Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Donji Martijanec | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Varasd |
| Község | Martijanec |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1259 |
| Polgármester | Marijan Horvat |
| Irányítószám | 42232 |
| Körzethívószám | +385 042 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4327 fő(2001) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 15′ 36″,k. h. 16° 31′ 48″46.26,16.5346.260000°N 16.530000°EKoordináták:é. sz. 46° 15′ 36″,k. h. 16° 31′ 48″46.26,16.5346.260000°N 16.530000°E | |
| Donji Martijanec weboldala | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazDonji Martijanec témájú médiaállományokat. | |
Donji MartijanecfaluHorvátországban,Varasd megyében. KözigazgatásilagMartijanec község része.
Varasdtól 17 km-re délkeletre a Varasdot-Ludbreggel összekötő út mellett fekszik. A község központi települése.
Az itt talált régészeti leletek szerint területe már az i. e. 1. évezredben is lakott volt, amikor illír és kelta törzsek éltek ezen a vidéken. Ezek földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak és kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn a Pannon síkság, a Keleti-Alpok és a Balkán népeivel. Életükről mesélnek azok az impozáns kora vaskori halomsírok, melyek ma is megtalálhatók a környéken. Ilyenek találhatók Donji Martijanectől délre is. Martinjanec első ismert papját Ivan zágrábi püspök oklevelében a 13. század végén említik. Ebben a település a Dráva melletti birtokként szerepel, ma a Dráva 3 km-re van innét. Martijanec templomát és plébániáját1259-ben említik először.
A török portyázók a15. század végén jelennek meg ezen a vidéken, de még nagyobb lett a török veszély a vesztes mohácsi csata után.1527-ben a török Varasdot és Ptujt támadta.Frangepán Kristóf horvát bán Varasd ostrománál súlyos sebet kapott. Ezt követően kísérete Martijanec kastélyába hozta és itt halt meg 1527.szeptember 27-én.1532-ben II. Szulejmán szultán Bécs ellen vezetett hadjáratot, serege azonban csakKőszegig jutott. A község területén ekkor mintegy kétszázezer török haladt át, akik minden útjukba eső falut felégettek. A17. században az itteni birtokos a Mikulich család volt. A család a tudomány és a kultúra nagy pártolója volt, ők alapították a martijaneci egyházi iskolát is. A18. század első felében a Mikulichok a Gotal családdal kerültek rokonságba, a Gotalokat ezután többször Gotal-Mikolichoknak is nevezik.1746-ban Martijanec Hrastovljannal együtt a Patacsich család birtoka lett, így a család a slanjei birtokokkal együtt a Drávamente egyik legnagyobb birtokosa lett. Patacsich Lajos gróf Martijanecen új plébániatemplom felépítését határozta el. Az építés 1766-ban indult, azonban a gróf még ebben az évben meghalt és végül fia, János folytatta a templomot, melyet1775-ben szenteltek fel. Ekkor már János gróf sem élt, így a templom kegyura özvegye Patacsich Eleonóra grófnő lett. A pompázatos barokk épület, melyet a Ranger-iskola stílusában festettek ki ma is a község plébániatemploma. Orgonája1796-ban Mariborban Josip Otonič műhelyében készült. A templommal együtt épült fel a plébánia barokk épülete is, mely azóta több kisebb átalakításon ment át.
A Patacsich család egy földszintes nemesi kúriát is épített ide, melyet nagy park övezett. A kúria nem volt nagy luxussal berendezve, mivel a családnak már volt Varasdon is egy gazdagon berendezett palotája. Patacsich Bertalan gróf a falu nagy jótevője volt. Sok helyi paraszt kapott itt földet és a gróf alapítványt is tett jobbágyainak megsegítésére. A grófnak nem született gyermeke,1817-ben halt meg Martijanecen. Halálát követően a kastélyba Vrbanovec ura báró Rauch Pál tábornok költözött, aki rokonságban a Patacsichokkal. A kastélyt Rauch György bővíttette, mely ekkor nyerte el mai alakját. A kastély körüli park is megújult új egzotikus fák és növények beültetésével. Ebben az időben Martijanec a minta birtokok közé tartozott. Utolsó birtokosa Pál báró lánya Rauch Erzsébet és férje Vuk Vučetić Brinjski voltak.1919-ben a martijaneci birtok nagy része az agrárreform rendelkezése alá esett, a kastély elnevezése és funkciója is többször változott.1945-ben állami tulajdonba került, minőségi vetőmagokat előállító üzem, azután 1963 és 1968 között mezőgazdasági oktatási központ, majd 1969 és 1977 között a mezőgazdasági alkalmazott tudományok központja működött itt. 1977-től a ludbregi PIK mezőgazdasági üzemé volt. A kastély és a gazdasági épületek felújítás hiányában pusztulásnak indultak, a parkban a növényzet elburjánzott, az egykor gyönyörű tó elmocsarasodott. A végső pusztulás jelei egyre jobban mutatkoztak. Végül 1996-ban a kastélyt és az épületek a Šmrček család vásárolta meg, akik nagy összegeket fektettek a felújításba.2001-ben a falunak 430 lakosa volt.