| IV. István Uroš | |
 | |
| IV. István Uroš | |
| Szerbia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1331.szeptember 8. –1346.április 16. | |
| Elődje | III. István Uroš |
| Utódja | nem volt |
| Szerbia cárja | |
| Uralkodási ideje | |
| 1346.április 16. –1355.december 20. | |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | V. István Uroš |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Nemanjić-dinasztia |
| Született | 1308 nem ismert[1] |
| Elhunyt | 1355.december 20. Devoll |
| Nyughelye | Szent Arkangyalok kolostor,Prizren 1927 után:Szent Márk-templom,Belgrád |
| Édesapja | III. István Uroš |
| Édesanyja | Bulgáriai Szmilecs Theodóra |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Helena of Bulgaria |
| Gyermekei | V. István Uroš szerb cár |
 AWikimédia Commons tartalmazIV. István Uroš témájú médiaállományokat. | |
IV. István Uroš vagyIstván Dusán,István Szilni(„a hatalmas”) (szerbül:Стефан Урош IV Душан Силни), (1308[2][3] –1355.december 20.[2][3]) szerb király1331-től,cár1346-tól.
Fellázadt édesapja,III. István Uroš ellen és magához ragadta a hatalmat.[4] Uralkodását a szüntelen hadakozás jellemzi:Bizánc ellen 13 háborút viselt;[2]1334-ben elfoglaltaMakedónia nagy részét.[2] Míg a görögökkel harcolt, a magyarok behatoltak Szerbia északi részébe,[2] de István közeledésének hírére visszavonultak.[2]1340-ben a görög császárt legyőzte ésSzalonikiben ostrom alá fogta,[2] a császár így kénytelen volt békét kötni: ennek értelmében egész Albánia István hatalmába került,[2] aki felvette az «albánok királya» címet.[2] Omre bég1342-ben elfoglalta Makedóniát[2] és1344-benSzofániánál megverte a szerb sereget.[2] A harci szerencse azonban csakhamar megfordult: István1345-ben elfoglalta Verija (Ber) és Szer várakat[2] és1346-ban egész Makedóniát.[2] A király ekkor az összes szerb lakta vidékek ura és aBalkán-félsziget leghatalmasabb fejedelme lett és aSzkopjéban tartott országgyűlésen „szerb és bizánci császárnak, cárnak” kiáltatta ki magát.[2]1349.május 21-én Szkopjéban országgyűlést hirdetett, amelyen kihirdette híres törvénykönyvét(Zakonik).[2] A törökök ellen harcolva Konstantin közelében, Devoli faluban lázas betegségbe esett[2] és1355.december 20-án meghalt.[2] HamvaiPrizren közelében, a Szent Mihály-templomban voltak 1927-ig, jelenleg pedig abelgrádi Szent Márk templomban vannak.
Első neje Ivanisa despota leánya,[2] második Helena,Kantakusenos Iván leánya volt.[2]
| Előző uralkodó: III. István Uroš | Következő uralkodó: cárként önmaga |
| Előző uralkodó: királyként önmaga | Következő uralkodó: V. István Uroš |
