A Duran Duran a kezdetekben azÚjromantika része volt, együtt aSpandau Ballett és a Visage együttesekkel. A videóklipek népszerűsödése juttatta a Duran Durant legnagyobb sikereikhez, azMTV zenei csatorna segítségével. Sok videóklipjüket a legmodernebb technológiákkal forgatták, hogy az átlag felett maradjanak,[2] amivel nagy szerepet játszottak az Egyesült Államok második brit zenei inváziójában.[3] Professzionális filmrendezőkkel is közreműködtek, hogy a klipjeik minőségét fenntartsák. 1984-ben elkezdtek az elsők közt videótechnológiákat használni koncertjeiken.[4] Az1980-as évek egyik legsikeresebb együttese voltak, többek között olyan dalokkal, mint aGirls on Film, aRio, aSave a Prayer, aThe Reflex, aHungry Like the Wolf, aThe Wild Boys és aNotorious. 1984-re az együttes aBeatlemániához hasonló hírnevet ért el.[5]
Első nagy sikerüket aGirls on Film dal hozta, aDuran Duran (1981) debütáló lemezről, egy vitatott tartalmú videóklippel együtt. ARio (1982) lemez világszerte sikert aratott. AHungry Like the Wolf ésRio videóklipeketRussell Mulcahy ausztrál rendező forgatta, aminek köszönhetően az együttes legnagyobb slágerei lettek. Harmadik albumuk, aSeven and the Ragged Tiger egyetlen listavezető albumuk lett az Egyesült Királyságban, míg annak első kislemeze, aThe Reflex első lett hazájukban és az Egyesült Államokban is. 1985-ben ismét elérték az amerikai slágerlisták első helyét,A View to a Kill című kislemezükkel, amit aHalálvágtaJames Bond-filmhez írtak.
Az együttes sose bomlott fel, de Andy és Roger Taylor távozott aNotorious felvételei után, 1986-ban, a felállásuk része lett Warren Cuccurullo 1989 és 2001 között, illetve Sterling Campbell 1989 és 1991 között. Az 1980-as évek végén és a következő évtized elején további albumokat adtak ki, de kisebb sikerrel, mint az első hat évükben. 1993-as albumuk, aDuran Duran (gyakranThe Wedding Album) két világszerte sikeres dalt is tartalmazott, azOrdinary Worldöt és aCome Undone-t. John 1997-es távozása után az együttes kiadott sok, kereskedelmileg sikertelen albumot. Az együttes eredeti felállása újra összeállt a 2000-es évek elején,[6][7] aminek köszönhetően megjelent 2004-es albumuk, azAstronaut és több sikeres koncertturnéjuk is volt. A lemez első kislemeze, a(Reach Up For The) Sunrise ismét világszerte sláger lett. Andy Taylor 2006-ban ismét elhagyta az együttest és a helyét Dominic Brown vette át. Ezt követően az együttes öt további albumot adott ki, aRed Carpet Massacre-t (2007), azAll You Need Is Now-t (2011), aPaper Gods-t (2015),Future Pastot (2021) és aDanse Macabre-t (2023).
A Duran Duran több, mint 100 millió albumot adott el világszerte, amivelminden idők egyik legsikeresebb együttese.[8] Tizennégy kislemezük volt a slágerlisták legjobb tíz helyének egyikén azEgyesült Királyságban és huszonegy aBillboard Hot 100-on. Egyike azon kevés együtteseknek, amelyek az 1980-as években történt megalakulásuk óta minden évtizedben megjelentettek egy albumot, ami az Egyesült Királyságban elérte az albumlisták első öt helyét. Az együttes a díjakat tekintve is sikeres volt. Többek közt van kétBrit Awardjuk, amelyek között ott van a 2004-es Kiemelkedő Hozzájárulás a Zenéhez-díj,[9] kétGrammy-díjuk, egyMTV Music Video Életmű-díjuk és aHollywood Walk of Fame-en is van egy csillaguk.[10] 2022-ben beiktatták az együttest aRock and Roll Hall Of Fame-be.[11]
A Duran DurantJohn Taylor ésNick Rhodes alapította 1978-banBirminghamben, ahol a Rum Runner szórakozóhely zenekara lettek. A klubnak dolgoztak és itt kezdtek el először próbálni. A közelben sok együttes játszott ilyen szórakozóhelyeken, mint aSex Pistols vagy aThe Clash. Az együttes nevét aBarbarella címűJane Fonda-film szereplőjétől kölcsönözte. A Duran Duran a klasszikus ötfős felállással1980.július 9-én adta első koncertjét a birminghami The Rum Runnerben.[12]
Az együttes első énekese Stephen Duffy volt. Simon Colley volt az eredeti basszusgitáros, tekintve hogy John Taylor először gitáron játszott. Ezzel a felállással játszott eredetileg élőben. Rhodes elektronikus dobokkal helyettesítette a dobos hiányát. Miután Duffy elhagyta az együttest 1979-ben, meghallgatást tartottak gitárosoknak és énekeseknek.[13] Andy Wickett csatlakozott végül az együtteshez énekesként és szerepe volt aGirls On Film megírásában, Andy Taylor önéletrajza alapján. Wickett szerepeldemófelvételeken, amelyeket 1980-ban bemutattak azEMI-nek. John Taylor és Wickett weboldala alapján a páros együtt írta meg egy korai verzióját aRionak. Colley és Wickett távozása után átmeneti időszakra felvették Jeff Thomast és Alan Curtist.
