Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ehhez a szócikkhez továbbiforrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek azellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsa szócikk fejlesztésében továbbimegbízható források hozzáadásával. |
| Douglas Sirk | |
.jpg) | |
| Született | 1897.április 26.[1][2][3][4][5] Hamburg[6] |
| Elhunyt | 1987.január 14.(89 évesen)[1][2][3][4][5] Lugano[7] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Lajos–Miksa Egyetem |
| Kitüntetései | Német filmdíj |
 AWikimédia Commons tartalmazDouglas Sirk témájú médiaállományokat. | |
Douglas Sirk (Hamburg,1897.április 26. –Lugano,1987.január 14.) németfilmrendező, melodrámáiról ismert.
Dán apától született anémetországiHamburgban, és ott is nevelkedett, eredeti neve Hans Detlef Sierck. Tengerészeti akadémiát végzett Mürvikben, azelső világháborúban a tengerészetnél szolgált. Jogot, filozófiát és művészettörténetet tanult amüncheni, ajénai és a hamburgi egyetemen, de diplomát nem szerzett. Tanulmányai mellett újságíróként is dolgozott. Rendezői karrierje 1922-ben indult, egyebek mellett a hamburgi, abrémai és alipcsei színházban. Utóbbinak igazgatója is volt. 1934-ben csatlakozott az UFA filmvállalathoz, és rövidfilmekkel, majd zenés komédiákkal ért el sikereket. Exotikus helyszíneken játszódó melodrámái, pl.Zu neuen Ufern és aLa Habanera anáci korszak mozisztárjává tették a svéd származású énekesnőt, Zarah Leandert. Első felesége, Lydia Brincken színházi színésznő volt. Egy fiuk született, a későbbi színész, Klaus Detlef Sierck. 1934-ben váltak el. Németországból 1937-ben emigrált politikai nézetei miatt, illetve mert második felesége, Hilde Jary színésznőzsidó volt. Az UFA feljelentette szerződésszegésért, és levetette a rendező nevét az összes Németországban készített filmjéről.Svájcban ésHollandiában is készített filmeket, majd azEgyesült Államokba költözött. Német hangzású nevét ekkor változtatta meg. 1942-benhollywoodban megrendezte aHitler’s Madman címűantifasiszta filmet a németproducer, Seymour Nebenzal keze alatt. Hírnevét az 1944-ben rendezettCsehov-adaptáció, aSummer Storm alapozta meg.
A Columbia Filmstúdiónál megelégelte, hogy csak jelentéktelen feladatokat bíznak rá, ezért 1949 végén úgy döntött, hogy egy évre visszamegyEurópába. A német filmgyártás ekkor katasztrofális helyzetben volt, az UFA-t feloszlatták az amerikaiak, ezért Sirk hamarosan újra az Egyesült Államokba költözött. Ott Seymour Nebenzal felajánlotta neki, hogy készítse elFritz LangM – Egy város keresi a gyilkost (1931) című filmjénekremake-jét, de ő nemet mondott. Ezt követően azUniversal Studios-szal kötött szerződést, akik már A kategóriás filmeket is rábíztak.
1952 és 1959 között sorozatban készítette a melodrámákat az Universalnak. Ezekben az egyén érzései állnak szemben a társadalom konformizmusával, korlátozó szabályaival, pl.Amit megenged az ég;Szélbe írva;A Time to Love and a Time to Die;Látszatélet. Ez utóbbi film lett pályája utolsó műve, az Universal egyik legsikeresebb rendezőjeként mondott búcsút a filmkészítésnek. Elhagyta az Egyesült Államokat, egészségügyi problémái miatt Svájcba költözött. Csak az 1970-es években állt újra kamera mögé, amikor a müncheni filmfőiskolán tanított. 89 éves korában hunyt el a svájciLuganóban.
Az 1950-es években készült Sirk-melodrámák anyagilag roppant sikeresek voltak, azonban kedvezőtlen kritikákat kaptak. Főképp azt vetették a rendező szemére, hogy alkotásai marginális kérdésekkel, női és családi problémákkal foglalkoznak, természetellenesen nagy érzelmek jelennek meg bennük és hiteltelenek, stílusuk kimódoltnak hat.
Az 1960-as, 70-es években éles váltás következett be filmjeinek megítélésben főleg francia és angol nyelvterületen. 1970 környékén megnőtt az érdeklődés Sirk munkái, elsősorban amerikai melodrámái iránt. Felfedezték műveiiróniáját, és hogy az elcsépeltnek tűnő történetek valójában az amerikai társadalmat bírálják. Sirk ismertségét növelte az 1970-es években a klasszikushollywoodi filmek iránti nosztalgia. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy milyen erőteljesen kidolgozott filmjei vizualitása, rendezői figyelme a világításra, a plánozásra, a kosztümökre is kiterjedt, műveire gazdag jelképiség és finom irónia jellemző.Roger Ebert filmkritikus szerint „Talán nagyobb elmélyülés kell aSzélbe írva megértéséhez, mint egyIngmar Bergman-mesterműéhez, mert Bergmannál a téma egyszerű és követhető, míg Sirknél a stílus elfedi az üzenetet." Sirk filmjeinek értékeit azért a kortársak egy része is meglátta, példáulJean-Luc Godard 1959-ben így írt azA Time to Love and a Time to Die című friss bemutatóról: (...) „Nem is tudom, van-e még egy ilyen nagyszerű alkotása a filmművészetnek... Személy szerint az fogott meg a filmben, hogy Douglas Sirk valami egészen különleges módon egyesíti egymással a középkort meg a modernséget, az érzelmességet és kifinomultságot, a látszatra egyszerű beállításokat és a legkorszerűbb technikát. A rendezőt szemmel láthatóan csak egy dolog érdekli: az őrült lázálom logikája. (...) Soha filmet nem láttam a háborús Németországról, amely ennyire hiteles lett volna, mint ez a békeidőben forgatott amerikai. Minden egyes jelenet olyan igaz, mintha nem is játékfilm volna, hanem eredeti híradófelvétel. Egy szó, mint száz, akik nem látták ezt a filmet, nem tudják, mi a szép.”
Később több neves rendező tisztelgett Sirk munkái előtt. A németRainer Werner FassbinderA félelem megeszi a lelket című 1973-as filmje részben azAmit megenged az ég című alkotásra épül. A spanyolPedro Almodóvar 1988-as filmje, azAsszonyok a teljes idegösszeomlás szélén harsány színeivel idézi Sirk műveit.Quentin TarantinoPonyvaregényében aJohn Travolta játszotta Vincent Vega Douglas Sirk-steaket rendel az '50-es évek Amerikáját felidéző étteremben. A finnAki Kaurismäki 1999-es némafilmjében, aJuhában Sierck a neve egy sportautónak.Todd Haynes az '50-es évek melodrámáinak modorában forgatott 2002-esTávol a mennyországtól című filmje kiindulópontja szintén azAmit megenged az ég volt.
