Kialakulása apliocén korban kezdődött el. A pliocén végén jutott el a Duna aKisalföldig, ekkor a mainyugat–kelet irány helyettészak–dél irányban folyt itt. Csak apleisztocén korban alakult ki a kisalföldi szakasza. Legfiatalabb része aDobrudzsa nyugati oldalán található dél–észak irányú folyása, amely pusztán a pleisztocén kor végén jött létre.
Napjainkban fontos nemzetközi hajóút. A németországiMajna–Duna-csatorna1992-es megépítése óta részét képezi annak a 3500 km-es transzeurópai vízi útnak, amely azÉszaki-tenger mellettiRotterdamtól aFekete-tenger mellettiSulináig ér. A Dunán szállított áruk össztömege1987-ben elérte a 100 millió tonnát.
A Duna a világ „legnemzetközibb” folyama, amely tíz országon halad keresztül (Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Bulgária, Románia, Moldova és Ukrajna),vízgyűjtő területe pedig további hét országot érint. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük négy jelenlegi főváros:Bécs,Pozsony,Budapest ésBelgrád. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.
A Duna neve az elfogadott álláspont szerint a protoindoeurópai nyelv*dānu szavából ered. E kifejezés tartalma a nyelvészek szerintfolyó,folyóvíz stb. Azoszét nyelvdon szava ugyanezt jelenti.[1] Ismert legkorábbi nevei:Danubius,Danuvius, illetveDonav,Dunav.
Abajev vélekedése szerint a görögösDanoubios szó nem más, mint aszkíta*dānu (folyó) kifejezés bővített változata, „kiterjesztése”.[2] A jeles nyelvész mindazonáltal nem részletezi, mi lehet, illetve mit jelenthet a szóban forgó görögös kifejezés bővítménye.
Isztrosz (Ἴστρος) – latinosan Ister – az Al-Duna egyikókori elnevezése volt. A nyelvészek egyike-másika e nevet – mivel elsőként görög forrásokban bukkan fel – azógörög nyelvből vezeti le. Mások ellenbenkelta eredetűnek tartják, megint mások pedig atrákok nyelvét tartják forrásának.
A leginkább elfogadott nézet szerint az Isztrosz név a feltételezett,gyors,fürge jelentésű ős-indoeurópai*heisr- gyökre vezethető vissza. A bajorIsar, a csehJizera(wd), a franciaIsère, valamint az olaszIsarco folyó neve vélhetően ugyanezen gyök származéka. E rokonsági körbe tartozik még a szláv eredetűBisztra,Beszterce folyónév is.
Az Al-Duna másik ókori neve a trákok és a frígek nyelvén – görög köntösben – Matoasz (Ματόας). Görög források – Dionüsziosz o Periegetesz ésSztephanosz Büzantiosz – jelentését is megadják:iszapos (ἄσιος). Kretschmer ennek ellenére – egy kézirat eltérően lebetűzött szavára hivatkozva – aszerencsés (αἴσιος) értelmezés mellett kardoskodik.[3][4]
A Duna Európa különböző tájain folyik keresztül, ahol atörténelem folyamán igen különbözőnépek éltek, mégis alapvetően meghatározta és hasonlóvá tette e népek történetét, mivel táplálékforrásként, kereskedelmi útvonalként, illetve természetes akadályként funkcionál.
Környékén kis számúneandervölgyi embertől származó leletet találni. Azonban a partmenti vidékének általános benépesedése csak a felsőpaleolitikumban, azaurignaci kultúra folyamán történt meg. Él az a feltevés, hogy ezek a népek a Duna mentén vándoroltak dél-franciaországi, későbbi lakhelyükhöz. Azújkőkorszakban a Duna közvetítő szerepe is fokozatosan nőtt. Alsó szakaszán a földművelés azi. e. 6. évezredben jelent meg, a felső szakaszához gyorsan, azi. e. 5. évezredre elterjedtek a termelés technikái. Később több kultúra innen terjedt Észak-, kisebb részben Nyugat-Európa felé. Abronzkorban anagyrévi, avaskorban ahallstatti kultúra elterjedése mind-mind a Dunához köthető. A fémművelés korai elterjedésének nagyban kedvezett a partkörnyéki hegyek magas érctartalma. A primitív cserekereskedelem is hamar kialakult a folyam környékén, később ehhez szárazföldi utak is csatlakoztak.
