Adob ütős hangszer, fogalmába sokféle, működési elvében, méretében, anyagában jelentősen különbözőhangszer tartozik. Legjellemzőbbenmembranofon (kifeszített hártya rezgése által hangot adó) hangszerek tartoznak ide, de sokidiofon (szilárd test rezgése által hangot adó) hangszert is dobnak nevezünk. Közös bennük az, hogy megütéssel szólaltatják meg, és általában tompa,felhangszegény, rövid lecsengési idejű, „doboló” hangot adnak.
A dob leggyakrabban egy nagyjából kör keresztmetszetű üreges test, melynek egyik, vagy mindkét végére bőr vagy újabban műanyag hártyát feszítenek. A dob teste készülhet kivájt, kiégetett fatörzsből, ahogyan a legősibb dobok készültek, hordószerűen összeillesztett dongákból, rétegelt furnérlemezből, fémből, kerámiából, műanyagból és még sokféle más anyagból.
A dobbőr, a membrán rögzítésére, megfeszítésére is sokféle módszer alakult ki a hangszer története során, ékekkel, szegekkel, kötelekkel, bőrszíjakkal és ezek kombinációival lehet a bőrt a megfelelő feszességre hangolni. A mai doboknál a legelterjedtebb eljárás, hogy a bőr peremét először egy fémgyűrűre tekerik, majd azt egy fémkeret közvetítésével csavarokkal feszítik a dob testére.
A test formája is sokféle lehet: azüstdob fémből készül, és üst formájú; asalsában használttimbales szintén fémből van, de hengeres, a másik végén nyitott. A szintén karibikonga karcsú hordóformájú, készítési módja is ennek megfelelő; asámándobnak szinte nincs is teste, az egész egy keskeny keretre feszített bőr. A kisdob vagypergődob teste lapos, alul-felül membránja van, az alsóhoz pergőhúr feszül; atom-tom egy vagy két membrános lehet, utóbbi változatában az alsó membrán pergőhúr nélküli. A membrán átmérője, vastagsága, rugalmassága, a test formája, térfogata, nyitott vagy zárt jellege együttesen határozzák meg a dob hangzását.
Arésdobok leggyakrabban fából készült üreges testek, melyek egyik felületén hosszú, egyenes vagy más, meghatározott formájú hasíték van, amely úgy gyengíti meg a test szerkezetét, hogy az – a dob bőréhez némileg hasonlóan – ütővel rezgésbe hozhatóvá, megszólaltathatóvá válik. Legjellemzőbb előfordulási helyük azegyenlítő mentén a bolygónkat körbeölelő sáv, aKongó, azAmazonas vidéke ésÓceánia, talán azért, mert elsősorban ebben az övezetben találhatóak azok a fák, melyek anyaga alkalmas ilyen hangszer készítésére.
A résdobok mérete változatos: néhány centimétertől a tíz méteresig terjedhet. A nagyobb méretű dobokatbeszélő dobnak használták, hangerejükre jellemző, hogy tíz-húsz kilométerre is tudtak üzeneteket továbbítani velük.
Dobnak nevezhetjük még aTrinidad és Tobago-ban honos népszerű, 55gallonos olajoshordóból készült idiofon hangszert, azacéldobot. Ez csak kinézete és használata alapján hasonlít dobhoz, valójában egy igen kifinomult dallamhangszer. Leginkább a behangoltgong-sorozatokra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy egy hangszer több hangmagasságot is képes megszólaltatni.
Adobfelszerelés a modern nyugatijazz- és szórakoztatózene igényeinek megfelelően jött létre. Sokféle ütőhangszert gyűjt össze, egyesít magában olyan módon, hogy egyetlen zenész kezelhesse őket. A hagyományos membrános dobokon kívül, mint a kisdob, a tom-tom, a nagydob, mégcintányérok,kolompok, fadobok és egyéb ütőhangszerek tartozhatnak hozzá.
