Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája Tibeti buddhizmus |
|---|
 |
Történelem és áttekintés |
Adzogcsen (tibeti: རྫོགས་ཆེན། magyaros: rdzogsz cshen, Wylie: rdzogs chen) vagy "nagy tökéletesség", más névenatijóga, a délkelet-ázsiai jóga tanítási hagyománya, amelynek célja a legalapvetőbb, természetes, tökéletes tudatállapot elérése és fenntartása.[1] A dzogcsen eredete meghatározhatatlan, szerepel az indiai hagyományokban, a tibeti bön vagy bönpo több ezer éves gyakorlatában, valamint a tibeti buddhizmus tanításaiban. A buddhizmuson belül a dzogcsen egyben anyingma iskola központi tanítása.[2] Ezekben a hagyományokban a dzogcsen a megvilágosodáshoz vezető kilenc ösvény közül a legmagasabb és legjelentősebb út, mely a módszerek nélküli, egyes tanításokhoz való ragaszkodás nélküli utat is jelenti egyben.[3]
Adzogcsen kifejezés két szótagból áll:
A kifejezés eleinte az istenség vizualizáció "legmagasabb tökéletességre" utalt, majd a vizualizációt elhagyták és csak az önmagától fényes, tiszta tudat természetes állapota maradt.[4][web 1] A 10-11. században adzogcsen önálló tantrikus szekérré (jána) alakult anyingma iskolán belül[web 1] és felváltva használták a szanszkritati jóga (legfőbb jóga) kifejezéssel.[5]
A14. dalai láma szerint adzogcsen kifejezés származhat a szanszkritmahászandhi kifejezésből is.[6]
A nyingma hagyomány szerint,[7] a legfőbb buddha,Szamantabhadra tanította a dzogcsentVadzsraszattva buddhának, aki átadta a hagyományvonal első emberi őrzőjének, az indiaiGarab Dordzsének (i.sz. 55-ben).[4][7] A tanítások a hagyomány szerintPadmaszambhava által kerültek Tibetbe a 8-9. században. Két indiai mester segítette őt munkájában,Vimalamitra ésVairócsana.[8] Három különböző sorozatban indították el a dzogcsen tanításokat: a tudat sorozata(szem-de), az tér sorozata(long-de) és a titkos tanítások sorozata(men-ngak-de).[7] A hagyományok szerint ezeket a tanításokat röviddel ezután elrejtették a 9. század folyamán, amikor a Tibeti Birodalom felbomlott.[8] A 10. század után a nyingma hagyomány újításainak nagy részét a varázslatos módon megtalált tanításokra (terma) alapozták.[8]
A 14. században Loden Nyingpo rátalált egy terma szövegre, amelyTönpa Senrab Mivo történetét tartalmazta.[9] Ez alapján a terma alapján a dzogcsen tanítás a bön hagyomány alapítójától, Tönpa Senrabtól származik, aki ezen értelmezés szerint 18 000 évvel ezelőtt élt és Tazik királya volt, amely feltehetően Tibettől nyugatra volt.[7] Ő adta át a tanításokat a Zsang-Zsung régióba, a tibeti kulturális világ nyugati részébe.[7][8] A legkorábbi bön irodalom csak tibeti kéziratokban létezik, amelyek közül a legkorábbi a 11. századból származik.[10] A bön hagyományban négyrétű osztályozásról beszélhetünk:A-tri, Dzogcsen, Jetri Thasel és Zsang-Zsung szóbéli hagyományvonal.[7]
Tibet írásos története a korai 7. században kezdődött, amikor a tibeti királyságok egyesültek és az így kialakuló Tibeti területe kiterjedt Közép-Ázsia hatalmas részére.[11]Szongcen Gampo (uralkodása: 617 – 649/50) elfoglalta a nyugat-tibeti Csang-csung királyság területét, uralta Nepált és a kínai dominanciára is veszélyt jelentett aselyemút stratégiailag fontos területein. Szintén neki tulajdonítják az írásos rendszer, a jogi szabályozás és a buddhizmus bevezetését, jóllehet ez utóbbi még csak viszonylag csekély szerepet játszott.Triszong Decen (742-kb.797) felvette a buddhizmust, viszont megőrizte a Tibeti Birodalom anyagi jellegű hagyományait.[12] Tibeti uralom alatt állt Tunhuang, amely fontos buddhista központ volt 780-tól a 9. század közepéig.[13] Ekkor a birodalom összeomlott és ezzel a buddhizmus elvesztette az uralkodói támogatást és hanyatlásnak indult Tibetben. Csak a 10. század végén éledt fel újból a tibeti kultúra reneszánszának idején, amely a 12. század elejéig tartott[14]