Azókori görögök számára is hamar fontos kereskedelmi út lett az akkori nevén:Istros, elsősorban alsó szakasza. ADuna-delta környékén azi. e. 8. században jelentek meg az első gyarmatosítók és alapítottak városokat. Mondák alapján azi. e. 7. században, aFekete-tenger irányából egészen aVaskapuig felvitorláztak, ahol nem kockáztatták a sziklás, erős sodrású szakaszon való továbbhaladást, és visszafordultak. A későbbiekben atrákok foglalták el ezt a szakaszt, a görögöktől elvágva a kereskedelem lehetőségét. Közben a felső részén nagyban elterjedt aLa Tène-kultúra.
Arómaiaki. e. 29 és10 között foglalták el a Duna jobb partját. A későbbiekben a folyam (legfelső szakaszát leszámítva) részét képezte a Birodalomtermészetes határának, amely körül erődök és hadivárosok jöttek létre, a barbár népek ellen való védekezés céljából. Ilyen jelentős erődvárosok voltakCastra Regina (Regensburg),Lauriacum (Linz),Vindobona (Bécs),Aquincum (Budapest),Singidunum (Belgrád) ésNovae (Rusze). Az első hidakat is a rómaiak építették a Dunán, a hídfők romjai a folyón több helyen is fellelhetők.106-banSzörényvárnál a Dunán átkelveDacia provinciát is elfoglalták a rómaiak, ahol értékesaranybányákat találtak, ám mivel a terület természetes határral nem rendelkezett, védelme nehézkes volt, így271-ben agótok foglalhatták el.
A Duna aRómai Birodalom kereskedelmében is fontos szerepet töltött be. A part környéki provinciák, elsősorbanPannónia, így komoly jelentőségre tettek szert, egyre nagyobb befolyást gyakoroltak a római politikára.
A népvándorlás korában a Duna bal partján több nomád nép váltotta egymást, jobb partján viszont nagyrészt megmaradtak a korábbi római települések, amelyeket néha kiraboltak, illetve adóztattak a keletről jövőhunok,keleti- ésnyugati gótok,longobárdok,bolgárok ésavarok. A9. században, a népvándorlás utolsó hullámában amagyarok érkeztek a Duna medencéjébe, s kalandozásaikkal a környékbeli települések sokaságát sújtották.
1000 körül a Duna környékén három új államalakulat:Csehország,Magyarország ésBulgária jött létre. ANémet-római Császárság területén pedig egyre nagyobb szerephez jutottak a határ menti területek, azok közül is leginkább azOsztrák Hercegség. A létrejövő államokat a környező nagyhatalmak (Német-római Császárság ésBizánci Birodalom) nem nézték jó szemmel, és megpróbálták elfoglalni, s ez Magyarország kivételével sikerült is. A11. század közepére a Duna környékének államszervezetei nagyrészt stabilizálódtak, a felső szakasz a Német-római Birodalom, a középső szakasz a Magyar Királyság, az alsó szakasz a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került.
1096 és1099 között a Duna menténRegensburgtólBelgrádig, leszámítva a magyar szakaszt, folyt azelső keresztes háború, amelyet még további kettő követett:1147–1149 és1189–1192 között. A Duna Belgrádtól északra lévő részének hadiút szerepét a13. századtól a távolsági kereskedelmi út szerepe váltotta fel, ezen jelentősek voltak aFugger családErdélyből induló aranyszállítmányai. A kereskedelem élénkültével újból lendületet kapott a városiasodás:Buda,Pozsony,Bécs,Linz ebben az időben jelentős fejlődésen esett át. A Duna környékének forgalmát kicsit csillapította, hogy1335-ben a visegrádi királytalálkozón Bécs elkerülésével húzták meg a cseh–magyar kereskedelmi útvonalat.
Willem Jansz. Blaeu térképkészítő 17. századi térképe a Duna folyóról
Míg a felső szakaszon az élet egyre inkább pezsgésnek indult, az alsó vidékeken azoszmán törökök kezdtek portyázni. Az oszmánok ellen több hadjáratot is indítottak a magyar királyok. Az első ilyen csatát Zsigmond vívta1396-ban, majdHunyadi János jutott el a Duna mentén egészenVárnáig ahosszú hadjárat során. Ám a törökök lényegében folyamatosan hatoltak a Dunán felfelé:1451-benSzendrőt,1456-ban, majd1521-benNándorfehérvárt,1526-ban Budát,1529-benBécset ostromolták meg. Birodalmuk a16. század közepére egészenEsztergomig terjedt ki. Az általuk megszállt és kipusztított területek és a nyugati országok közötti kereskedelem nagyrészt megszűnt, ám mindez nem volt igaz a Duna mentén, ahova a leigázott vidékek keresztény kulturális élete koncentrálódott.
