Évtizedeken át tartó pályafutása során a countryzene egyik legsikeresebb előadójává és azEgyesült Államok egyik leginkább tisztelt női előadóművészévé vált.[1]
Dolly összesen tizenegyGrammy-díjat, kétOscar-díj jelölést, tíz Country Music Association Awards-öt, hét Academy of Country Music Awards-öt és három American Music Awards-díjat és elismerést gyűjtött be. Ötvennégy Grammy-jelölésével pedigBruce Springsteen mellett ő a tizedik legtöbbször jelölt ember erre a díjra.[2]Huszonöt slágerlista-vezető dalának, és rekordmennyiségű negyvenkettő Top 10-es albumának köszönhetően a „Countryzene Királynője”-ként is nevezik.[3] Ő az egyetlen előadó, aki az utóbbi négy évtized mindegyikében rendelkezett listavezető dallal.[4]
Az amerikaiTennessee államban,Sevierville-ben született egy szegény család tizenkettő gyermeke egyikeként. Gyermekkoráról aCoat of Many Colors című dalában énekel.
Nagy hatással voltak rá gyermekkori templomi élményei. Nagyapja apünkösdi mozgalom egyik képviselője volt.[5] Koncertjei során ma is gyakran énekel spirituális dalokat.
1966-ban ment feleségül Carl Thomas Dean-hez. Férje kerüli a nyilvánosságot, és csak ritkán kíséri el feleségét a fellépéseire. Parton állítása szerint férje egyetlenegyszer látta őt fellépni. Bár saját gyerekük nincs, Parton testvéreinek gyerekeire gyakran vigyáztak.
PartonMiley Cyrus színésznő és énekesnő keresztanyja.[1]
Parton már gyerekként gyakran fellépett helyi rádiók műsoraiban. Tizenhárom éves korában fellépett egyNashville-i rádióműsorban. Itt találkozott előszörJohnny Cashsel, aki bátorította őt.[6] A középiskola elvégzése után Nashville-be költözött és a Monument Records-hoz szerződött le. Először zeneszerzőként ért el sikereket:Bill Philips ésSkeeter Davis számára írt egy-egy dalt nagybátyjával közösen, melyek a countryzenei slágerlistán az első tízbe kerültek. Ezután lehetőséget kapott, hogy saját dalt adjon ki: aDumb Blonde és aSomething Fishy első önálló albumának előfutárai voltak.
1967-ben Porter Wagoner meghívta őt televíziós műsorába, egy hetente jelentkező countryzenei programba. Később leszerződtette saját kiadójához, az RCA-hez. Itt kiadott első dala, aJust Because I'm a Woman a tizenhetedik helyig jutott a countryzenei listán. Sikeresebb volt Wagonerrel duettben, 1968-ban a Countryzenei Díjátadón az év együttesének választották őket. Ám szólódalai továbbra sem hozták meg a sikert.
Parton 1983-ban
1970-ben Wagoner elénekeltette vele aMule Skinner Blues-t, egy hagyományos country-dal feldolgozását, mely a harmadik helyig jutott. Ezt követte első listavezető dala, aJoshua, majd további sikeres dalok. Az igazi áttörést az 1974-ben kiadottJolene című dal hozta meg számára. Ezután úgy döntött, hogy kilép Wagoner műsorából, hogy a szólókarrierjére koncentrálhasson. Ekkor írta meg azI Will Always Love You című dalt, melyben Wagonernek ad hálát. A dal listavezető lett, ésElvis Presley is szerette volna feldolgozni. Partont érdekelte a lehetőség, de Presley menedzsere,Colonel Tom Parker a dalszerzői jogok átadását kérte, amelybe Parton végül nem ment bele.[7]
1974 és 1980 között szinte minden dala az első tízbe került a countryzenei slágerlistán, és nyolc listavezető dala is volt. 1976-ban önálló televíziós műsort indított, és 1977-ben már ő volt a producere a lemezeinek, mely nagyobb alkotói szabadságot tett lehetővé számára. 1977-esHere You Come Again című albuma volt az első, mely átlépte az egymillió eladott lemezt, és az azonos című kislemeze volt az első, mely aBillboard Hot 100 popzenei slágerlistán is az első tízbe került. Ezt követően több dala a countryzenei slágerlista mellett a popzeneire is feljutott. 1978-ban nyerte elsőGrammy-díját, legjobb countryénekes kategóriában.