Hagyományosan a korai dzogcsen irodalmat három kategóriára szokták felosztani,[4] amely többé-kevésbé megegyezik a dzogcsen fejlődési szakaszainak is:
Atunhuangi barlangokból származó, korai dzogcsen kéziratokat tanulmányozóSam van Schaik szerint eltérés található a hagyományos elbeszélések és a kéziratokból kirajzolódó történet között.[15][web 1]
A 10. század előttről nincsenek bizonyítékok, hogy a dzogcsen tanítások önálló hagyományként vagy ösvényként léteztek volna,[7] jóllehet azati jóga és adzogcsen kifejezések előfordulnak a 8-9. századi indiai tantrikus szövegekben.[10] Szintén nincs semmilyen önálló bizonyíték arra, hogy Tibeten kívül létezett volna valamilyen dzogcsen hagyomány vagy vonal.[10] Emiatt elképzelhető, hogy az egy egyedi, tibeti tanítás,[7][4] amely több forrásból táplálkozik, köztük nem buddhista tibeti hitekből, valamint kínai és indiai buddhista tanításokból.[4]
Van Schaik szerint azati jóga kifejezés először a 8. században jelent meg aSzarvabuddhaszamájóga című indiai tantrában. Ebben a szövegben azanu-jóga a jóga-áldás egy szintje, azati-jóga pedig a valóság természetének egyik megvalósítási szintje.[web 1] Ez bele illeszkedik az istenség jóga három állapotába, amelyet Padmaszambhava jellemez egyik művében: fejlődés (kye), tökéletesség (dzog) és nagy tökéletesség (dzogcsen). Azati-jóga itt nem egy ösvény, hanem a jógagyakorlat egy szintje vagy aspektusa. A tibeti forrásokban a 10. századig azati-jóga az istenség jógában használatos "mód"(csul) vagy "nézet"(lta ba).[web 1] A dzogcsen elmélete először az istenség jóga meditatív gyakorlatainak felhalmozásaként jelent meg a 8. században.[web 1] Adzogcsen kifejezés valószínűleg aGuhjagarbha tantrából származik. Más tantrák mellett ebben a tantrában is leírják, hogy a létrehozás szakaszában a gyakorló hogyan vizualizáljon egy istenséget és amandaláját. Ezt követi a beteljesítés szakasza, amelyben az istenség és a mandala beleolvad a gyakorlóba, amely által teljesen eggyé válnak. AGuhjagarbha tantrában ezután következik az ún.rdzogsz csen, amelyben a gyakorló megmarad az önmagában világító és tiszta tudat természetes állapotában.[4]
A fordításoknak kikiáltott korai dzogcsen irodalom zöme önálló alkotások, amelyek a 8. századnál jóval később keletkeztek. Germano szerint a dzogcsen hagyomány legelőször a 9. század elején jelent meg egy indiai szenttől származó rövid szövegekből álló sorozattal. Ezeket egy tizennyolc szövegből álló kánonba rendezték, amelyet úgy neveztek, hogy „tudatra vonatkozó”(szemsz phjogsz) és csak később kapta a „tudat sorozata” (szemsz de) elnevezést.[10]
A tudat sorozata a korai dzogcsen tanításait tükrözi, amely elutasított minden gyakorlatot és azt vallotta, hogy a megvilágosodásra való törekvés csupán még több tévedéshez és csalódáshoz vezet.[4][10] A gyakorlónak csupán a saját tudatának valódi természetét kell megismernie, amely természetéből adódóanüres(sztong pa), világító ('od gszal ba) és tiszta.[4] Germano szerint a jellemző nyelvezete korábban már létezett bizonyos indiai tantrákban is.[10] Ennek ellenére ezek a szövegek elválaszthatatlanul összefonódtak a tantrikusmahájógával, az istenségek és a mandalák vizualizációjával és összetett beavatásaikkal.[10]