A17. század végén indult meg a török ellenőrzés alatt lévő területekvisszafoglalása, amely elsőként a magyar Duna környék reokkupációját jelentette. Erre az időszakra jellemző, hogy a felszabadult Duna mentét – a kiirtott magyarság után – délszlávok népesítették be. Az oszmán fennhatóság megszűnése egyet jelentett a dunai hajózás jelentős fellendülésével is.
A19. század komoly változásokat hozott a Duna életében. Ekkor kezdett csíráiban – elsősorbanNémetországban ésAusztriában – a Duna menti idegenforgalom kialakulni.1830-ban indult útjára az első gőzhajó,1831-től pedig már menetrendszerűen is. A személyszállítás mellett, az áruszállítás is fokozódott, egyre jelentősebb ipari központok alakultak ki a partmenti településeken először a német vidékeken, majd azOsztrák–Magyar Monarchia megalakulásával, a magyar tájakon is. A hajózás megkönnyítése érdekében szükség volt a folyam végleges szabályozására, amit bár már a18. században megkezdtek, nagyrészt csak az1870-es évekre lett kész, a Vaskaputól felfelé.
A19. század során jelentkeztek először komolyabban a nemzetiségi problémák is a Duna völgyében. A század közepére aTörök Birodalom gyengülésével a Duna alsó szakaszán sorban létrejött a különböző nemzetek autonóm területe: (1820-banSzerbia,1829-benHavasalföld,1878-ban Bulgária), amelyek azután függetlenedtek is, és a tőkés fejlődés útjára léptek. Ám ezek az országok a későbbiekben területi viták alapján több háborút folytattak egymással. Azelső világháborút lezáróPárizs környéki békeszerződések végül egy rövid időre megszüntették a háborúskodást a Duna környékén, illetve felbomlasztották az Osztrák–Magyar Monarchiát, a folyam mentén elterülő legnagyobb államot. A kialakult új nemzetállamok általában rossz viszonyban álltak egymással, így a hajózás ismét mérséklődött.
A Duna világméretekben is számottevő hosszúságú élővíz, sokféle tájon folyik keresztül. Hagyományosan (földrajzilag) három szakaszra szokták tagolni, a Felső-, a Középső- és az Alsó-Dunára. A folyó méretű felső szakasz a Duna forrásától nagyjából aMorva folyó torkolatáig tart. A folyammá kiszélesedő középső szakasznak a Morva torkolatától nagyjából aKárpátok déli vonulatáig,Szörényvárig tartó szakasz tekinthető. Az alsó nagy vízhozamú szakasz, amelySzörényvártól aDuna-deltáig ér, jellemzően rendkívül lassú folyású és kis esésű. Adeltatorkolat területe alapvetően jól elkülöníthető az alsó szakasz további részeitől. Egyrészt, mivel itt aFekete-tenger hatásai – dagálykor a visszafolyás – is jellemzőké, illetve itt már szinte állóvízzé alakul a Duna, a hordaléklerakás jellemző, ezáltal egyre nagyobb területet vesz el a tengertől.
Földtani értelemben a Duna öt medencén és az ezeket elhatároló hegyvonulatokon folyik át. A medencékben a Duna alluviális jellegű, míg a hegyvonulatokon való áttörésnél általában bevágódó jellegű (ún.bedrock típusú) a medre.
A Duna ezt átlépve ér a többi érintett medencéhez képest viszonylag kis kiterjedésűBécsi-medencébe. Ezen átfolyva ér el aDévényi-kapuig, amelyet aLajta-hegység ésKis-Kárpátok képeznek. A Dévényi-kaput elhagyva a Duna aKisalföldre[7] ér, ahol több ágra szakad, (természetes állapotában) hordalékkúpot épít, fonatos jellegű. NagyjábólGönyűtől lefelé már egyéb hatások is szerepet játszanak, ezért a hidrodinamikai jellege is kissé megváltozik.
ADunakanyart elérve ismét bevágódó jellegűvé válik: a Börzsöny-Visegrádi-hegység folyamatos kiemelkedése teraszképződmények hátrahagyását eredményezi, ugyanakkor helyileg alluviális szakaszok is kialakulnak, pl. aPilismaróti-öblözet területén.
AVisegrád–Nagymaros vonalat elhagyva a Duna ismét két ágra szakad, a fonatos jelleg ismét megjelenik, bár aSzentendrei-Duna hamar átmenetileg meanderező jelleget ölt. A fonatosság továbbra is jellemző, a különféle méretű szigeteket képez és történelmi időléptékben is bizonyíthatóan mederáthelyeződések alakulnak ki. Ez a fonatos jelleg – bár egyre csökkenő mértékben – a Bölcske–Paks zónáig tart, ahol már megjelennek a lefűződő meanderek (pl.Fadd-Dombori-holtág).