1980-ban minden addiginál nagyobb sikereket ért el. Első filmjének, aKilenctől ötignek azonos címmel írt betétdala a Billboard Hot 100-on a csúcsig jutott. (Parton egyetlen szólódala, melynek ez sikerült.) A dal emellettGolden Globe ésOscar-díj jelölést is hozott számára. 1983-ban ismét a Hot 100 élére került, ekkor aKenny Rogersszel közösen előadottIslands in the Stream című dalnak köszönhetően. A sikerek ellenére az RCA Records nem hosszabbított vele szerződést, így 1987-ben átigazolt aColumbia Recordshoz. Már itt jelentette megTrio című albumát, melyet két másik country-énekesnővel,Linda Ronstadttel ésEmmylou Harrisszel közösen készített. Az album egy Grammy-díjat (Legjobb country együttes), illetve egy jelölést (Az év albuma) hozott a trió számára. Új szólóalbuma, mellyel ismét megpróbált a popzenében sikert aratni, a vártnál gyengébb eredményeket ért el, ezután úgy döntött, hogy visszatér gyökereihez, a countryzenéhez. A következő lemezéről két dal is listavezető volt a countryzenei slágerlistán.
1992-benWhitney Houston feldolgozta 1974-esI Will Always Love You című dalát, az egész világon óriási sikert aratva. A következő évbenJames Ingrammal adta elő aThe Day I Fall In Love című dalt, mely aBeethoven 2. filmzenéje volt, ésOscar-díjra is jelölték. Parton és Ingram a díjátadó ceremónián is előadták a dalt. 1994-ben a Trióhoz hasonló albumot adott ki, ezúttal két másik country énekesnővel,Loretta Lynn-nel ésTammy Wynette-tel közösen,[8] majd ezt követte 1999-ben egy újabb trió album, ekkor 1987-es partnereivel, mely elnyerte a legjobb country együttesnek járó Grammy-díjat. Ugyanebben az évben bekerült a Countryzenei Hírességek Csarnokába.[8]
Az ezredforduló után a countryzenéhez közel állóbluegrass-albumokat adott ki. 1999-esThe Grass Is Blue című albumáért elnyerte a legjobb bluegrass albumnak járó Grammy-díjat, míg 2001-es albumáért a legjobb countryénekes kategóriában nyerte el a díjat. 2005-ös albumán olyan híres dalok feldolgozását énekli, mintJohn LennonImagine című dala. Ugyanebben az évben kapta másodikOscar-díj jelölésétTravellin' Thru című daláért, melyet aTransamerica című filmhez írt.
2007-ben hozta létre saját kiadóját Dolly Records néven.Backwoods Barbie című albuma második helyig jutott a countryzenei listán, illetve a tizenhetedik helyen debütált aBillboard 200 listán, mely pályafutása legjobb eredménye.[9] 2009-ben kiadott egy 4 CD-t tartalmazó kiadványt, mely kilencvenkilenc dalt tartalmaz, egész pályafutását összefoglalva.[10]
Parton nemcsak énekesként, hanem dalszerzőként is sok sikert aratott. Egy 2009-es interjúban állítása szerint hétéves kora óta több, mint háromezer dalt írt eddig, és minden nap ír valamit, legyen az egy új dal vagy csak egy ötlet.[11] 2001-ben bekerült az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába.[12] Parton dalait számos filmben felhasználták.
1980-ban első alkalommal kapott filmszerepet aKilenctől ötig című filmben. Az általa írt és előadott betétdaltGolden Globe-ra ésOscar-díjra is jelölték. Második filmjének szintén ő írta a betétdalát: azI Will Always Love You című dalt később számos énekes feldolgozta.Whitney Houston 1992-es változata minden idők legnagyobb példányszámban eladott női kislemeze lett, tizenkét millió eladott példánnyal.