Roger Taylor dobos 1979-ben találkozott John Taylorral, Rhodes-szal és Wickettel egy bulin vezetett Taylor csatlakozásához az együttesbe. Ez a felállás készítette az első demófelvételeket. 1980 áprilisábanAndy TaylorNewcastleből érkezett egy meghallgatásra, miután látott egy hirdetést aMelody Makeren. 1980 májusábanSimon Le Bont akkori barátnője ajánlotta az együttesnek, aki a Rum Runnerben dolgozott.[14] A klub tulajdonosai Paul és Michael Berrow lettek az együttes menedzserei és fizettek nekik, hogy a klubban dolgozzanak, amikor éppen nem próbáltak.
1980-ban két demófelvételt vettek fel és felléptek különböző klubokban Briminghamben ésLondonban. Később, ugyanebben az évben turnézni kezdtekHazel O’Connor előzenekaraként, amely felkeltette azEMI és a Phongram figyelmét.[6] A két kiadó egymással küzdött az együttes aláírásáért, de az együttes „hazaszeretete aThe Beatles korábbi kiadója felé” végül az EMI-hez vezette őket decemberben.
A Duran Duran az egyik első együttes volt, akikremixelték saját dalaikat. Gyakran felvettek hosszabb verzióit dalaiknak, amelyeket Night Versionsnek neveztek és éjszakai szórakozóhelyeknek készültek, majd később aNight Versions: The Essential Duran Duran albumon jelentek meg összegyűjtve 1998-ban.
A karrierjük kezdete óta minden tagnak volt egy vizuális stílusa. Perry Hainesstylisttel dolgoztak együtt és designerekkel, mint Kahn & Bell és Anthony Price, hogy felépítsenek egy elegáns imidzset. A karrierjük során végig fontos volt a divat. Az 1990-es évek végén dolgoztakVivienne Westwooddal és a 2000-es évekbenGiorgio Armanival. Fontosnak tartották, hogy a vizuális megjelenésük felett legyen irányításuk és közeli munkaviszonyban voltak Malcolm Garrettel.[15]
Tinédzser és zenei magazinok az Egyesült Királyságban nagyon sokat foglalkozott velük, amelyhez nem sokkal később csatlakozott az Egyesült Államok. Ritka volt az 1980-as években, hogy nem jelent volna meg legalább egy fotósorozat az együttesről olyan magazinokban, mint aSmash Hits vagy aTiger Beat. 1988-ban John Taylor a következőt mondta a Rock Fever Superstars Magazinnak:[16]
Egy nagyon elegáns név voltunk '79-ben, de amikor a Fab Five hype elkezdődött valami nagyon rossz irányba ment el. Nem ezt akartam. [...] Nem azt mondom, hogy nem szerettem, amikor sikoltoztak nekünk. Egy ponton nagyon is tetszett.
Az együttes első albuma nem várt sikert aratott. ADuran Duran album első kislemeze, aPlanet Earth elérte a tizenkettedik helyet a UK Top 20 slágerlistán. A harmadik kislemez aGirls on Film pedig ötödik helyig jutott ugyanezen a listán. A dal videóklipjében félmeztelen nők szerepeltek iszapbirkózva, párnacsatázva és szexuális fétisek is helyet kaptak. A videó két héttel azMTV elindítása után volt felvéve.[6] Az együttes azt várta, hogy a klipet modernebb szórakozóhelyeken fogják játszani, amelyek rendelkeztek a megfelelő technológiával.[17] A videót végül erősen cenzúrázták, de aPlayboy csatornán gyakori lejátszásra került.[17] Az album harmadik helyig jutott aUK Albums Charton. Később 1981-ben elkezdték az első amerikai turnéjukat németországi és brit koncertekkel kiegészítve.
A világszintű sikert a második albumuk, aRio hozta meg, amin négy UK Top 20-as szám is szerepelt (aMy Own Way, aRio, aHungry Like the Wolf és végül aSave a Prayer). Az album megjelenése után turnéztak többek közt Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is.Diana hercegnő a kedvenc együtteseként a Duran Durant nevezte meg és a brit média a Fab Five becenevet adta nekik, ezzel aThe Beatlesre (the Fab Four) utalva.[6]
Amerikában előszörújromantikus albumként adták ki aRiot, ami így nem igazán volt sikeres. ACarnvialEP sikerei után 1982 novemberében újra kiadták, márdance albumként és elképesztő sikereket ért el, hat hónappal európai megjelenése után. AzMTV szinte folyamatosan játszotta aHungry Like the Wolfot, ezzel a kislemezt és az albumot is az amerikai slágerlisták első húsz helyére tolva. ARio végül a 6. helyig jutott és 129 hetet töltött el aBillboard 200 slágerlistán. A siker egyik kulcsa a folyamatos videóklipek és ezzel a gyakori TV-szereplés volt. 2003-ban aRio a 65. helyet kapta azNME Minden idők 100 legjobb albuma listáján.[18]
1983–1985: A Fab Five, mellékprojektek, ésLive Aid
1983 elején újra kiadták az első albumukat Amerikában[14] ezzel megint újabb sikereket értek el és azIs There Something I Should Know? kislemez az első helyen debütált az Egyesült Királyságban és közben elérte a negyedik helyet az Egyesült Államokban is. Rhodes a következő mondta amerikai tapasztalataikról: „Amikor először idejöttünk mindenki meg volt őrülve [...] De amikor visszajöttünk, miután aHungry sikeres lett, teljes káosz volt, tisztaBeatlemánia. Volt egy dedikálásunk aGirls on Film megjelenése után egy boltban aTimes Square-en. Nem tudtunk kijutni a boltból. A rendőröknek le kellett zárniuk az utcát”[13][19] 1983-ban Nick Rhodes producere volt aKajagoogoo első helyezettToo Shy kislemezének, illetve Andy Taylor lett az első tagja az együttesnek, aki házasságot kötött.