ADráva-torkolattól kezdődően a mellékfolyó hordalékának hatására átmeneti szakasz következik: a lassan keleties irányba forduló folyása mentén ősmeanderek is megfigyelhetők, de újra jellemző lesz a szigetépítés. Ez a szakasz egészen a Déli-Kárpátokon való áttörésig tart.
AVaskapu környékének vízrajza immáron meglehetősen antropogén, hiszen a folyamszabályozási, gátépítési munkálatok a természetes állapotokat meglehetősen átrajzolták.
A Vaskaput elhagyva a Duna aMőziai-medencébe ér, ahol ismét kiteljesedik alluviális jellege. A már fentebb tárgyalt Duna-deltáig tartó szakaszon ismét fonatos szerkezetű. Maga a Duna-delta adeltatorkolat klasszikus példája, ennek tipikus üledékföldtani jellemzőivel.
A Duna jelenlegi vízgyűjtőterülete földtanilag nagyon változatos egységeket fog át. Ezen egységek a földtörténeti múltban folyamatosan fejlődtek, és ennek megfelelően ősvízrajzuk állandó változáson esett át. Az egykori vízgyűjtők a jelenlegi vízgyűjtőknek vagy részvízgyűjtőknek csak részben feleltethetők meg, ezért az ősföldrajzi rekonstrukciókban a jelenlegi Dunát, illetve vízgyűjtőjét szakaszokra érdemes bontani, és az egykori részvízgyűjtőknek szokás megfeleltetni, és gyakran a jelenlegi mellékfolyók medencéi felelnek meg a Duna jelenlegi részvízgyűjtőinek.
A Duna felső folyásáról a mai értelemben először akkor beszélhetünk, amikor a Keleti-Alpok és a Molassz-medence vizeit az adott ősfolyó először keleti irányba vezette le. Erre azonban még jó ideig várnunk kell.Az üledékek részletes származásvizsgálata alapján állíthatjuk, hogy a Keleti-Alpok területén aharmadkor elején – azÉszaki-Mészkőalpok nyugati nyúlványainak kivételével, mely már akkor is hegyvidéki jellegű volt – jórészt dombos területek húzódtak, az egykori folyók hordalékszállítása jellemzően délről északra irányult. A kristályos magashegység kőzetei ezen időszakban más földtani egységek alatt eltemetve helyezkedtek el. A mai folyók közül valószínűsíthetően csak azInn volt hasonlatos a mai folyásához, mivel ezt a vonalat egy hosszabb ideje aktív földtani törésvonal, az Északi-Mészkőalpok egy peremtörése jelöli ki. A folyók ez idő tájt a Molassz-tengerbe ömlöttek (ami a mai Bajor-, azaz Molassz-medencének felel meg) kialakítva a saját törmelékkúpjaikat. Az igazi főfolyó kialakulásáról azonban csak a hegységek előterében húzódó a tengeröblök lassú feltöltése következtében létrejött tengervisszahúzódáskor (ún. regresszió), amiocén időszakában lehetett szó.[8] Ekkoriban a Keleti-Alpok vizeit elvezető főfolyó még nyugati irányba folyt.[8]
AMura, aDráva, aMorva és aVág kialakulása is jóval megelőzte a mai Duna mint főfolyó létrejöttét.
Maga a Duna apliocén korban kezdett létrejönni. ANyugati-Alpok vizein táplálkozóŐsduna aBajor-medence feltöltése után indult meg mai útján. Feltételezhetően valamikori vízgyűjtő területe jóval nagyobb lehetett a mainál. Erről árulkodnak a már kiszáradt völgyek aSváb-Alb déli vonulatain. Az azóta kialakult mélyebben fekvőRajna a Duna forrásterületéről nagy mennyiségű vizet szállított és szállít ma is el. Mivel a hegység itt nagyrészt porózusmészkőből áll, rengeteg földalatti búvópatak szállítja a Duna forrásterületéről a vizet inkább a Rajna felé. Két nagy víznyelő található a Sváb-Alb hegységben, amelyeket „Dunai Víznyelőnek” (németül:Donauversickerungnak) hívnak. Az ide folyó víz szárazabb nyári napokon teljes mértékben elszivárog, és nagyrésztNémetország legbővizűbb forrásán, azAachtopfon keresztül aRajnába torkollik, csak a maradék halad a Duna felé. Mivel a lefolyó hatalmas vízmennyiség lassan, de biztosan koptatja a mészkövet, geológusok jóslása szerint a Duna legfelső folyása egy nap teljesen eltűnik, és minden vizét a Rajna gyűjti be majd.
