Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Donje Mokrice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Petrinya |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44273 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 43 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 123 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 27′ 17″,k. h. 16° 10′ 53″45.4546219,16.181273545.454622°N 16.181273°EKoordináták:é. sz. 45° 27′ 17″,k. h. 16° 10′ 53″45.4546219,16.181273545.454622°N 16.181273°E | |
 | |
Donje Mokrice faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagPetrinyához tartozik.
Sziszek városától légvonalban 15, közúton 23 km-re délnyugatra, községközpontjától 9 km-re nyugatra, aBáni végvidék középső részén, az Utinja jobb partján fekszik.
Mokrice neve1366-ban tűnik fel először„possessio Matricha” alakban.[2]1370-ben„possessio Mokricha” néven birtokként,1424-ben személynév részeként„de Moccrucha”, néven említik.[2] A középkorban tehát még egységes település volt. A térséget a 16. század második felében megszállta a török és a17. század közepéig török uralom alatt állt. A felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ a század végére az Una folyóhoz került vissza. Ezzel párhuzamosan a Turopolje, a Szávamente, a Kulpamente vidékéről és a Banovina más részeiről horvát katolikus, majd a18. században több hullámban Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok települtek le itt. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
A település1774-benaz első katonai felmérés térképén„Dorf Unter Mokricza” néven szerepel. A katonai határőrvidék megszűnése utánZágráb vármegye Petrinyai járásának része volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A délszláv háború előestéjén lakosságának 100%-a horvát nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de néhány hónap múltán október 10-én megszállták a szerb erők és felgyújtották házait. Október 22-én a horvát erők ellentámadása felszabadította a települést, de még a következő hónapokban is súlyos harcok folytak a térségben, mely 1992 januárjában szabadult fel végleg. Lakossága nagyrészt elmenekült és csak a háború után tért vissza. 2011-ben 105 lakosa volt.
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 175 | 164 | 149 | 121 | 99 | 61 | 57 |
(1900-ig Mokrice, 1948-ig Gorske Mokrice néven Gornje Mokricéhez számították. Lakosságát csak 1953 óta számlálják önállóan.)