A 9-10. században ezeket a korra jellemző szövegeket fokozatosan átalakították teljes méretű tantra szövegekké, amelyek közül a legkiemelkedőbb aKulajarádzsa tantra (kun bjed rgyal po, "Minden teremtő király"[10]) Germano szerint a dzogcsen írások közül ez volt történelmileg a legfontosabb és talán a legtöbbet idézett tantra.[10]
A korai dzogcsen – a tibeti kultúrával egyetemben – teljesen átalakult a 11. században.[10] Új technikákat és tanokat vezettek be Indiából és a tibeti buddhizmusban új iskolák jöttek létre.[4][10] A dzogcsen tanításokban és a gyakorlatokban is radikális fejlődés mutatkozott, amelyek hatására fokozott hangsúly került ameditatív gyakorlatokra.[4] A korábbi nyingma és bon hagyományok is átvették ezeket az új hatásokat a termákon keresztül.[10] Főleg ajógini tantrák voltak nagy hatással a környező kultúrákra. Ennek hatására jelentek meg a rémisztő külsejű képek, az erőszakot sem nélkülöző szertartások, erotikus ábrázolások, valamint a szexuális és szomatikus gyakorlatok.[10] Ezeket a hatásokat tükrözik még afinomtest ábrázolások és gyakorlatok, a haragos és erotikusbuddhák pantheonjai, a fokozódó vakhitű retorikák és a halálmotívumokra való összpontosítás.[17]
Ezek a hatások beépültek több mozgalomba is, mint például a "titkos kör"(gszang szkor),[18] az "Ultra bél"(jang tig),[18] a "Brahmin hagyományai" (bram ze'i lugsz),[18][18] a "tér osztály sorozata,"[4] és főleg a "oktatás osztály sorozata",[4] melynek csúcsát a "szívesszencia"(sznying thig) jelentette, amely a 11-12. században fejlődött ki.[18]
A "szívesszencia" az "oktatás sorozatába" tartozik.[18] Ezek legfőbb szövegeit úgy nevezik, hogy atizenhét tantra és a két "szívesszencia" gyűjtemény, abi ma sznying thig (Vima Nyingthig,[19] "Vimalamitra szívesszenciája") és aemkha' 'gro sznying thig (Khandro nyingthig,[19] "A dakini szívesszenciája").[4] Az előbbit Vimalamitrának tulajdonítják, de sokat tettek hozzá a szöveg felfedezői is a 11-12. században.[20] Az utóbbit Cultrim Dordzse írta(Csul khrimsz rdo rdzse)(1291-1315/17).[20]
Longcsen Rabdzsam (Longcsenpa, 1308-1364, vagy 1369) a dzogcsen történetének egyik kiemelkedő alakja. Ő gyűjtötte rendszerbe a szívesszencia tanításokat[21] és egyéb szöveggyűjteményeket, amelyek akkoriban Tibetben keringtek.[22] Legfontosabb összefoglaló gyűjteményei aHét kincs(mzöd dün) és három trilógia – a "A természetes szabadság trilógiája"(rang grol skor gsum) és aTermészetes könnyűség trilógiája(ngal gso skor gsum).[4][21] Longcsenpa finomított a terminológián és az értelmezéseken és beépítette a szívesszencia tanításokat a bővebbmahájána irodalomba.[21]
A következő évszázadokban további szövegek kerültek be a dzogcsen tanításokba, köztük a "Békés és haragos erők önfelszabadulásának mélységes tanítási ciklusa"[23](kar-gling zhi-khro), amelyetKarma Lingpa írt,[24] (1326–1386). Ez tartalmazta abar-do thos-grol szövegét, népszerű nevén a "Tibeti halottaskönyvet".[25]
Fontos termának számít még a "Az átható bölcsesség"(dgongs pa zang thal), amelyet Rinzin Gödem (rig 'dzin rgod ldem, 1337-1409) fedezett fel;[21] illetve az "Ati alapvető jelentésének középpontja"(rDzogs pa chen po a ti zab don snying po), amelyre Terdak Lingpa (gter bdag gling pa, 1646-1714) talált rá.[21]