Az együttes 1983-ban
Az együttes a következő évet Franciaországban töltötte, dalokat írva és egy dokumentumfilmet forgattak az album készítéséről. 1983 májusában repültekSydneybe ésMontserratra, hogy felvegyék a harmadik albumot. A nyáron visszatértek az Egyesült Királyságba, hogy koncertezzenek. Az első koncertjüket aWalesi herceg és hercegnő előtt a Dominion Színházban és a másodikat aVilla Parkban. Az együttes nagy nyomás alatt volt aRio sikerei után és a felvételek több, mint hat hónapig tartottak, hogy minden tökéletes legyen. Néhány tagnak nehéz volt az új életstílus és függőségekkel is voltak problémáik.[20] AzExtraordinary World dokumentumfilmben Rhodes azt mondta, hogy ennek a hatása volt a hangzásukra, amely „éppen, hogy csak irányítás alatt lévő hisztéria a felszín alatt.”
1983-ban jelent meg aSeven and the Ragged Tiger, amin rajta volt többek között aUnion of the Snake kislemez is, ami ezzel az ötödik top ötig jutó Duran Duran szám lett az évben, három különböző albumról. Ezek után adtak ki még két kislemezt aNew Moon on Mondayt és aThe Reflexet, ami első lett az Amerikai és a Brit slágerlistákon.
A következő turnéjuk közben felvették az első koncert albumukat, ami azArena címet kapta és tartalmazta aThe Wild Boys című számot is, ami kislemezként második helyig jutott az Egyesült Államokban és Angliában is. 1984-ben kétGrammy-díjat is bezsebeltek, amelyek közé tartozott aLegjobb videóklip kategóriában történt győzelmük is. Közben aSave a Prayer is egyre nagyobb sikernek örvendett Észak-Amerikában és tizenhatodik lett aBillboard Hot 100 slágerlistán. 1984 végén az együttes tagja volt aBand AidDo They Know It’s Christmas? jótékonysági kislemezének, többek köztGeorge Michael ésSting mellett.
1984-es Band Aid kislemez után a Duran Duran fellépett 90 ezer ember (és 1.5 milliárd televíziós megtekintő) előtt a Live Aid koncerten a John F. Kennedy Stadionban,Philadelphiában 1985. július 13-án. Nem egy búcsúkoncertként volt tervezve, csak egy kis szünetet akartak a folyamatos felvételek és turnék után, de az eredeti ötfős felállás legközelebb csak 2003-ban lépett fel együtt. A Live Aid koncert közben Le Bon hamisan énekelt egy hangot aA View to a Kill közben,[21] amelyet az énekes karrierjének legkínosabb pillanatának nevezett.[22]
1985-ben a zenekar, ha fel nem is oszlott, de ideiglenesen két részre vált. John Taylor és Andy Taylor szerettek volna elszakadni a Duran Duran hangzásától és keményebb stílust képviselni, ezért Tony Thompson dobossal ésRobert Palmer énekessel megalakították aThe Power Station nevű formációt, amely egy stúdióalbumot jelentetett meg a zenekar nevével azonos címmel és két Top 10-es kislemezt. A Power Station1986 késő tavaszán feloszlott.
Ugyanakkor a Duran Duran „másik fele” – Nick Rhodes, Simon Le Bon és Roger Taylor –Arcadia néven szintén zenekart hozott létre. Nekik egy lemezük (So Red the Rose) és egy további kislemezük (Say the Word) jelent meg.
1985.május 6-án jelent meg a zenekarA View to a Kill című kislemeze, amely az azonos címűJames Bond-film főcímdala is volt. Magyarul a filmHalálvágta címen jelent meg. A dalhoz a film részleteit is felhasználvavideóklipet forgattak apárizsiEiffel-toronyban. Ez volt a klasszikus felállás utolsó közös munkája és az első James Bond főcímdal, ami első helyre jutott aBillboard Hot 100-on.
Ezek után sokan úgy gondolták, hogy a Duran Duran soha nem lesz ugyanaz az együttes.
1986-ban az együttes két nagyon fontos tagját vesztette el Andy és Roger Taylor személyében. Roger Taylor esetében először csak egy egy éves rövid szünetről volt szó, de a gitáros később bejelentette, hogy véglegesen távozik.[6] Egy 2004-es interjúban elmondta távozásának okát: „Egyszerűen fáradt voltam. Nagyon nehéz öt év volt. Soha nem álltunk meg. Folyamatosan turnéztunk, dalokat írtunk és vettünk fel. Nagyon elfáradtam.”[23]
Miután Andy Taylor is távozott, átmenetileg Steve Ferrone dobolt és Nick Rhodes szerepelt gitárral az újNotorious albumon, majd 1986 végén Warren Cuccurullo lett véglegesen is tagja az együttesnek. Vele vették fel aNotorious fennmaradó részét és adták ki ugyanazon év októberében. Az album felvételéből egy dokumentumfilm is készültThree to Get Ready címmel.
Ugyan aNotorious kislemez második helyig jutott aBillboard Hot 100-on és hetedikig aBrit kislemezlistán, a hisztéria amit az együttes hátrahagyott 1985-ben, alábbhagyott. A három évben aSeven and the Ragged Tiger és aNotorious között sok tinédzser rajongójuk felnőtt, a zene sokkal inkább funk alapú volt, kevésbé pop. ASkin Trade és aMeet El Presidente, az album két kislemeze ugyan szerepelt a slágerlistákon, de kevésbé volt sikeres, mint az együttes korábbi megjelenései. 1987 végén pedig Sterling Campbell lett az együttes dobosa.
