Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Róma történelmi központja | |
| Világörökség | |
 | |
| Terem a palotában | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1980 |
| Elhelyezkedése | |
  Domus Aurea Pozíció Róma belvárosa térképén | |
 é. sz. 41° 53′ 29″,k. h. 12° 29′ 43″41.891388888889,12.49527777777841.891389°N 12.495278°EKoordináták:é. sz. 41° 53′ 29″,k. h. 12° 29′ 43″41.891388888889,12.49527777777841.891389°N 12.495278°E | |
 AWikimédia Commons tartalmazDomus Aurea témájú médiaállományokat. | |
ADomus Aurea (jelentésearanyház)Nerorómai császár egykori palotájaRómában aPalatinus és azEsquilinus domb között.
A palota építését Nero római császár rendelte el az i. sz. 64-es tűzvész után, amelyet egyes korabeli források szerint maga okozott. Az épületSeverus ésCeler római építészek tervei szerint épült fel. Bejárata aForum Romanumra nyílt, előtte a több mint 35 méter magas szobra állt, az úgynevezett „Colossus Neronis”. A hatalmas szobor anyaga Plinius szerint ezüsttel és arannyal kevert bronz volt, amit eredetileg a Domus Aurea átriumának közepére állították fel.[1] A császár palotája köré óriási parkokat építtetett, tavakat és ligeteket létesített, valamint egy állatkertet is. A palota termeit gyöngyházberakással, drágakövekkel díszítette. Az ebédlő mennyezete elefántcsontból készült. A falakat művészi freskók borították, ezek nagy részétFabullus festette. A római írók szerint a palota mesés pompával volt berendezve, középpontjában az égboltozat mozgását jelképező kerek és állandóan forgó terem volt.
A palota építése hatalmas összegeket emésztett fel és Nero öngyilkosságakor (i. sz. 68-ban) még befejezetlenül állt.Marcus Salvius Otho uralkodása idején folytatták az építkezést, de a későbbiekbenVespasianus végleg leállította a munkálatokat. A palotához tartozó tavat feltöltette, helyén építtette fel azAmphiteatrum Flaviumot, amely későbbiColosseum elnevezését Nero császár óriási bronzszobráról, acolossus-ról kapta, amely a szomszédságában állt. A palota műkincsei római szentélyek és nemesek házaiba kerültek. I. sz. 100-ban egy tűzvészben részlegesen elpusztult. Az épület egyes részeinek felhasználásávalTraianus császár közfürdőt létesített. Ettől kezdve a palota végleges pusztulásra lett ítélve.
1506-ban bizonyos Felice de Fredit, akinek itt volt a szőlőbirtoka, munkásai figyelmeztették, hogy a földkéreg alatt nagy űr nyílt meg, sőt az egyik földműves bele is esett. Ekkor fedezték fel ismét a betemetett egykori palotát. De Fredi értesítette a római hatóságokat is. Segítségükkel, valamint a helyi művészek – közöttükMichelangelo – közbenjárásával feltárták a romokat. Itt találták meg a híresLaokoón-szoborcsoportot, amely ma aVatikáni Múzeumban látható. A szép, színes dekoratív falfestmények is megragadták a művészek képzeletét és mivel úgy vélték, hogy barlangban, grottában találták eme fura figurákat, rajzokat,groteszkeknek (olaszulgrottesche) nevezték. A következő évszázadok során a Domus Aurea romjait módszeresen feltárták. A nagyközönség előtt a 21. század elején nyíltak meg kapui. Napjainkban hétvégente látogatható, előzetes bejelentkezés alapján, vezetett csoportokhoz lehet csatlakozni.