A későbbi felfedezések közül a legjelentősebbekDzsigme Lingpa (1730-1798) szerzeményei.[21] "A nagy teljesség szívlényegisége" (Longcsen nyingthig,klong chen snying thig)[26] vagy "A nagy lényeg szívesszenciája",[21] Padmaszambhava titkos tanításai.[4][21] Ez a nyingma iskola legszélesebb körben gyakorolt tanítása.[27]Patrul Rinpocse (1808–1887) írta le Dzsigme Lingpa előkészítő gyakorlatait aTökéletes tanítóm szavai című könyvében.[28]
A 20. század elején megjelentek Nyugaton a tibeti buddhizmusról szóló első könyvek. A dzogcsenről szóló első könyv a "Tibeti halottaskönyv" volt, amelynek szerkesztője W.Y. Evans-Wentz volt. Ez a könyv hamar népszerűvé vált, azonban sok hibát tartalmaz félrefordítások és félreértelmezések miatt.[29] A tibeti diaspóra 1959. után az egész világon népszerűsíteni kezdte a dzogcsen tanításokat. A legismertebb tanítók közé tartozikSzögyal Rinpocse ésNamkhai Norbu. A 14. dalai láma is képesített dzogcsen tanítónak számít.[web 2]
Milarepa (kb. 1052 – kb. 1135) illetve a harmadikKarmapa,Rangdzsung Dordzse (1284–1339) óta szintén tanítják és gyakorolják a dzogcsent akagyü iskolában.[30] A gelug iskolába tartozó5. dalai láma (Lozang Gyaco, 1617-1682), a13. dalai láma (Thubten Gyaco, 1876-1933) és a14. dalai láma (Tendzin Gyaco, jelenlegi) is jeles dzogcsen mesternek számítottak/számít. Emiatt a gelugpák konzervatívabb tagjai között ez viszály forrását is jelentette.[web 2]
A dzogcsen központi elmélete arigpa, az "öntudatos alapvető bölcsesség"[31], amely a tudat természetes és tiszta állapota.[32] A dzogcsen mesterek által használt egyik magyarázat szerint a tudat természetes állapota olyan, mint a tükör, amely teljes nyitottsággal visszatükröz, de nincs rá semmilyen hatással a visszatükrözött tárgy. Egy másik hasonlat szerint olyan, mint egy kristálygömb, amely felveszi a mellé helyezett tárgy színét anélkü, hogy önmaga megváltozna. Ennek a tükörszerű tisztaságnak a felismerése a rigpa[33] – amely keresés útján nem található és nem azonosítható.[34]
Berzin szerint a rigpának három aspektusa létezik:[web 3]
A dzogcsen titkos tanítás, amely a rigpa nézőpontot hangsúlyozza. Azok elől van rejtve, akik képtelenek lennének megérteni. Egy guru személyes segítsége által a tanítvány képes lehet megérteni. Mindenki számára elérhető, azonban általában ezt a gyakorlatot magasabb szintűnek tekintik, mivel előkészítő gyakorlatok és egy tanító felhatalmazása nélkül fenn áll a téves nézet kialakításának veszélye.[35]
A dzogcsen tanítások kihangsúlyozzák a természetességet, a spontaneitást és az egyszerűséget.[8] Annak ellenére, hogy a dzogcsent különbözőnek tekintik a tantrától, több elméleti és gyakorlati részt vett át atantrikus buddhizmusból.[8] Egymástól eltérő, különböző hagyományokból vett át, melyek között szerepelnek a tantrikus gyakorlatok szisztematikus elutasításától kezdve ugyanezen gyakorlatok teljes beépítése is.[8]
A"Vimalamitra szívesszenciája" a dzogcsentanításokat három elvre osztja, amelyet guru Garab Dordzse – a dzogcsen hagyomány ezen időszakának első földi mesterének végrendelete, avagy hármas elve (Cik Szum Né Dek) – megadja, hogy a tanulónak milyen fejlődésen kell keresztülmennie:
A következő évszázadokban ez a tanítás kibővült – főlegDzsigme Lingpa (1730-1798) által.[4] Az ő dzogcsentanításai a leghasználatosabbak manapság.[4]
A dzogcsentanításokban szereplő gyakorlatoknak hatalmas szöveggyűjteményei léteznek, amelyek leírják az előkészítő és a segítő meditációs technikákat, köztük sztenderd buddhista meditációs technikákat és tantra gyakorlatokat, amelyeket beépítettek a dzogcsenbe.[36]