A Duran Duran nehezen tudott kilépni a tini-példakép imidzsből. ARolling Stone cikkje szerint „a Duran Duran elvesztette identitását, az érett hangzás keresése közben.”[24] Ezzel ellentétben aNew York Times szerint „a Duran Duran nagy lépést tett zenei érettséget tekintetében... El tudták kapni a jelenlegi zenei trendet, aNotoriouson úgy tűnik, hogy a pesszimizmus jön stílusba az évtized végére.”[25] Az együttes elvállt a Berrow testvérektől, mint menedzserek, amelynek valószínűleg pénzügyi problémák voltak az okai.[6] Ezek mellett az EMI kirúgta akkori igazgatóját, és úgy tűnt, hogy a kiadó elvesztette érdeklődését az együttes népszerűsítése felé.[6]
A következő album aBig Thing 1988-ban jelent meg, többek között azAll She Wants Is (4. Amerikáben) és azI Don't Want Your Love (az utolsó UK Top 10-es szám 1993-ig) kislemezzel. Az album leginkább kísérletezés volt. Próbálták keverni azelektronikus zenét a Duran Duranszintipop hangzásával.
1989 végén és a kilencvenes évek elején a szintipop veszített a népszerűségéből és inkább a hiphop, a techno és az alternatív rock kapott teret. A Big Thing turné után megint öt tagja lett a Duran Durannak, miután Warren Cuccurullo és Sterling Campbell is teljes tag lett. 1989 végén megjelent egy összeállítás albumDecade: Greatest Hits címmel, amin a Duran Duran legsikeresebb számai kaptak helyet az elmúlt tíz évből.[26] Az albumnak John Jones a producere és nagy sikert hozott eladási számokban.
1990-ben kiadták aLiberty albumot, ami kevésbé volt sikeres. Angliában a Top 10-ben debütált, de hamar lekerült a slágerlistákról. A két kislemez (aViolence of Summer (Love's Taking Over) és aSerious) csak közepes sikereket értek el. Most először nem turnézott az együttes egy album népszerűsítéséért.[6] 1991 elején Sterling Campbell elhagyta az együttest, hogyDavid Bowie-val és aSoul Asylummal dolgozzon. 1991 decemberében az akkor 31 éves John Taylor összeházasodott a 19 éves Amanda De Cadenet színésznővel, aki 1992 márciusában hozta világra lányukat.[6]
1993 elején a Duran Duran megint kiadott egy albumot, ami az együttesről kapta a nevét ésThe Wedding Albumként is ismert (az album borítóján a tagok szüleinek esküvői fotói szerepeltek). A visszatérő albumot eltolták, amelyről az akkori menedzserük később azt mondta, hogy ez a zeneipar ellenkezése miatt volt szükség az együttes újraélesztésére.[27] Az első kislemez azOrdinary World hónapokkal a tervezett megjelenés előtt került kiadásra. A harmadik helyet érte el Amerikában és a hatodikat Angliában, illetve megnyerte a nagy presztízsűIvor Novello-díjatSimon Le Bonnak.[28]
A második kislemez megint meglepően nagy sikert aratott. ACome Undone hetedik lett az Egyesült Államokban és ötödik az Egyesült Királyságban. John Taylor ebben az időszakban gondolkozott rajta, hogy elhagyja az együttest, de végül meggondolta magát. Ekkor volt az együttes addigi legnagyobb turnéja. Többek közt kiegészítveKözel-keleti,Dél-afrikai ésDél-amerikai helyszínekkel. Hét hónap után szüneteltették a turnét Simon Le Bon betegsége miatt, majd hat hét után folytatták a koncertezést még egy fél évig (többek köztIzraelben,Thaiföldön ésIndonéziában).
1995-ben jelent meg aThank You album, amivel Roger Taylor dobos átmenetileg visszatért az együttesbe. Az albumon feldolgozások szerepeltek, mint példáulLou ReedPerfect Day című dala. Reed később azt mondta, hogy ez volt a legjobb feldolgozás, amit életében hallott, illetve elismerést kaptakRobert Planttől ésJimmy Pagetől aLed ZeppelinThank You számának újradolgozásáért.[20] Ennek ellenére az album nem aratott nagy sikert.
AThank You turné után John Taylor megalapította a B5 Recordsot, turnézott a Neurotic Outsidersszel és újra alapította a The Power Stationt. Enne ellenére a projekt újraindulásában már nem tudott részt venni, mert De Cadenettől való válásával kellett foglalkoznia. Miután problémáik voltak új zene felvételével, a DuranConon bejelentette, hogy elhagyja az együttest. John távozása után már csak a két hosszú távú Duran Duran tag maradt (Simon Le Bon, Nick Rhodes) és Cuccurullo, akik Duran Duran néven folytatták.
1997-ben jelent meg aMedazzaland album (amelynek négy számán még hallható John Taylor), ami megint csak egy kísérletezős album volt aBig Thing után. Az egyetlen kislemez az albumról, amit Amerikában is kiadtak azElectric Barbarella volt, ami legelső kislemez volt a világon, amelyet online is meg lehetett venni.[29] Ezen év októberében 52. helyig jutott a szám. Angliában soha nem adták ki az albumot.
1998-ban megjelent aGreatestválogatásalbum, ami a Duran Duran elmúlt 20 évének legsikeresebb számait tartalmazta.
1998. június 27-én az együttes játszott aDiana hercegnő tiszteletére rendezett koncerten, családja külön kérésére.[30]
1999-ben az együttes felbontotta a szerződését azEMI-vel 20 év közreműködés után. A Duran Duran aláírt egy három albumos szerződést aHollywood Records-szal (Disney), de ez végül csak aPop Trash (2000) megjelenéséig tartott. Az album nagyon eltért stílusban a korábbi albumoktól, nem volt sikeres.[6] ASomeone Else Not Me csak két hétig volt rádiókon, pedig a videóklipje az első volt, amelyetflash animációkkal készítettek. AMedazzaland ésPop Trash turnékon Wes Wehmiller basszusgitáros ésJoe Travers dobos csatlakozott az együtteshez.