A Duna alsóbb szakaszai a medencék folyamatos feltöltésével jöhettek létre. Apliocén végén jutott el a Duna aKisalföldig. Ekkor a mai nyugat–kelet irány helyett észak–dél irányban folyt itt a folyó, és az akkor mélyebben fekvőDráva-Száva-köze felé folyva nagyjából a mai Dráva medrét érhette el. Csak apleisztocén korban alakult ki a kisalföldi folyása.
A Duna legfiatalabb szakasza aDobrudzsa nyugati oldalán található dél–észak irányú folyása, amely pusztán apleisztocén kor végén alakult ki. Ekkor érte el aFekete-tengert a Duna. Aholocénben az Al-Duna északi és a Duna-delta kialakítását végezte a folyam. A mai napig évi mintegy öt méterrel a tenger belseje felé „nyomja” a szárazföldet.
A Duna tájformáló szerepe kettős, egyaránt épít és pusztít. A rombolás elsősorban a gyorsabb folyású, hegyi szakaszokon, míg az építés a lassabb folyású, alföldi részeken jellemző. A pusztítás mértéke függ a sodrás sebességétől, így a gyorsabb sodrású helyeken komoly mértéket ölthet, míg a lassabb sebességű szakaszokon szinte elenyésző. A Duna állandóan koptatja és mélyíti medrét. A keményebb kőzetek koptatása jóval hosszabb időt vesz igénybe, mint a puháké, ezért a Duna jellemző geológiai képződményei a sziklák, amelyek a puhább kőzetből visszamaradt, keményebb kövek.[9] A partot számos szakaszon sziklák szegélyezik, ahol ezek a képződmények meglehetősen gyakoriak. Ezek közül a legismertebbek aPassau feletti, azaschahi, aGrein ésStunden közötti, valamint a vaskapui szakaszok.Magyarországon kisebb számbanNyergesújfalunál,Dömös ésNagymaros között, valamintBudafoknál magasodnak sziklák a víz fölé.
Alöszös síkvidékeken keresztülhaladó víztömeg mélyen belevájja magát a puha kőzetbe, itt könnyen megfigyelhetők amagaspartok. Ilyen szakaszok elsősorban a jobb parton húzódnakGönyű ésKomárom, valamintÉrd ésMohács között.[10] Ezeken a helyeken fokozottabb aföldcsuszamlás veszélye, mivel az sodrás okoztaerózió fokozatosan aláássa a domboldalakat.[11]
Lassú folyású szakaszainhomokpadokat,zátonyokat ésszigeteket épít a hordalékának lerakásával; a partok közelében lerakott hordalékhalmokathordalékkúpnak nevezik. Többek között aKisalföld és aMargit-sziget a Duna hordalékkúpja. illetve a Duna-delta (elsősorban aKilia-ág) területén aturzások. Ahordalék a felső szakaszon még igen nagy méreteket, lejjebb már csak porszemnyi nagyságot vehet fel. Ugyanis, amikor lelassul, akkor a folyam először a nagyobb, majd az egyre kisebb darabokat hagyja el (kövek, kavicsok, homok, finom por).[9] Ha a vízszint hirtelen apadásnak indul, a Dunán jellemzően ideigleneszátonyok alakulnak ki. Ha ismét megnő a vízmennyiség, akkor a folyam újra tovább tudja szállítani hordalékát, a zátonyok eltűnnek. Jellemzően zátonyos rész az Öreg-DunaRajka ésGönyű közötti szakasza, ahol aBős–nagymarosi vízlépcső megépítésével a hasonló képződmények még nagyobb számban elszaporodtak. A Duna különleges képződményei az al-dunai „sellők”, amelyek a mederfenék kisebb-nagyobb kitüremkedéseit jelentik.[12] Egyre kisebb számban, de még jellemzőek a Duna mentén a mocsarak, amelyek lerakott hordalékkúpokon alakultak ki. Ezekből a legnagyobbakBajorországban, aHanság és aDuna-delta területén találhatók.
A Duna mélysége, szélessége és így sebessége nagyban különbözik az egyes szakaszokon. Általában elmondható, hogy a felső szakaszokon a keskeny és mély a folyómeder. AVaskapunál mértek 70 méteres mélységet is, a sebessége ott az 5 m/s-ot is eléri. A sík vidékeken a jellemző sebesség 1,1-1,2 m/s között alakul, a felső szakaszon 1,5–3 m/s között (a zsilipekkel duzzasztott szakaszokon lényegesen kisebb), a Duna-delta környékén pedig a sebessége szinte nulla. A meder szélességét illetően jól látszik egyfajta növekvő tendencia a vízhozam növekedésével. Így mígIngolstadtnál a Duna pusztán 102 méter széles, aSzéchenyi lánchídnál folyammá növekedve már 350 méteres szélességet ér el,Zimonynál 1300 métert, míg az Al-Dunán pedig akár azAmazonas-hoz hasonló 15 kilométernyi szélességűre terebélyesedhet.
