Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Hasonló cikkcímek és megnevezések:Dobra (egyértelműsítő lap). |
| Dobra | |
| Dobra látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Hunyad |
| Község | Dobra |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 337215 |
| SIRUTA-kód | 89437 |
| Népesség | |
| Népesség | 1557 fő(2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 14[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 154 m |
| Időzóna | EET,UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Dobra weboldala | |
![]() | |

Dobra(Hunyaddobra) faluRomániában,Erdélyben,Hunyad megyében.
Dévától 28 km-re nyugatra, aMaros bal partján fekszik. A község határának 47%-a erdő.
Neve előszörIwfiw ('Jófű', de inkább 'Jófő') alakban került lejegyzésre1387-ben. AJófő ésJófű névalakok egészen a18. század elejéig jelennek meg az oklevelekben,Dobra-ként való első említése csak1733-ból való.Magyar nevében az összetétel egyJó nevű patak forrására vonatkozhatott. Ha ez az elsődleges, akkor ajó eredetileg egyszerűen 'vízfolyás'-t jelenthetett. Ebben az esetben egyszláv nyelvű lakosság ezt félreértette. Ha a szláv eredetű mai név az elsődleges (dobra nőnemű melléknév jelentése 'jó'), akkor a korábban használt magyar név ennek tükörfordítása.
A15. században kapott vásártartási jogot és1491-tőlmezővárosként említették.1653-banII. Rákóczi György lovaskatonaként szolgáló lakói miatt privilégiumokkal látta el.1660 utánbánáti nemesek költöztek ide atörök elől.I. Apafi Mihály oklevele1664-ben kivontaDéva várának fennhatósága alól.1683-ban,Bécs ostromából hazatérőben itt táborozott Apafi. Lakói már a17. században is határőri feladatokat láttak el.1716-ig azAbucsánálFacset felé elágazó utat védték.
A dobraiak1716 után is adómentességet élveztek és nem végeztekrobotot. Környékének lakói1721-ben fellázadtak aHabsburg-közigazgatás intézkedései ellen és rövid időre megszállták a kis dobrai erődöt. Az1760-as években aszékely határőrezredhez csatolták, de férfi lakóinak csak egy részét kötelezték katonai szolgálatra. Ettől kezdve lakossága határőrökre és civilekre (ún. „provinciálisokra”) oszlott. A18. század második és a19. század első felében huszárlaktanya működött benne, melynek épületét később vendégfogadóvá alakították.1733-banortodoxesperesség székhelye volt.1776-banrómai katolikus plébániát szerveztek benne, amely1848 utánkörlelkészségként működött és nyelveként a magyar mellett arománt is feltüntették asematizmusokban.1783 előtt márgörögkatolikus népiskolája működött, de román lakói később visszatértek azortodox hitre.1786-ban mindössze 180-an lakták és 99%-uk a mezőgazdaságból élt.1857-re azonban visszanyerte egykori szerepét, a nem mezőgazdasági népesség aránya elérte a 21%-ot. A20. századig a környék egyik kézműves központja volt, jelentős állatvásárokkal és szilvatermesztéssel. A 20. század elejéig zöld mázas edényeket valamint virágos, előrészükön hímzett, ünneplő bundákat készítettek benne, amelyeken a sötétvörös, a fekete és a kék szín dominált.[2] Dobrán a XX. sz. elejéig zöld mázas edényeket készítettek, valamint virágos, ünneplő kozsokokat, sötétvörös-fekete-kék dominanciával, amelyeknek elejét teljes egészében hímzés díszítette1849 februárjában ahonvédek 17 lakosát kivégezték.[3]1884-ben gyógyszertára nyílt.[4]1898-ban alakult meg benne aGrănicerul ('Határőr') népbank. A 20. század közepéig aDobra-patakon több vízimalom is működött.
Az erdélyi románság politikai passzivitásának látványos feladását jelentette, amikor1903.június 6-án a dobrai választókerületben időközi választáson országgyűlési képviselővé választottákAurel Vladszászvárosi ügyvédet, aRomán Nemzeti Párt jelöltjét. Milch Oszkár1906-ban fajátékgyárat alapított benne.[5]1914-ben hozzácsatoltákGuradobrát. Római katolikus egyháza1934 ótaDévafiliája.
Míg korábban mész- és tejfeldolgozó üzeme is működött, ma több faipari vállalkozás és egybentonitbánya és -feldolgozó képviseli az ipart a településen.
Guradobrán született1904-benMárton A. Géza erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, főiskolai oktató és rektor.