Ez a lap egy ellenőrzött változata
Adzs amagyar ábécé nyolcadik betűje;[1] az egyetlen háromjegyű betűnk. Önálló betűként a kiejtése[d͡ʒeː]. Ezt a betűt a[d͡ʒ] és a[dːʒ]posztalveoláris, zöngés affrikáta jelölésére használjuk.
Szó belsejében és végén a legtöbb esetben hosszan ejtett hangot jelöl:bridzs, dodzsem, hodzsa, lodzsa, maharadzsa, menedzser/menedzsel, rádzsa, tádzsik, jóllehet írásban nem kettőződik meg. Azimidzsszó végén ugyanakkor röviden hangzik.
Röviden ejtett hangot jelöl olyankor, ha másik mássalhangzó mellett áll (pl.bandzsa, bendzsó, findzsa, halandzsa(’zik), lándzsa, lemberdzsek, mandzsetta, menedzsment, nindzsa), valamint – magánhangzók között – az alábbiakban:fridzsider, büdzsé, gádzsó, gudzsaráti, tinédzser.
Röviden ejtett hangot jelöl továbbá minden esetben, amikor szó elején fordul elő:dzsámi, dzseki, dzsem, dzsembori, dzsentri, dzsessz(-esít/-zenekar), dzsida(’s), dzsigg, dzsigoló, dzsihád, dzsinn, dzsip, dzsiudzsicu (vagy dzsúdzsicu),dzsogging, dzsóker, dzsömper, dzsörzé, dzsúdó, dzsungel, dzsunka, dzsúsz, dzsuva.(Agentleman, agin, illetve adisc-jockey szavakat viszont idegen írásmód szerint írjuk.)
Az ismertebb földrajzi nevek közül az alábbiakban fordul elő: (az országnevek közül) Azerbajdzsán, Dzsibuti, Fidzsi-szigetek, Kambodzsa, Tádzsikisztán,továbbá Dzsungária, Dzsaipur, Kilimandzsáró, Kudzsiri-havasok, Mandzsúria. Indonézia fővárosának nevében nem írjuk át:Jakarta (ejtsd: dzsakarta).
Egyéb idegen eredetű tulajdonnevekben (többek közt):Dzsenifer, Dzsesszika, Dzsószer, Dzsingisz, Dzsaváharlál.
Adzs többjegyű betű, nem pedig betűkapcsolat, ezért a szavak elválasztásakor nem válhat ketté (tehátmahara-dzsa, nem pedig *maharad-zsa).Nem tévesztendők össze az olyan szavak, ahol adzs karaktersor nem adzs betűt, hanem ad + zs betűkapcsolatot jelzi,szóösszetétel elemeinek határán. Az ilyen esetekben lehetd és azs közötti elválasztás (pl.hód-zsír).
Adzs kettőzött változata, addzs, morfémahatáron fordul elő (pl.briddzsel = ’a bridzs nevű játékkal’). Elválasztáskor az ilyen kettőzött alakdzs-dzs alakra bomlik(bridzs-dzsel).[1]
Adzs által jelölt hang az ősmagyar korban már használt hangzó volt, de a kor végére eltűnt, ésgy-vé alakult. Egyedül kétnyelvjárásban, azőrvidékiben és acsángóban maradt meg eredeti formájában (pl.: gyerek, ejtsd: dzserek). Ezután két hullámban került vissza a nyelvbe. A16. századi oszmán hódítások miatt rengetegtörökjövevényszó került át a magyarba, ekkor honosodott meg újra (pl.:lándzsa, findzsa). Később a20. és a21. század folyamán egyesangol szavak beépülésével nőtt jelentősen az ilyen szavak száma (pl.dzsem, dzsungel).[2]
Aszékely–magyar rovásírásban adzs rovásváltozata is létezik.