Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Donji Dobretin | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44440 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 7 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 134 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 00′ 13″,k. h. 16° 19′ 05″45.0036,16.318145.003600°N 16.318100°EKoordináták:é. sz. 45° 00′ 13″,k. h. 16° 19′ 05″45.0036,16.318145.003600°N 16.318100°E | |
 | |
Donji Dobretin faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDvorhoz tartozik.
Sziszek városától légvonalban 54, közúton 74 km-re délre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 11 km-re délnyugatra, aBáni végvidék déli részén, azUna bal partján fekszik.
A település nevét még birtokként1429-ben"Dobrethyn" alakban említik először. A név melléknévi eredetű, mely a"dobar" (jó) melléknévből származik. Betelepülésének előzményeként az1683 és1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Donji Dobretin határában a"Cezarov razgled" nevű helyen is állt egy őrhely(horvátul: čardak), ahonnan az Unamenti határt tartották szemmel. Dobretin benépesülése is a17. században kezdődött, majd több hullámban a18. században is folytatódott.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék(horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás ésZágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 499, 1910-ben 763 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt, de lakói közül sokan csatlakoztak a partizánegységekhez. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A falu 1991. június 25-én jogilag a független Horvátország része lett, de szerb lakói aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatlakoztak. A falut 1995. augusztus 8-án aVihar hadművelettel foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 20 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 499 | 587 | 539 | 622 | 769 | 763 | 714 | 763 | 160 | 151 | 160 | 101 | 69 | 53 | 15 | 20 |
Temetőjében maradt fenn a térségben az egyik legtöbb e vidékre jellemző19. századi díszesen faragott kőkereszt.