A vízszintje nem állandó, főleg tavasszal, elsősorban azalpi hó elolvadásakor emelkedik jelentősen a vízszint. Ezek az áradások alapvetően másként sújtják a különböző szakaszokat. Azon részeken, ahol azártér meglehetősen keskeny, ilyen a felső szakasz, ott jóval nagyobb áradások duzzadhatnak, mint a szélesebb folyami szakaszokon, viszont a nagy esés miatt hamarabb le is vonul az ár, míg ez az alsó szakaszokon kifejezetten hosszú ideig is eltarthat. A legnagyobb ilyen árvíz1501-benBécsben következett be. Ekkor a vízhozama a mai számítások szerint a 14 000 m³/s-ot is meghaladta. Árvíz kialakulására egy másik lehetséges mód, amikor a megfagyott jég felduzzasztja a felülről áramló vizet. Ilyen volt a nevezetesáradás volt1838-banPesten.
A Duna amint különböző éghajlatú, hidrológiájú területeken folyik keresztül, változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A hosszanti tagozódás mellett jellemző a partmenti környék keresztmetszeti tagozódása is. Az áramló víztömegek, a mederfenék, a víz felszíne, a holtágak és az árterek mind-mind különböző feltételeket biztosítanak az élőlények számára.
A Duna holtágai és lassabb – elsősorban alsó – folyásai növényiplanktonban gazdagok. A felső gyorsabb áramlású szakaszokon ezek az élőlények ritkák, mivel a folyó sodrása magával ragadja őket. Több ilyen egysejtű planktont kovapáncél véd. Ezek azöldmoszatok nyáron, lassan áramló vizekben elszaporodva zöldre festik a vizet. Az úszó plankton mellett elsősorban a partközeli aljzaton is találni egyszerű növényi és bakteriális képződményeket: elsősorbanprokariótakékmoszatokat éseukariótazöldmoszatokat. A planktonszervezetek sok szerepet töltenek be, egyrészt a tápláléklánc legalsó fokán az állatoknak táplálékul szolgálnak, másrészt az ember által okozott szennyezések elbontására is kiválóan alkalmasak.
A vízben magasabb rendű növényi fajok is helyt kapnak. Elsősorban a lassabb folyásoknál és a holtágakban nagy mennyiségűhínártársulásokat találni. Ezen társulások legjellemzőbb fajai arucaöröm, abékalencse, atündérrózsa, asulyom és a ritkavízidara.
A partoknál, az alsó szakaszon jellemzőek anádasok, ahol anád mellettgyékény is, kijjebbsás fajok találhatók. A gyorsabb folyású szakaszoknál a nád helyett egybőlfüzes cserjés kíséri a partot. A távolabb található ligetben a magasabb termetűfehér fűz,fehér ésfekete nyár jellemző. Végül, a kissé szárazabb, de állandó vízellátással rendelkező területeken a Duna partvidékére nagyban jellemzőgalériaerdők állnak, ahol akocsányos tölgy, amocsártölgy, aszil- és akőrisfa mellett több kúszónövény, ígyiszalag,vadszőlő éskomló jellemző.
A holtágak, árterek legjellegzetesebb apró emlősei avízicickány, avízipocok, atörpeegér, de avidra, az újabban visszaköltöztetetthód, éscsehszlovák honosítás miatt a kártékonypézsmapocok is jellemző. A ragadozókat elsősorban avörös róka és agörény képviseli. A19. században még sokaranysakál („nádifarkas”) is élt a Dunánál, ám ezeket kiirtották. A nagy kiterjedésű erdőkben, főleg a középső szakaszon a terület természetes eltartó képességénél nagyobb nagyvadállomány (őz,szarvas,vaddisznó) is található. A nagyvadak számát etetéssel tartják fent és a kipusztított nagyragadozók hiányában vadászattal ritkítják.