2000 elején Le Bon felkereste John Taylort, hogy hozzák össze újra az eredeti felállást. Cuccurullo ezután elhagyta az együttest, hogy a Missing Personsszal dolgozzon tovább, amelyben az 1980-as években játszott. Két napra rá jelentették be, hogy újraalakul a Duran Duran a régi felállással. Cuccurullo még játszott néhány koncerten Japánban 2001 júniusában, hogy a szerződését teljesítse.
2001-től 2003-ig az együttes új zenén dolgozottSaint-Tropezben, ahol Mark Tinley hangmérnök készített nekik egy stúdiót a felvételekhez. Ezután visszatértekLondonba, ahol változatos producerekkel dolgoztak (amelybeNile Rodgers is beletartozik) és egy szerződést kerestek kiadókkal. Nehéz volt találniuk egy kiadót, aki hajlandó volt kockázatot vállalni az együttes visszatérésén, ezért a Duran Duran elkezdett turnézni, hogy bizonyítsa az újraalakulás kereskedelmi erejét. A média és a rajongók reakciója túllépte az elvárásokat.[7] 2003-ban Tokióban kezdték el 25. évfordulós turnéjukat két teltházas koncerten. Perceken belül eladták az összes jegyet a koncertekre és hírességek csoportjai jelentek meg a különböző helyszíneken. Több kisebb klubban is játszottak, ahol még a 80-as évek elején kezdtek. 2003-ban az MTV Music Awardson műsorvezetőnek voltak megnevezve, de meglepetésként megkapták azÉletmű-díjat. Ugyanígy megkapták a Életmű-díjat a Q magazintól és az ezzel egyenlő Kiemelkedő Hozzájárulás díjat 2004-ben aBRIT Awardson.[31]
A Duran Duran 2005-ben a Scotiabank Arénában
A következő turnéjuk nagyon sikeres volt. Folyamatos telt ház volt a koncertjeiken Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában. ASuper Bowl XXXVIII döntőjén előadták a Wild Boys-t, ami több millió nézőt jelentett világszerte. Februárban több helyen is kiadták az új számuk, a(Reach Up For The) Sunrise egy remix verzióját. A brit média modern Fab Five-ként kezdett utalni az együttesre és a valaha volt egyik legjobb együttesnek nevezték őket.[32] A hazatérésüket Angliába egy 14 stadionos turnéval ünnepelték 2004 áprilisában (köztük öt telt házas koncert aWembley Arénában).[6] Novemberben kiadtak egy DVD-t a turnérólDuran Duran: Live from London címmel.
Harmincöt szám felvétele után az együttes aláírt egy két-albumos szerződést azEpic Recordsszal 2004 júniusában, majd kiadták azAstronautot októberben. Az első kislemez a(Reach Up For The) Sunrise volt, ami 2004. augusztus 30-án jelent meg, és első helyet ért el aBillboard US Dance slágerlistán és ötödik helyig jutott aBrit kislemezlistán. Ez a legmagasabb pozíció, amit egy Duran Duran szám elért aA View to a Kill 1985-ös megjelenése óta. A dal Magyarország egyik legsikeresebb kislemeze volt aMahasz-slágerlistákon, 2004-ben és 2005-ben is.[33][34] A második kislemez aWhat Happens Tomorrow a Brit kislemezlistán 11. helyen debütált februárban.
A 2005-ös világkörüli turné után az ötvenedik Ivor Novello Awards ceremónián megkapták a PRS Kiemelkedő Hozzájárulás a Brit Zenéhez díjat. Később a nyáron a Duran Duran koncertezett Rómában aCircus Maximusban.[35]
2006–2008: ARed Carpet Massacre és Andy Taylor második távozása
2006 elején a Duran Duran feldolgoztaJohn LennonInstant Karma! számát azAmnesty International által szponzoráltMake Some Noise kampánynak. A szám később feltűnt bónusz számként a Instant Karma: The Amnesty International Campaign to Save Darfur című albumon. Ezen kívül felléptek aNobel-díj átadón és a2006-os téli olimpián is. Ebben az időszakban már 15 számot írtak meg, a meg nem jelentReportage albumra. Később szeptemberben találkoztakJustin Timberlake-kel és a producerTimbalanddal.[36] A találkozás után egy számot vettek fel Timberlake-kel és három számuknak volt a producere Timbaland. Andy Taylor2006 októberében másodszorra is elhagyta a zenekart, ezután Dom Brown gitáros csatlakozott a Duran Duranhoz mint stúdiózenész és azóta a turnék résztvevője.[37] Taylor távozása után az együttes törölte aReportage albumot és felvettek egy újatRed Carpet Massacre címmel.
2007 júliusában az együttes kétszer is fellépett a Wembleyben. Az elsőDiana hercegnő tiszteletére tartott koncert volt, 10 évvel a halála után, itt előadták a(Reach Up For The) Sunrise, aWild Boys és aRio dalokat. A második koncert pedig aLive Earth volt. Szeptemberben kiadták a számot, amin Justin Timberlake-kel dolgoztakFalling Down címmel . December 3-án adták ki aRed Carpet Massacret. Az albumot kilenc koncerttel népszerűsítették az Ethel Barrymore színházban.
2008 májusában az amerikai turnéjuk közben a You Vegasszal együtt játszottak. Később a nyáron felléptek aLouvre-ben is, amely15. Lajos francia király szobájának felújítására juttatott segítséget. Ezzel a Duran Duran lett az első rockegyüttes, amely előadhatott a 18. századi múzeumban.
