Ez a lap egy ellenőrzött változata
Adidaktika vagyoktatástan (görög διδάσκειν [didáskein] = tanítani) azoktatás ill.tanítás elméleteként kialakultpedagógiai tudomány.[1] A didaktika tehát a pedagógia (neveléstan) egyik ága.
A didaktikával foglalkozó szakembert oktatáselméleti szakembernek, vagy didaktikusnak nevezzük.[1]
Míg ahétköznapi nyelvben „tanítás” és „oktatás”szinonimaként fordulnak elő, a didaktikai szakirodalom megkülönbözteti a két fogalmat, bár szerzőktől függően előfordulnak eltérő értelmezések. Az itthon többek között Finánczy Ernő és Imre Sándor által képviselt elgondolás („szűkebb értelmezés”) szerint az oktatás a tanítási folyamatnak csupán része, mígNagy Sándor, Báthory Zoltán és mások szerint az oktatás a szélesebb körű, „tágabb” fogalom, és a tanítás és tanulás egységét jelenti.[2]
A tanítás-tanulás pedagógusok és növendékek olyan, pedagógus által szervezett és irányított együttes tevékenysége, amely a nevelés céljának, valamint a növendékek fejlettségi szintjének megfelelően kiválasztott, majd tananyaggá szervezett művelődési tartalom feldolgozásával fejleszti a gyermekek, fiatalok egész személyiségét.
Az oktatáselmélet magában foglalja mind a tanítás, mind a tanítás által irányított tanulás minden elméleti és gyakorlati problematikáját; az oktatás céljának tartalmának, folyamatának, szervezeti formáinak, kereteinek, eszközeinek tudományos kifejezését; az alkalmazottpedagógiai módszerek és munkaformák rendszerezését. A didaktika a gyakorlat számára kritériumokat állít, az ismeretek, jártasságok, készségek, viselkedésformák, attitűdök megszerzésének legcélravezetőbb módjaira vonatkozó szabályokat fogalmaz meg, s útmutatást nyújt a tanítás, tanulás értékeléséhez is.
DIDAKTIKA. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. 2003. a 10 szerző egyike Falus Iván szerkesztő.ISBN 963 19 5296 7 (6. átdolgozott)
 | Ez azoktatással kapcsolatos lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