2005-ben megírta aTransamerica című film egyik betétdalát, aTravellin' Thru-t, melyetGolden Globe-ra ésOscar-díjra is jelöltek a legjobb eredeti dal kategóriában. Az Oscar-ceremónián a dalt élőben is előadta.
2008-ban Kilenctől ötig című filmjéből musicalt készítettek, melynek ő volt a zeneszerzője.
A '70-es években Parton televíziós szereplésekkel próbálta szélesíteni a közönségét. Első próbálkozása az 1976-ban elindultDolly! című műsor volt. Bár nagy volt a nézettsége, csak egy évig futott, miután Parton maga kérte a műsor befejezését. 1987-ben ismét indított egy tévéműsortDolly címmel, de az is csak egy évig tartott.
Első filmszerepét 1980-ban kapta, amikor aKilenctől ötig című filmbenJane Fonda oldalán szerepelhetett. Alakítását kétGolden Globe-jelöléssel jutalmazták. Emellett ő írta és adta elő a film azonos című betétdalát. A dalt Golden Globe-ra ésOscar-díjra jelölték, illetve kétGrammy-díjat is nyert, és aBillboard Hot 100 lista első helyéig jutott.
A '80-as évektől Parton sok jótékony célt támogatott. 1986-ban alapítottaDollywood nevű vidámparkját szülővárosa közelében. A létesítményen belül színház, étterem és aquapark is található. A Dollywood évente hárommillió látogatót vonz.[14]
1996-ban létrehozta a Dollywood Alapítványt. A program keretében minden hónapban ingyen könyveket biztosítanak a gyermekeknek ötéves korukig. Évente körülbelül két és fél millió könyvet osztanak szét. 2006-ban kiadott egy szakácskönyvetDolly's Dixie Fixin's: Love, Laughter and Lots of Good Food címmel, melynek bevételeit az alapítvány támogatására fordította.[15][16]
2006-ban ötszázezeramerikai dollárt ajánlott fel egy szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.[17]
Parton évtizedeken át tartó pályafutása során számos díjban és elismerésben részesült. Az Amerikai Hanglemezgyártók Szövetsége huszonöt kislemezét vagy albumát nyilvánította arany-, platina- vagy többszörös platinalemezzé. Huszonhat dala volt listavezető az amerikai Billboard countryzenei slágerlistáján, és összesen száztíz dala került fel a listára. Albumai közül negyvenkettő jutott az első tíz közé a countryzenei albumeladási listán. Kiadványait világszerte már több, mint százmillió példányban adták el.[18]
HétGrammy-díjat nyert, és összesen negyvenöt alkalommal jelölték erre a díjra.[19][20] Az Amerikai Zenei Díjátadókon tizennyolc jelöléséből hármat váltotta díjra, míg a Countryzenei Díjátadókon tíz díjban, és negyvenkettő jelölésben részesült. Dalszerzőként két ízben jelöltékOscar-díjra: 1981-ben és 2005-ben. Színésznőként háromGolden Globe- és egyTony-díj jelölésben részesült.
1984-ben kapott egy csillagot aHollywoodi hírességek sétányán. Szülővárosában, Sevierville-ben egy bronzszobrot állítottak tiszteletére. Parton e szobrot nevezte a legnagyobb elismerésnek. 1999-ben megkapta a countryzene legnagyobb elismerését, amikor bekerült a countryzenei Hírességek Csarnokába. 2001-ben az amerikai dalszerzői Hírességek Csarnokába is bekerült.
2003-ban egy tribute-albumot adtak ki a tiszteletére. AJust Because I’m a Woman: Songs of Dolly Parton című albumon olyan művészek énekelték dalait, mintNorah Jones,Shania Twain ésSinéad O’Connor.
2004-ben az amerikai Kongresszusi Könyvtár kitüntetését vehette át, hozzájárulásáért az amerikai kulturális örökséghez.[21] A következő évben átvehette a National Medal of Arts nevű legmagasabb állami művészeti díjat. 2006-ban a Kennedy Center Honors díjazottja volt életműve elismeréseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben aDolly Parton című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