2008 júliusában, PárizsbanMark Ronsonnal lépett fel egy exkluzív koncerten az együttes. A koncerten a Ronson által feldolgozott Duran Duran slágereket játszották együtt. Simon Le Bon pedig előadott dalokat RonsonVersion albumáról. ARed Carpet Massacre azAstronauttal ellentétben nem volt túlságosan sikeres és nem túl pozitív visszajelzéseket kapott. 2008-ban aRio album részese lett aClassic Albums sorozatnak.
2009–2012:All You Need Is Now és a Dominic Brown-éra
2009-ben az együttes felbontotta a szerződését azEpic Recordsszal, csak két album megjelentetése után. 2010 elején elmondták, hogy aBoys Keep Swinging feldolgozásával hozzájárulnak aDavid Bowie tiszteletére készülőWe Were So Turned On albumhoz, amely a War Childot támogatja. Ezen az albumon szerepelt még többek közöttCarla Bruni,Devendra Banhart, az Edward Sharpe & the Magnetic Zeros, és a Warpaint.[38]
2010 novemberében bejelentették a tizenharmadik stúdióalbumuk, azAll You Need Is Now érkezését.[39] Az albumot az S-Curve Records-on keresztül adták ki. Az album producere megint csak aGrammy-díjasMark Ronson volt. Az album 2010. december 21-én jelent meg és elérte az első helyet 15 országban az online letöltéseket tekintve (iTunes).[40] Az első kislemez az albumról azAll You Need Is Now december 8-ától ingyenesen letölthető volt világszerte. 2011 márciusában bejelentettek egyvilágszintű turnét az album népszerűsítésére. A turné 2011. március 16-án kezdődött meg Austinban (Texas).
Néhány nappal az együttes első kiadott kislemezének a harmincadik évfordulójára kiadták azAll You Need Is Nowt. Az albumon tizennégy szám található meg (öttel több, mint az eredeti digitális kiadáson – aMediterranea, azOther People's Lives, aToo Bad You're So Beautiful, aDiamond in the Mind és aReturn to Now). A megjelenés után egy videóban Rhodes megemlítette négy új szám készülését (Too Close to the Sun,Early Summer Nerves,This Lost Weekend ésNetworker Nation). Angliában 11., Amerikában pedig (Billboard) 29. helyen debütált az album.
2011 februárjábanMilánóban megkaptákA 20. század stílusikonjai díjat és a város kulcsát a polgármester Letizia Morattitól.[41]
2011-benTexasban kezdték meg turnéjukat, aLos Angeles-i fellépésüket pedigDavid Lynch rendezésében aYouTubeon közvetítették élőben azUnstaged: An Original Series from American Express sorozat részeként.[42] 2011 áprilisában az együttes fellépett aCoachellán, amely nagy sikert aratott.[43] Ezen év májusában az európai turné nagy részét le kellett mondani, Le Bon gégegyulladása miatt.
Le Bon, John Taylor és Dominic Brown egy 2012-es szerbiai koncerten
Az együttes 2012 májusában bejelentette, hogy fel fognak lépni a2012-es londoni olimpia megnyitóján július 27-én. Ők képviselték Angliát, a Snow Patrol (Észak-Írország), a Stereophonics (Wales) és Paolo Nutini (Skócia) mellett.[44] 2012 augusztusában 18 hónapnyi turnézás után (már csak egy hét volt hátra) le kellett mondaniuk az Észak-Amerikai koncertsorozatuk további időpontjait Nick Rhodes vírusos megbetegedése miatt.
2013-ban kezdett el dolgozni az együttes a 14. stúdióalbumon. 2013. december 31-én kiadtak egy mixtape-et, amelyet John Taylor rakott össze.[45] A korábbiRed Hot Chili Peppers gitárosJohn Frusciante is velük dolgozott az albumon. Az együttes ezt 2014 áprilisában tette hivatalossá: „Visszatartottuk ezeket az izgalmas híreket, mert reméltük, hogy teljes biztossággal tudunk majd veletek részleteket megosztani, de tekintve, hogy kiszivárgott, igen meg tudjuk erősíteni, hogy az eszméletlenül tehetséges John Frusciante is dolgozik velünk az albumon, Kaliforniából. Interneten keresztül küldözgettük egymásnak a számokat és elégedettek vagyunk a kimenetellel. Mind nagy rajongói vagyunk John munkájának és örülünk, hogy varázslatait hozzáadta az albumhoz! Jelenleg nincs tervben, hogy John velünk turnézna, de a gitárjátéka nagyon jól hangzik a dalokon. Reméljük nemsokára több jó hírünk is lesz nektek.”[46]
2016 júliusában bejelentették, hogya turné harmadik részére Nick Rhodes helyét MNDR veszi át. „Amilyen hamar csak lehet visszatérek, de addig jó kezekben lesznek az együttes és a rajongók is.”[50] Ugyanebben az évben megjelentettékLast Night in the City című daluk remixeit digitális formában.
2016 decemberében az együttes eredeti öt tagja (Le Bon, Rhodes, Andy, John és Roger Taylor) elvesztettek egy pert a Brit Legfelsőbb Bíróságon, mikor megpróbálták visszaszerezniszerzői jogaikat az EMI-től az első három albumra.[51] Rhodes ekkor a következőt mondta: „Semmittudó tinédzserekként aláírtunk egy szerződést, több mint három évtizeddel ezelőtt, amikor nem tudtuk ez mit is jelent... ez a döntés egy nagyon rossz példát mutat az éránk összes dalszerzőjének.”[51]
2017-ben az együttes Amerikában turnézott és fesztiválokon lépett fel Európában és Ázsiában.
