Dortmund aRuhr-vidék legnagyobb,Németország nyolcadik legnagyobb városaÉszak-Rajna-Vesztfália tartományban fekszik, amely mára számos kulturális látnivalót kínáló modern metropolisszá fejlődött.
Dortmund a Ruhr-vidék legkeletibb fekvésű nagyvárosa azEmschertől két kilométernyire terül el, tengerszint feletti magassága 80 méter. AzA1-es autópálya mellett fekszik.
A város ősi története a homályba vész, területén az i. e. I., vagy II. évezredből származó urnatemetőkre bukkantak. Az innen származó4. századi leletek azonban egykori római településre utalnak.Első ízben a9. század végén,899-ben említették az oklevelekThrotmani néven.
A legenda szerint Dortmund felemelkedéseSzent Reingold nevéhez fűződik, akiNagy Károly alattvalójának, Haimon von Dordogne-nak egyik gyermeke volt. A király megölette a Haimon fivérek unokaöccsét, amiből háború lett. Haimonnak a király nővérével kötött házassága vetett véget a viszálynak. Reingold elment aSzentföldre és szentéletű férfi lett. Hazatérve nem talált megértésre, az emberek ellene fordultak és végül agyonverték. Tetemét a Rajnába dobták. A holttest azonban a folyó felszínére került és a dortmundi vallásos hívők különböző csodajelzésektől indíttatva koporsóba helyezték. A targonca, amelyre a koporsót tették, magától elindult és Dortmundig gurult. Ahol megállt, ott építették meg a Reinold-templomot. Szt. Reinold ma is a város védőszentje.
Az egykorikaroling királyi udvart aHellweg védelmére létesítették, amely aRajnától aWeserhez és azElbához vezető legfontosabb út volt. Az itteni Karoling udvarban a 10-13. század folyamán többször is tartózkodtak német császárok és királyok, a város idővel piaci és vásározó hellyé, sőt birodalmi helységgé fejlődött, már a11. századbanvámmentességet élvezett a német birodalom területén, így kereskedelme korán felvirágzott; kereskedőiNovgorodig terjesztették ki működésük körét. 1220-ban szabad birodalmi ésHanza város lett.1387–89-ben akölni érsek és szövetségesei 21 hónapig ostromolták, de a város az ellenségeit tisztes béke elfogadására kényszerítette. A későbbiekben Dortmund hanyatlásnak indult és aharmincéves háború után már csak 3000 lakosa volt. 1806-ban francia csapatok szállták meg; 1808-banNapóleon császár Berg nagyhercegének adta, 1815-benPoroszországhoz került. A város a19. század derekára erőteljes fejlődésnek indult. Mai kiterjedését a20. században érte el, miután egyesült a környező kisebb településekkel.
Dortmund igazi metropolisszá nőtte ki magát, számtalan kulturális látnivalót kínálva. Számos biztosítási és kutató cég, információs technológia és természetesen az oktatás és kultúra székhelye egyben a Ruhr vidéken.
A modernizáció ellenére a város megőrizte hagyományait, s számos szabadidős lehetőséget kínál az ott élőknek, oda látogatóknak egyaránt. A városközpont legfőbb építészeti látványosságai a 13. és14. században épült Reinoldi és Petri templomok. Berlin, Hamburg és Frankfurt mellett Dortmund Németország a legnagyobb bevásárlóparadicsoma. A nagy üzletek többségében a belvárosra, jól megközelíthető részekre koncentrálódnak.
Figyelemreméltó épületei a Reinoldi-templom üvegfestményekkel és kitűnő orgonával, a Mária-templom gót kórussal, a Péter-templom késői gót oltárral, a régi városháza. Egykori erődítményei helyét ültetvények és sétahelyek (Westwall, Hoher Wall, Südwall, Schwanenwall stb.) foglalják el.
Dortmund híresebb szülöttei közé tartoznak Marco Reus, August Lenz, Lothar Emmerich és Siggi Held futballisták, valamint Michael Zorc és Lars Ricken a korábbi idők focijából. Ezek mellett még Leopold Hoesch iparos neve Dortmundon kívül is ismert. Nem utolsósorbanFriedrich Arnold Brockhaus könyvkiadó, a híres enciklopédia szerkesztője is dortmundi származású.