A Dunát sok, Európa más folyóival összehasonlítva viszont viszonylag kevés környezeti kár érte, élővilága nagyrészt megmaradt. Ezt az adottságot felismerve az1970-es évektől folyamatosan alakultak nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek a Duna árterében. Ezek a nemzeti parkok jelenleg a következők:
A19. században a folyamszabályozás drasztikusan átalakította a középső és az alsó szakasz ökológiai rendszereit (alapvetően a mellékvizekét). A mellékfolyók (főleg a Tisza) számos kanyarját levágták, a medrét gátak közé zárták. Mind a mellékfolyók, mind a Duna partját sok helyen kikövezték, a szigetek egy részét kőgáttal leválasztották a mederről. Az így elzárt mellékágakban megszűnt a víz folyamatos áramlása, felgyorsult azok feltöltődése. Az egykori, összefüggő galériaerdőnek csak roncsai maradtak fenn. AVaskapunál a Duna hajózhatóságát javították. A szabályozásokkal egyre nagyobb területet árvízmentesítettek, és ennek következtében az eredeti mederben a töltések magasításával egyre nagyobb víztömegeket kellett átbocsátani. A leülepedő hordalék sokkal keskenyebb, ráadásul állandó helyzetű ártéren terült szét, illetve a mederben rakódott le, tehát miközben a szabályozott folyókon megritkultak az árvizek, korábban nem tapasztalt vízmennyiségek és főleg vízállások jelentek meg, veszélyeztetve olyan területeket is, amelyeket korábban nem érintett az árvíz.
A20. században a folyam fölső (ausztriai) szakaszán vízlépcsők sorát építették ki, teljesen megváltoztatva ezzel a természetes vízjárást és gyakorlatilag megszüntetve a hordalék Alpok felől érkező utánpótlását. A rendszer utolsó tagja aSzlovákiában felépítettbősi vízlépcső, aminek üzemvízcsatornájaSzapnál torkollik a Duna főmedrébe. Mivel a mederbe visszaengedett vízben gyakorlatilag nincs hordalék, a folyam a Szap alatti szakaszon a mederből gyűjt magának hordalékot: a meder mélyülése mára túllépte a 12 métert. ADunakanyar fölötti szakaszon a meder – és ezzel a talajvíz – szintje fokozatosan csökken, a part menti élőhelyek pusztulnak, hogy idővel más ökológiai rendszereknek adják át helyüket. A legnagyobb veszély aDuna–Ipoly Nemzeti Park ártéri keményfaligeteit fenyegeti.
1972-ben, a Vaskapu-vízierőmű gátjának elkészülte után,Ada Kaleh 1,7 km × 0,4-0,5 km méretű szigetét vízzel árasztották el. Az azelőtt törökök által lakott sziget hol osztrák–magyar, hol török fennhatóság után1913-banMagyarország része lett, de1923-tól, így az elárasztásakor is,Romániához tartozott.
Ez a szakasz egyelőre üres vagyerősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
A mederátalakítás mellett fontos emberi hatása van a folyam életére a vízbe juttatott vegyi anyagoknak (növényvédőszer-maradvány, gyógyszer, mosószer, ipari szennyvíz, fekália stb.).[13]
2000. január 30-án a romániaiNagybányán egy aranyérc-feldolgozó üzemben átszakadt a gát, aminek következtében nagy mennyiségűnátrium-cianid lúg jutott a mellékfolyókon keresztül a Tiszába (tiszai cianidszennyezés). Két héttel később a szennyezőanyag elérte a Dunát is, ahol – akárcsak a Tiszában – halak pusztultak el.[14] A szennyezés hatása a Duna Fekete-tengeri torkolatáig érezhető volt.[15]
Az Országos Vízügyi Felügyelőség a magyarországi szakaszán végzett 2015-ös vizsgálatában számottevő vízminőség-javulásról számolt be.[16]
2020-ban – egy teljes világra kiterjedő 21-es lista 18. helyezettjeként – Európa legszennyezettebb jelentős folyóvízeként sorolta be egy felmerés.[17]
Belgrádnál – amely a 2020-as évek elején nem rendelkezett szennyvíztisztító üzemmel[18] – afekália és aszennyvíz tisztítatlanul kerül az élővízbe.[19][20]
A Duna nemzetközi hajózási útvonal. A torkolatátólBrăilaig tengeri, onnanUlmig folyami hajókkal járható. A Duna mellett mintegy hatvan mellékfolyója is hajózható. A dunai hajózás nemzetközi jogrendjét a Budapesten székelőDuna Bizottság alakítja, és azEurópai Unió Duna-stratégiája is jelentős többek között a dunai hajózás újbóli felfejlesztését tartja egyik fő céljának.[21] Ahhoz, hogy hajózható maradjon, szükséges a megfelelő vízszint biztosítása, ezért különböző műtárgyakat építenek a mederbe. (Például: fenékküszöb, duzzasztó,zsilip.[22])
A hajózás megkönnyítése és gyorsítása érdekében több csatorna is kapcsolódik a Dunához, melyek közül a legjelentősebb aRajna–Majna–Duna-csatorna, amely hatására a Duna része lett egySulinátólRotterdamig tartó transzkontinentális, folyami hajózási útvonalnak. Romániában található aDuna–Fekete-tenger-csatorna.