2019–2022:Future Past és Rock and Roll Hall of Fame
Rhodes 2019. július 16-án elmondta, hogy a zenekar 2019 eleje óta dolgozik egy új albumon, amelyről kezdetben azt nyilatkozta, hogy 2020 késő tavaszán jelenhet meg, azonban 2020. március 13-án aThe Times arról számolt be, hogy az album 2020 őszére várható.[52] Egy héttel később a zenekarTwitter-oldalán bejelentette, hogy a lemez kiadási dátuma aCOVID–19 miatt továbbra is bizonytalan.[53] 2019-ben felléptek aholdra szállás 50. évfordulóján aKennedy Űrközpontban, amely koncertet 300drónnal szépítettek.[54][55] 2021. január 8-án kiadtákDavid BowieFive Years című dalának feldolgozását, a zenész halálának ötödik évfordulóján.[56]
2021. január 13-án aRolling Stone helyet adott az albumnak2021 54 legjobban várt albuma listáján. Le Bon azt nyilatkozta, hogy a lemez „meztelen, nyers,” illetve „modern és nagyon őszinte. A dalszövegek különlegesek.”[57] Az együttes 2021. május 18-án jelentette be 15. stúdióalbumát, aFuture Pastot.[58] Az albumról négy kislemez jelent meg, azInvisible, aMore Joy!, azAnniversary és aTonight United. A negyedik kislemez megjelenésekor egyközéplemezen összegyűjtve is megjelentek a dalok.[59]
Július 9-én mutatták be aGive It All Up című dalt az NBCToday című műsorának részeként.[60] AMore Joy! augusztus 5-én jelent meg, Coxon, Erol Alkan és aChai japán rockegyüttes közreműködésével. Augusztus 12-én előadták azInvisible-t aThe Tonight Show with Jimmy Fallon műsorán.[61] Ezen hónap utolsó napján osztották meg azAnniversaryt, majd közel egy hónappal később az utolsó kislemezként aTonight Unitedet.[62][63] Szeptember 14-én és 15-én az együttes két koncertet adott elő a telt házasO2 Institute-ban. Ez volt az első alkalom 2019 óta, hogy fellépett az együttes. Slágerjeik mellett előadtak három dalt az új lemezről, aInvisible-t, azAnniversaryt és aTonight Unitedet.[64] Szeptember 19-én ők voltak a Isle of Wight Fesztivál headlinerei.[65]
2021. október 22-én jelent meg aFuture Past. Az album a harmadik helyen nyitott abrit albumlistán, ami az együttes legjobb pozíciója volt a 2004-esAstronaut kiadása óta.[66] Ez azt is jelentette, hogy minden egyes évtizedben, amiben kiadtak zenét, volt egy lemezük, ami elérte a lista első öt helyének egyikét (az 1980-as évektől).[66] Júniusban felléptek a Platinum Party at the Palace eseményen,II. Erzsébet brit királynő uralkodásának 70. évfordulóját ünnepelve.[67] Egy hónappal később visszatértek szülővárosukba, Birminghambe, megnyitva a 2022-esnemzetközösségi játékokat.[68]
2022-ben az együttes első lett aRock and Roll Hall of Fame rajongói szavazásán. Májusban az együttes egyike volt a hét bejelentett beiktatottnak, az „előadó” kategóriában.[69] A ceremóniát 2022. november 5-én tartották, aholRobert Downey Jr. adta a beiktató beszédet. John, Roger, Rhodes és Le Bon mind ott voltak az eseményen és előadták aGirls on Film, aHungry Like the Wolf és azOrdinary World dalokat,Dom Brown gitárossal együtt. Beszédében Simon Le Bon felolvasott egy levelet, amit Andy Taylor írt, mivel nem tudott megjelenni rákos megbetegedése miatt a ceremónián. A gitáros négy éve küszködöttprosztatarákkal.[70][71]
2023 márciusában bejelentették, hogy elkezdtek dolgozni egy új projekten, ami 2023 végén fog megjelenni. A lemezen közre fog működni Andy Taylor, 2004 óta először, illetve Warren Cuccurullo is.[72] ADanse Macabre október 27-én jelent meg ésHalloween témájú. Új dalok mellett feldolgozások és az együttes újradolgozott slágerei is megjelentek rajta.[73] Az albumról két kislemez jelent meg kiadása előtt, a címadóDanse Macabre és aBlack Moonlight.[74][75]
2024. szeptember 13-án az együttes újra kiadtaNew Moon on Monday című dalátNew Moon (Dark Phase) címen, aDanse Macabre 2024. októberi deluxe kiadásának dátuma előtt. A kislemezen közreműködöttAndy Taylor.[76]
2025-ben az együttes a Sanremo Music Fesztivál különleges vendége volt,Victoria De Angelisszel léptek fel.[77]
AzMTV televíziós csatornát és az együttest nagyjából egy időben alapították, mindkét fél segítette egymást a sikereik eléréséhez.[78] Az MTV-nek olyan videók kellettek, amiben karizmatikus előadók szerepeltek.Les Garland, az MTV alelnöke azt nyilatkozta, hogy „Emlékszem, hogy a tehetség és előadó-kapcsolati igazgatónk futva jött hozzánk és azt mondta, hogy ’Látnotok kell ezt a videót, ami most érkezett.’ Ebben az időszakban a Duran Duran egyáltalán nem kapott helyet rádióadókon és az MTV célja az volt, hogy új zenét mutathassunk be. AHungry Like the Wolf a legjobb videó volt, amit valaha láttam.”[13] Az együttes által létrehozott videók több okból is befolyásosak voltak. Az együttes olyan egzotikus helyeken forgatta klipjeit, mintSrí Lanka ésAntigua, amivel emlékezetes képeket tudtak készíteni, amik nagyon eltértek az olcsó, akkoriban elterjedt „együttes a színpadon” stílustól. Ezek mellett, ahelyett, hogy saját hangszereiket játszották volna a videókban, az együttes történeteket írt a klipjei köré, gyakran kortárs filmek által inspirálva: aHungry Like the WolfotAz elveszett frigyláda fosztogatói, aThe Wild Boyst pedig aMad Max 2. alapján készítették. A Duran Duran játszotta a legfontosabb szerepet az ilyen stílusú videók elterjedésében. A legfontosabb elemek, amiket használtak a gyors képváltások, szembetűnő grafikai motívumok, illetveszürreális képvilág, ami felkeltette a zenei szakértők figyelmét és sok együttest ugyanerre az útra vonzott.
