Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Donji Vukojevac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Lekenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44272 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 482 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 118 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 40″,k. h. 16° 08′ 15″45.6111,16.137545.611100°N 16.137500°EKoordináták:é. sz. 45° 36′ 40″,k. h. 16° 08′ 15″45.6111,16.137545.611100°N 16.137500°E | |
 | |
Donji Vukojevac faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagLekenikhez tartozik.
Sziszek városától légvonalban 23, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 7 km-re nyugatra, az A11-es autópálya közelében, a 30-as számú főút mentén Peščenica és Ogulinec között, aVukomerići-dombság keleti lejtőin fekszik.
Területe már ősidők óta lakott, ezt bizonyítják a Donji Vukojevactól délre található ókori eredetű halomsírok. A római korban itt halad át a Sisciát Emonával összekötő római út, melynek maradványai szintén megtalálhatók a határában. Ezután területe valószínűleg évszázadokig pusztaság volt.
Vukojevac a töröknek a térségből történő kiűzése után újonnan telepített falvak közé tartozott. Neve a Vuk személynévből származik, melyet valószínűleg első lakójáról kapott. Első írásos említése1674-ben történt.[2]1773-ban az első katonai felmérés térképén„Dorf Vukojevecz” néven szerepel. Vukojevac két településrésze csak a19. század folyamán vált el egymástól. A településnek 1857-ben 268, 1910-ben 347 lakosa volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 499 lakosa volt.
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 268 | 294 | 311 | 125 | 297 | 347 | 316 | 348 | 384 | 383 | 393 | 405 | 424 | 441 | 468 | 499 |
A falutól délre a Frtić-erdőben két csoport halomsír található, melyek ókori eredetűek és az akkori Pannonia őslakosságától származnak. A legnagyobb halomsírt Turska glavának azaz Török fejnek nevezik, ennek átmérője 27 méter. A sírt kincskeresők fosztották ki. Innen jól láthatók a Sisciából Emonába menő római út maradványai, melynek nyomvonala megszakításokkal mintegy 8 kilométeres hosszúságban látható. Tisztán kivehető a mintegy 7 méter széles útfelület és a kétoldalt húzódó árok maradványa. Az ősi utat a helyiek Petrinjski putnak, azaz Petrinjai útnak nevezik.