Közvetlenül a mederből, tisztítások után kerül a Duna vizeBaden-Württemberg tartomány mintegy 30%-ában,Ulmban,Passauban, párromániai településen. Más helyeken a víz nagy fokú szennyezettsége miatt az ivóvíz ilyen formában nem nyerhető.[13] ElsősorbanMagyarországon nagyon elterjedtek aparti szűrésű kutak, amelyek szinte az egész tágabb Duna mente, ígyBudapest ivóvízkészletét biztosítják.
A vízminőség javulását jelzi, hogy több mint negyven év után 2012-től újra rendszeresen megfigyelhető adunavirágzás.[23]
Németországban a19. század végén jöttek létre az első erőművek a Dunán, példáulUlmnál. Az elsőosztrák dunai erőmű1959-benYbbs ésPersenbeug között épült. Mára a kilenc dunai erőmű az ország energia ellátásának mintegy 20%-át adja.
Aszlovákiai bősi erőmű az ország energiaellátásának 11-16%-át biztosítja a vízállástól függően.1972-ben épült megEurópa legnagyobb vízierőműve aVaskapunál két duzzasztógáttal.Szerbia energiaellátásának 37,1%-át,Romániának pedig 27,6%-át ez az egy erőmű biztosítja.
A múltban a Dunán jelentőshalászat zajlott. A Duna környéki településeken nagy számban éltek halászok. A19., majd a20. században kibontakozóipari tevékenyég következményeként megnövekedettvízszennyezés miatt a halállománya rendkívül lecsökkent, így a halászat szinte teljes mértékben eltűnt a partmenti települések életéből. A jelenkorban kedvező időjárás esetén hobbihorgászok járnak ki a partokra. Egyedül a Duna-deltában maradt meg a kereskedelmi célú halászat, de ott is korlátozott.A Vaskapu vízlépcső megépítése előtt Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Jelentős volt a vizaállomány Budapesten is. A Vaskapu vízlépcső megépítése után a felette levő Duna szakaszra aviza már nem jut fel.
A Duna homokja 10–600 mg/m³aranyat tartalmaz, ami a gazdaságosság határán termelhető ki. Ipari kiaknázása sosem történt, de arómai kor óta folyikaranymosás a partjain. A Duna hordalékjában lévő arany legnagyobb része aMagas-Tauernből származik. Itt akora kréta idejéngránit intrúzió képződött, amelynek környezetébentermésarany tartalmúkvarctelérek jöttek létre.
A Duna mind az aktív, mind a passzív kikapcsolódás egyik kedvelt helyszíne. Minden szakaszán, de leginkább aWachaun, a magyarDunakanyarban, aVaskapu-szorosban és a Duna-deltánál személyszállító hajók sokasága várja a turistákat. ElsősorbanBudapesten, kisebb résztPassauban,Linzben,Pozsonyban,Bécsben ésBelgrádban jelentős a városnéző hajózás is. A part közelében épült számtalan idegenforgalmi látnivaló is nagy számban csábítja a turistákat.
Az aktívabb kikapcsolódásra vágyók számára a Duna mint fürdőhely, horgászhely funkcionál. Számtalan evezős vízisportot űző amatőr vagy professzionális sportoló is feltűnik. Létezik a felsőbb szakaszon több mint kétharmadán zajló, két hónaposNemzetközi Duna-túra is.
A Duna mentén egyre nagyobb mértékben terjed el a kerékpározás is.DonaueschingentőlPozsonyig a jól kiépült, azEuroVelo6. szakaszának részét képező „Donauradwanderweg”, vagy röviden „Donauradweg” mintegy 100 000 kerékpárost fogad évente, de a alsóbb szakaszain is (elsősorban aSzigetközben ésEsztergomtólBudapestig) lehetőség van a biztonságos kerékpározásra.
↑A nemzetközi földtani irodalomban félreérthetőenDanube Basinnek vagy újabbanGyőr Basinnek is nevezik. A nevezéktani problémát az okozza, hogy a Kisalföldet az angol nyelvű földtani irodalombanLittle Hungarian Plainnek nevezik, és ezt egyes külföldi szerzők – a Csallóköz miatt – nem fogadják el, ők a megtévesztőDanube Basin elnevezést alkalmazzák. AGyőr Basin elnevezés kompromisszumosnak tekinthető, mivel a süllyedés centruma nagyjábólGyőrnél van.
↑abKuhlemann, J. (2007): Paleogeographic and paleotopographic evolution of the Swiss and Eastern Alps since the Oligocene.Global and Planetary Change58:224–236.doi:10.1016/j.gloplacha.2007.03.007Archiválva2013. december 9-i dátummal aWayback Machine-ben
.jpg)