A Duran Duran egyike volt az első együtteseknek, kiknek videóit35 mm-es filmekre vették, kiemelkedő minőségű kamerákkal,videószalag helyett, így sokkal jobb minőségűvé téve őket, mint az MTV által gyorsan leforgatott klipek, amik addig a csatornán gyakran megjelentek. Az MTV segítségével nyílt meg az út a Duran Duran előtt az amerikai rádióadókra, amik akkoriban ritkán játszottak brit,újhullámos zenét vagy „bármit, amiben szintetizátort lehetett hallani.” Mivel eredetileg az MTV nem volt országszerte elérhető az Egyesült Államokban, egyértelmű volt, hogy ahol a csatorna megjelent, az igény a Duran Duran, aTears for Fears, aDef Leppard és más, érdekes videókkal rendelkező európai együttesek zenéjéért megemelkedett.[79] ARio, aHungry Like the Wolf és aSave a Prayer tarka, illetve azIs There Something I Should Know? szürreális klipjeitRussell Mulcahy ausztrál filmrendező forgatta, aki összesen tizenegy videón dolgozott együtt az együttessel. A Duran Duran célja mindig az volt, hogy innovatív technikákkal és rendezőkkel dolgozzon, még akkor is, mikor az MTV sokkal kevesebb játékidőt adott nekik. Mulcahy mellett rendezőik között voltDean Chamberlain ésEllen von Unwerth fényképészek,Csen Kaj-ko kínai rendező,Julien Temple dokumentumfilmes és a Polish-testvérek is. Rhodes elmondása szerint „a videó számunkra olyan volt, mint aPink Floydnak asztereó.”[80]
„
A britek nyertek, egyértelműen. Az amerikai együttesek prózai, négyszögletes megjelenése mellett olyan együttesek, mint a Duran Duran, kaviárhoz hasonlítottak. Az MTV egy teljesen új világot nyitott meg, amit a rádión keresztül nem lehetett volna teljesen megérteni. A vizuális látószög a művészi britek kezére játszott, valami egzotikusabbat mutatva, mint amit a néző szülővárosában találhatott volna. A Duran Duran legnagyobb slágerei, aGirls on Film és aHungry Like the Wolf kedvencek voltak az MTV-n, három hónappal az előtt, hogy a rádióadók elkezdték volna játszani. És az MTV-n keresztül a Duran Duran és hozzájuk hasonlók hisztériát szültek tini lányok köreiben.
”
– Parke Puterbaugh,Anglomania: The Second British Invasion,Rolling Stone, 1983. november[3]
1984-ben a Duran Duran elkezdett videótechnológiát használni koncertjein, amelyben szintén az első között volt a világon.[81] KoncertfelvételeketIMAX technológiával, illetve 360 fokos videóként is vettek fel, 10,2-es térhatású hangformátummal. 2000-ben próbálkoztak akiterjesztett valóság használatával, az együttessel 3D-s, számítógéppel készített képek jelentek meg a színpadon.[82] Sok évszázad végi listán is szerepeltek klipjeikkel, mint aMinden idők 100 legjobb videóklipje (MTV), amelyen aHungry Like the Wolf 11., aGirls on Film pedig 68. volt, illetve aVH1: 100 Legjobb videó, amelyen aHungry Like the Wolf a 31., aRio pedig a 60. helyen szerepelt. Az MTV aHungry Like the Wolf klipjét minden idők tizenötödik legtöbbször lejátszott videójának nevezte.
Az együttes több válogatást is kiadott klipjeikből, mint az 1983-asDuran Duran, amelyértGrammy-díjat kaptak aLegjobb zenei film kategóriában, illetve a 2004-es kétlemezesGreatest, amelyen több videóklip alternatív verziója is helyet kapott. A Greatest mellett 2004-ben megjelent még aSing Blue Silver dokumentumfilm, illetve azArena (An Absurd Notion) koncertfilm, mindkettő 1984-ből. ALive from London koncertfilm, amely teltházas koncertjüket dokumentálta aWembley Arénából, 2005-ben jelent meg.
↑Jones, Dylan.The Eighties: One Day, One Decade.ISBN 1-4090-5225-7 „The [Duran] Duran set was memorable for Simon Le Bon's off-key falsetto note that he hit during 'A View to a Kill', a blunder that echoed throughout the media as 'The Bum Note Heard Round the World'. The singer later said it was the most embarrassing moment of his career.”
↑Duran Duran’s Roger Taylor (amerikai angol nyelven). Modern Drummer Magazine. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
↑Album Reviews (amerikai angol nyelven). Rolling Stone. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
↑Bernstein, Jonathan; Blistein, Jon; Browne, David; Dolan, Jon; Doyle, Patrick; Ehrlich, Brenna; Firriolo, Andrew; Greene, Andy: 54 Most Anticipated Albums of 2021 (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2021. január 13. (Hozzáférés: 2023. szeptember 19.)
↑Burns, Gary: Music Television. The Museum of Broadcast Communications. [2007. május 31-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. szeptember 20.)
.svg)
_02.jpg)
.jpg)
_(52872982324).jpg)
