Adidaktika vagyoktatástan (görög διδάσκειν [didáskein] = tanítani) azoktatás ill.tanítás elméleteként kialakultpedagógiai tudomány.[1] A didaktika tehát a pedagógia (neveléstan) egyik ága.
A didaktikával foglalkozó szakembert oktatáselméleti szakembernek, vagy didaktikusnak nevezzük.[1]
Míg ahétköznapi nyelvben „tanítás” és „oktatás”szinonimaként fordulnak elő, a didaktikai szakirodalom megkülönbözteti a két fogalmat, bár szerzőktől függően előfordulnak eltérő értelmezések. Az itthon többek között Finánczy Ernő és Imre Sándor által képviselt elgondolás („szűkebb értelmezés”) szerint az oktatás a tanítási folyamatnak csupán része, mígNagy Sándor, Báthory Zoltán és mások szerint az oktatás a szélesebb körű, „tágabb” fogalom, és a tanítás és tanulás egységét jelenti.[2]
A tanítás-tanulás pedagógusok és növendékek olyan, pedagógus által szervezett és irányított együttes tevékenysége, amely a nevelés céljának, valamint a növendékek fejlettségi szintjének megfelelően kiválasztott, majd tananyaggá szervezett művelődési tartalom feldolgozásával fejleszti a gyermekek, fiatalok egész személyiségét.
Az oktatáselmélet magában foglalja mind a tanítás, mind a tanítás által irányított tanulás minden elméleti és gyakorlati problematikáját; az oktatás céljának tartalmának, folyamatának, szervezeti formáinak, kereteinek, eszközeinek tudományos kifejezését; az alkalmazottpedagógiai módszerek és munkaformák rendszerezését. A didaktika a gyakorlat számára kritériumokat állít, az ismeretek, jártasságok, készségek, viselkedésformák, attitűdök megszerzésének legcélravezetőbb módjaira vonatkozó szabályokat fogalmaz meg, s útmutatást nyújt a tanítás, tanulás értékeléséhez is.
tanítás-oktatás: a tanulás irányítása, szabályozása.
tanulás: elméleti, gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek elsajátítása, képességek kialakítása, érzelmi és akarati tulajdonságok fejlesztése, valamint a magatartás tanulása. (A tanulás-tanítás bipoláris feladat)
ismeret: a tények és a belőlük levont általánosítások egysége, a megismerési folyamat eredményeként kialakuló pszichikus képződmény.
képesség: valamely cselekvésre, teljesítményre való alkalmasság, egyik embert a másiktól megkülönböztető sajátosság a pszichikum aktuális fejlettségi szintje, melyben integráltan jelentkeznek az egyén ismeretei, készségei, jártasságai, problémamegoldó gyakorlottsága
jártasság: új feladatok, problémák megoldása az ismeretek alkotó alkalmazásával, maximálisan begyakorolt feladatmegoldás, ahol a törvények, szabályok felidézése szükséges
készség: a tudatos tevékenység automatizált komponense, mely sok gyakorlás során alakul ki.Pszichológiailag dinamikussztereotípia, és maximálisan begyakorolt műveletvégzés. (Pl.:írás,számolás)