsó királyaLangdarma (uralkodása: 838–841) bedeszkáztatta az épület ablakait. Az alkoholista, vadászatért rajongó Langdarmabuddhistaüldözésbe kezdett, amely teljes káoszhoz vezetett a kormányzásban.
Később a 11. században a Dzsokhang kolostorban tanítottAtísa buddhista tanítómester. Innentől kezdve a Dzsokhang évszázadokon át fontos buddhista központtá és zarándokhellyé vált. Több alkalommal kifosztották a mongolok, az épület azonban túlélte a támadásokat. Az épületegyüttest több alkalommal kibővítették, így mára az alapterülete elérte a 2,5 hektárt.[6]
1966 júliusában akulturális forradalom vörösgárdistái kifosztották és megszentségtelenítették a kolostort. Ennek során több ezer buddhista irományt raboltak és égettek el.
A Dzsokhang templom egy négyemeletes építmény, amelynek a tetejét aranyozott bronzcserepekkel fedték le. Azépítészeti stílusa az indiaivihárákra emlékeztet, amelyhez később kerültek nepáli ésTang-dinasztia korabeli kínai építészeti elemek. A tető csúcsán lévő két aranyszarvast kétdharmacsakra (dharma kerék) szegélyezi. A Dzsokhang belsejében a különbözőisteneknek ésbodhiszattváknak szentelt kápolnák sötét útvesztőnek hatnak, amelyeket fogadalmi gyertyák fénye világít meg, illetve tömjének erős füstje jár át. A templom néhány részét átépítették ugyan, azonban az eredeti fő elemek, például a fő és tetőgerendák, megmaradtak. A nevari ajtókeretek, oszlopok és oszlopfők a 7-8. századból valók.[7]
A templom Lhásza régi városrészében található, a Barkhor-téren.[8] Az egész komplexum mintegy 2,5 hektár területet foglal el.[4] A zarándokok hagyományos körbejárással teszik tiszteletüket a templom előtt. A terület négy sarkán elhelyezett hatalmas kő tömjénfüstölők jelzik az ösvény útvonalát. A hagyomány tibeti elnevezése "kora". A kör megtétele után a zarándokok a templom főtermébe mennek, ahol atibeti buddhizmus egyik legszentebb tárgya, aDzsovo Sájamuni Buddha szobor található. Ugyanitt állCsenreszig,Padmaszambhava,Szongcen Gampo és két feleségének szobra is. A kulturális forradalom során sok szobrot leromboltak, azonban ezeket később újból elkészítették - gyakran beleépítve az eredeti szobrok törött darabjait. A fő teremtől délre található kápolnában különböző bodhiszattvák ésjab-jumok szobrai állnak.
A Dzsokhang előtti fallal körbezárt részen találhatók azok a fűzfa tuskók (dzsovo utra - „a dzsovo haja”), amelyeket a hagyomány szerint Vencsing hercegnő ültetett a templom építése idején. A templom északi és déli bejáratánál két vésett feliratot tartalmazó oszlop áll. A déli oldalon lévőt a kínaiak emelték 1793-ban egyhimlőjárvány alkalmával, hogy tanácsokkal lássák el a lakosokat a járvány megállítása érdekében.[9] Az északi oldalon álló oszlop sokkal régebbi. Ezen szerepel a 822-es,Ralpacan tibeti király által kötött kínai-tibeti békeszerződés szövege.[10]
A harmadik emeleten állPalden Lhamo, Lhásza és adalai lámák harcias védelmezőjének a szobra.[7]
A templomban őriznek egy hatalmas, mintegy nyolcszáz darabot számláló fémszobor-gyűjteményt, illetve több ezerthangka tekercset. Ezeket a látogatóktól elzárva tárolják, megtekintésük szinte lehetetlen. Az 1980 és 1996 közötti látogatásai során Ulrich von Schroeder svájci kutatónak sikerült ezek közül lefotóznia több mint ötszázat. Ezek között van több, fontos kasmíri, észak-indiai, nepáli, tibeti és kínai sárga- és vörösréz szobor. A gyűjtemény legjelentősebb tárgyai azonban a Jarlung-dinasztia (7-9. század) korából származnak.[11]
 Egész életre szóló három elkötelezettsége: 1. egyetemes emberi értékek és a világi etika hirdetése 2. vallásharmónia előmozdítása 3. tibeti buddhista kultúra megőrzése | ||
| Kapcsolódó személyek a tibeti buddhizmusban |  | |
| Listák | ||
| Család | ||
| Helyek | ||
| Kapcsolódó szócikkek | ||
