Ez a lap egy ellenőrzött változata
Dobrinče | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Split-Dalmácia |
Község | Lovreć |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 21263 |
Körzethívószám | (+385) 21 |
Népesség | |
Teljes népesség | 170 fő(2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 564 m |
Időzóna | CET,UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Dobrinče weboldala | |
![]() | |
DobrinčefaluHorvátországbanSplit-Dalmácia megyében. KözigazgatásilagLovrećhez tartozik.
Splittől légvonalban 52, közúton 76 km-re keletre,Makarskától légvonalban 15, közúton 28 km-re északra, községközpontjától 15 km-re délkeletre a dalmát Zagora területén, a történelmi Imotska krajina délnyugati részén, egy hegyek által határolt fennsíkon fekszik. Északról a Vilinjak és Rašeljka, keletről a Kosmatovica, délről a Veliki Režanj és a Mala Orljača, nyugatról a Gornji Granići feletti Glavica és a Čagalj és Piljak közötti Malo Brdo nevű magaslatok határolják.
A település neve személynévi eredetű, mely a jó jelentésű „Dobro” névből származik. Ennek régies nominatív többes száma a Dobrinče, melyet gyakran Dobrinči alakban is írtak. Dobrinče területe már a történelem előtti időkben is lakott volt. A vaskorban már azillírek egyik törzse a dalmaták lakták ezt a vidéket. Jelenlétükről számos halomsír, köztük a Granići Gornjin található sírkövek, kerámiatöredékek és emberi maradványok tanúskodnak. A rómaiak a 10 körül szállták meg ezt a vidéket, de maradandó nyomot nem hagytak maguk után. A mai horvátok ősei a7. században érkeztek ide, de a korai horvát állam területébe csak a10. században tagozódott be a vidék Imota zsupánság részeként. A Horvát Királyság uralma kétszáz évig tartott, ezután a többi horvát területtel együtt a12. század elején a magyar királyok fennhatósága alá került. A14. században területe a nagy kiterjedésű radobiljai plébániához tartozott. Miután1409-benNápolyi László a horvátok által elismert horvát-magyar királyként százezer aranydukátért eladta,1420-ra egész Dalmácia aVelencei Köztársaság uralma alá került.1463-ban a török meghódította a szomszédos Boszniát, majd1477-re ez a terület is azOszmán Birodalom fennhatósága alá került. Ennek bizonyítéka az1477-es törökdefter, melyben a mai Imotska krajina települései is szerepelnek. Ekkoriban ez a terület még gyéren lakott volt és többségben pásztoremberek lakták. Az1699-eskarlócai béke török kézen hagyta. Végleges felszabadulása csak az újabb velencei-török háborút lezárópozsareváci békével1718-ban történt meg. Első írásos említése1725-ben a velencei összeírásban történt, addig területét Zagvozdhoz számították. Dobrinče szerepel a velenceiek által készített 1726-os kataszteri térképen is.1733-ban a zagvozdi plébániához tartozó települések között Dobrimčét is megemlítik. 1730 és 1733 között pestisjárvány pusztított a településen. A velencei uralomnak1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába.1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után1813-ban újra az osztrákoké lett.1834-ben megalapították a szomszédosMedov Dolac plébániáját, ahová Dobrinčét is hozzá csatolták. A településnek 1857-ben 154, 1910-ben 369 lakosa volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. Iskoláját1934-ben nyitották meg egy magánházban ahol egyúttal a tanító lakása is volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. A lakosság elvándorlása az 1960-as évektől vette kezdetét. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1990-es évek óta lakossága rohamosan csökkent. 2011-ben a településnek 174 lakosa volt, akik a medov dolaci plébániához tartoztak.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
154 | 0 | 205 | 271 | 322 | 369 | 0 | 413 | 356 | 381 | 373 | 404 | 264 | 309 | 208 | 174 |
(1869-ben és 1921-ben lakosságát Medov Dolachoz számították.)
Lovreć község hivatalos oldala(horvátul)