Adingó(Canis lupus dingo) azemlősök(Mammalia) osztályába aragadozók(Carnivora) rendjébe akutyafélék(Canidae) családjába tartozószürke farkas(Canis lupus)Ausztráliában élő alfaja. Az ausztrál törvények őshonos állatnak ismerik el, bár technikailaginvazív fajnak is lehetne tartani.
Feltehetően a házikutyából visszavadult fajta, mely a genetikai elemzések szerint mintegy 8300 évvel ezelőtt érkezett e földrészre. Évezredek óta vadon élAusztrália területén, de előfordulÚj-Guineában is.Tasmaniába nem jutott el. A legrégibb csontleletet 3450 évvel ezelőttre datálják, azóta az állat alakja nem változott, tenyésztés hatásai nem mutathatók ki.[1]
Teste 40–65 centiméter magasságú, 81–111 centiméter hosszú, a nőstények súlya 11–17, a hímeké 12–22 kilogramm körül van, de akadnak ennél nagyobb példányok is. Bundája rozsdásvörös vagy szürke színű.Új-Guineában egy kisebb, szürkés színű változatát találjuk. Hallása és szaglása jó.
Nehezen szelídül, azember társaságát nem kedveli. A dingók családi kötelékben élnek egy „központi telepen”, melyet megvédenek a behatolóktól. Vadászterületük azonban nagyobb ennél. A fiatal dingókanok egyedül vadásznak egy nagyobb területen. Ha gazdag a táplálékkínálat, olykor csatlakozhatnak egy falkához; ha viszont szűkös, elzavarják az idegent. A juhnyájak „hóhéra” és ezért a farmerek kíméletlenül pusztítják, ahol érik. Életmódja a farkaséhoz hasonló. A fiatal dingó nagyon kedves jószág, ám felnőve bizalmatlanná, harapóssá, rendkívül önállóvá válik, ragadozó természete minduntalan kitör belőle, ezért kutyakénti tartása semmiképpen nem ajánlott. Az idős és gyenge állatokat távol tartják a táplálékforrástól és a víztől, ezek rövid időn belül kiéheznek és elpusztulnak.
Falkában a dingók problémamegoldási stratégiája a farkashoz hasonló, azonban ha egy ember valamire rámutat a dingó a kutyához hasonlóan megérti a mozdulatot.[2]
Ausztrál kutatók megfigyelése szerint a fogságban tartott dingók képesek eszközhasználatra. Egy megfigyelés szerint magasan levő tárgyat úgy értek el, hogy a kennelben található állványt odahúzták és arra felmásztak.[3]
A házi kutyával – ha kölyökkoruk óta együtt nevelődnek – könnyen kereszteződik.
2 éves kortól ivarérett. Júniustól augusztusig tart a párzási időszaka. Vemhességi ideje 63 nap. Maximum 8 kölyök az utódok száma. A dingószuka ősszel vagy a tél elején tüzel. Ilyenkor egy körülbelül tizenkét kanból álló falka követi, ezek a közelében maradnak. A szuka végül kiválaszt egyet; gyakran előző almai apját.
A kölykök kilenc hét múlva születnek. A szuka minden évben ugyanazon a rejtett búvóhelyen fial, ha azt az emberek időközben nem bolygatják fel. Néhány nappal később a szuka elvonul a társával néhány száz méterrel arrébb; szélirányban, hogy észlelhessék, ha valami zavar támad, anélkül, hogy felhívná a figyelmet a kölykei rejtekhelyére. Ha veszély fenyeget, egyenként elcipeli őket egy új, biztos fedezékbe. Egyébként csak szoptatni és a visszaöklendezett táplálék kis falatkáival etetni tér vissza a kicsikhez. A kölykök gyorsan növekednek, és hamarosan mindkét szülőnek gondoskodnia kell ellátásukról és táplálásukról. A szülők később egyre gyakrabban eltávolodnak a fészektől, de érintetlenül leteszik az elejtett zsákmányt a közelben, hogy később a kölykök maguk vadásszanak rá.
Mivel legtöbb táplálékállatuk éjjel aktív, a dingó is túlnyomórészt éjjel vadászik. A magányos dingónak könnyű zsákmányt jelent azüregi nyúl és a különbözőgyík fajok, ha azonban párosával, vagy nagyobb csoportokban vadásznak, képesek megölni akár aszürke óriáskengurut is. Ha a falka több zsákmányt ejt, mint amennyi a pillanatnyi jóllakáshoz szükséges, a maradékot elkaparják és később visszatérnek, hogy elfogyasszák. Ha szűkös a táplálékellátás, a dingó megeszi a madártojásokat, a lárvákat és a vízimadarakat is. Ha nagyobb állatra (kengurura) vadásznak, előbb csak követik, majd támadnak és megragadják, de a rúgás elől rögtön hátra is ugranak, mivel az halálos lehet számunkra. Mióta Ausztráliábanbirkát tenyésztenek, a dingó könnyen megszerezhető zsákmányává vált.
Legközelebbi rokona azÚj-Guinea szigetén élőúj-guineai éneklő kutya, vagyHallstrom-kutya(Caniu lupus hallstomi). Ez némileg kisebb, mint a dingó, esőerdei életmódhoz alkalmazkodott alfaj. Nem minden szakértő ismeri el önálló alfajnak, egyesek szerint azonos alfajba tartozik a dingóval.
Mindkét alfaj akutya(Canius lupus familiaris) egy-egy változatának tűnik, feltehetőeleg abból vadultak vissza az idők folyamán. Egyes szakértők szerint viszont aszürke farkas(Canis lupus) önálló alfajai.
↑szerk.: Marc Oxenham: 21–Dogs and People in South East Asia and the Pacific,The Routledge Handbook of Bioarchaeology in Southeast Asia and the Pacific Islands. Oxford UK: Routledge, 471–475. o. (2016).ISBN 978-1-138-77818-4
Csodálatos állatvilág,(Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000).ISBN 963-86092-0-6
C. R. Dickman, Daniel Lunney (Ed.):A Symposium on the Dingo [held at the Australian Museum on 8 May 1999]. Sydney: Royal Zoological Society of New South Wales, 1999.ISBN 0-9586085-2-0
Hans Hoenig:Vergleichend-anatomische Untersuchungen über den Hirnfurchungstypus der Caniden mit besonderer Berücksichtigung des Canis Dingo (zugl. Bern. Phil. Diss. 1911/12). Berlin: Verlag von R. Trenkel, Druck von C. Schulze & Co., Gräfenhainichen, 1912