Longcsenpa aTermészetes könnyűség trilógia(ngal gszo szkor gszum) második részében, az "A komfort és nyugalom trilógiája"(bsam gtan ngal gso) című művében és az ehhez tartozó szövegmagyarázatban(Sing rta rnam dag) használja a meditatív tapasztalások hármas felosztását(nyams): áldás(bde ba), ragyogás(gsal ba) és nem-fogalmiság(mi rtog pa).[37] Ez a hármas jelenti az előkészítő és fő szakaszokat, valamint a záró szakaszt.[38] Az előkészítő szakasz felosztása:
A ngöndro általános vagy külső, illetve speciális vagy belső előkészítő gyakorlatok, amelyek felkészítenek a fő gyakorlatra.[web 3]
Coknyi Rinpocse szerint a dzogcsen gyakorlatokhozmeghatalmazás szükséges. Ez elülteti a "megvalósítás magjait" a jelenlegi testben, beszédben és tudatban.[42] A meghatalmazás "felruház minket az eleve jelenlévő (természet) alapjába való felszabadulás képességével, ."[43] A gyakorlatok által hajtanak ki a magok, amelynek eredménye a megvilágosodott test, beszéd és tudat minősége.[44]
Berzin szerint a meghatalmazás megszerzése (dbang, beavatás) és az addig tett fogadalmak betartása fontos lépés a fő gyakorlat felé. Ez aktiválja a buddha-tudatot.[web 3]
Azután a gyakorló nekikezdhet a szádhana gyakorlatának, elvégzi a kifejlesztő és a tökéletesítő fázisokat (kyérim és dzogrím), azután pedig a calung (rtsa-rlung) jógagyakorlatokat. Aztán, miután a tanító a Rigpa-beavatás során közvetlenül megmutatta neki a tudat természetét, a tanítvány ráléphet a dzogcsen ati-jóga ösvényére.[45]
A trekcsö(khregsz csöd) gyakorlata, "átvágás a szilárdon",[46] tükrözi a dzsogcsen legkorábbi fejlődési szakaszát, amely gyakorlásellenes volt.[4] Ebben a gyakorlatban a tanulónak először azonosítania kell majd fenn kell tartania a saját, belső, tiszta és üres tudatosságát.[47] A tanítvány rámutatásos instrukciókat (szemsz khrid,ngosz szprod), amelyben a tanító bevezeti a tanítványt a tanítvány tudatának természetébe.[4] Coknyi Rinpocse szerint ezeket az instrukciókat a tanítványok az előkészítő gyakorlatok után kapják, bár vannak olyan hagyományok, ahol már előtte megkapják az instrukciókat.[48]
Dzsigme Lingpa kettéosztja a trekcsö-gyakorlatot közönséges és különleges instrukciókra.[49] Az előbbi annak elutasítása, hogyminden tudat és a tudat üres – ez azüresség (súnjata) tana.[49] Az utóbbi a tényleges áttörést jelenti, amely a nézet(lta ba) valamint a gyakorlatok során előforduló kétség és a hibák ismertetése, illetve néhány tematizált instrukció(csog bzhag).[49]
Atögal(thod rgal) jelentése "spontán jelenlét"[40][41] vagy "közvetlen átkelés",[50]. Atögalt a "a látás gyakorlatának"[web 4] vagy a "tiszta fény gyakorlatának(od-gszal)" is nevezik.[web 4] Ez magával vonja anégy látomáson való áthaladást.[51] Ezek a gyakorlatok a fizikai csatornák (szelek és cseppek –rca rlung thig le) testével foglalkozik[4] és célja a fényes, szivárványszínű képek spontán folyamának létrehozása, amelynek mérete és összetettsége fokozatosan terjed ki.[21]
A lhun grub gyakorlat teljes megvilágosodáshoz vezethet, amely által a test a halál pillanata után átalakul szivárványtestté (dzsalü).[52] Ez egy anyag nélküli fénytest, amely képes létezni bárhol és bármikor.[46][53][54] Ez aSzambhogakája megtestesülése. Néhány kivételes képességű gyakorló, mint példáulPadmaszambhava vagyVimalamitra állítólag egy magasabb szintű szivárványtestet valósított meg anélkül, hogy meghaltak volna.[53]
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Buddhizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap