Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Delphine Seyrig | |
 | |
| Delphine Seyrig (1972) | |
| Született | Delphine Claire Beltiane Seyrig[1] 1932.április 10.[2][3][4][5][6] Bejrút[7][8][1] |
| Elhunyt | 1990.október 15.(58 évesen)[2][3][4][5][6] Párizs 10. kerülete[1] |
| Állampolgársága | francia[9] |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Jack Youngerman (elvált) |
| Gyermekei | Duncan Youngerman |
| Szülei | Hermine de Saussure Henri Seyrig |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Le Collège-Lycée Cévenol International |
| Kitüntetései | Volpi Cup for Best Actress(1963) |
| Halál oka | tüdőrák |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
| Színészi pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Aktív évek | 1952–1989 |
| Híres szerepei | A burzsoázia diszkrét bája,Tavaly Marienbadban,Lopott csókok,Szamárbőr,A Sakál napja,India Song |
| Tevékenység | színész |
| Díjai | |
| BAFTA-díjak | |
| Jelölés (1974) | |
| César-díjak | |
| Jelölés (1976, 1977, 1981) | |
| További díjak | |
| Sept d’or (1990) | |
 AWikimédia Commons tartalmazDelphine Seyrig témájú médiaállományokat. | |
Delphine Seyrig (születési neve:Delphine Claire Beltiane Seyrig) (Bejrút,Libanon,1932.április 10. –Párizs,1990.október 15.) francia színpadi és filmszínésznő, filmrendező, politikai aktivista.[10] Neves francia filmrendezők (Alain Resnais,Marguerite Duras,François Truffaut) műveiben kapott főszerepeket. Párizsi és Egyesült Államok-beli színpadokon is szerepelt.
Apja, Henri Seyrig franciarégész Delphine születésekor, 1932-ben a Libanoni Régészeti Szolgálat(Service des Antiquités au Liban) igazgatója volt. Anyja, Hermine de Saussure légi irányító († 1984) volt,Henri de Saussure franciaentomológus (1829–1905) leszármazottja. Anyja jó barátságot ápoltElla Maillart-ral (1903–1997), a világutazó svájci írónővel, fotográfussal.
Delphine gyermekkorát Libanonban és (apjának szolgálati beosztását követve) több országban töltötte. A bejrúti Francia Protestáns Kollégium iskolájában(Collège protestant français) tanult. 1947–1950 között azHaute-Loire megyei Cévenol Kollégium bentlakó tanulója volt. Tizenhat éves korában színészmesterséget tanult Pierre Bertin és Tania Balachova (Tatiana Balachoff) színiiskolájában.[10] Húszéves korában (1952) megkapta első színpadi szerepétLouis DucreuxAmour en papier c. színművében. Jelentkezett a párizsi Nemzeti Népszínházba(Théâtre national populaire), de elutasították. AzEgyesült Államokba utazott, aNew York-iActors Studio-hoz szegődött.1958-ban itt kapta első filmszerepétRobert Frank rendezőPull My Daisy c. filmjében.[10]
1959 őszénIbsenA nép ellensége c. drámájában játszott, itt figyelt fel rá az ekkor New York-ban tartózkodóAlain Resnais.1960-ban Delphine visszatért Párizsba. A Műhely Színházban(Théâtre de l’Atelier) lépett fel,TurgenyevEgy hónap falun c. művében, melyetAndré Barsacq rendezett.1961-ben Alain Resnais főszerepet adott neki aTavaly Marienbadban c. filmjében, amely nagy sikert hozott, és Delphine Seyrig nevét világszerte ismertté tette.[11]
1963-ban Alain Resnais újabb főszerepet,Hélène Aughain-t adta neki aMuriel-ben.1968-banFrançois Truffaut rendezésébenFabienne Tabard alakját formálta meg aLopott csókok-ban. Olyan asszonyt alakított, aki egyszerre romantikus és megközelíthetetlen, ugyanakkor realista, és saját sorsának irányítója.Alain Resnais-ben ésFrançois Truffaut-ban Delphine két olyan rendezőre talált, akiktől megkapta a hozzá legjobban illő filmszerepeket, e filmek feledhetetlenné tették alakját. Delphine hangjának különleges tónusátMichael Lonsdale acselló hangjához hasonlította.[12]
Az 1960-as, 70-es években Delphine Seyrig a legkiválóbb európai filmrendezőkkel dolgozott együtt.William Kleinnel (1966-ban aQui êtes-vous, Polly Maggoo ?, 1968-ban aMister Freedom-ban);Marguerite Duras-szal (1966-ban aLa Musica, 1975-ben azIndia Song, 1977-ben aBaxter, Vera Baxter);Joseph Losey-val(1967-ben aBaleset-ben),Jacques Demy-vel (1970-ben aSzamárbőr-ben);Luis Buñuel-lel (1969-ben aLa Voie lactée-ban és 1972-benA burzsoázia diszkrét bájá-ban; ésChantal Akermannal (1975-ben aJeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. I-II. című filmben). 1972-benSami Frey-jel együtt játszottStanislav Stanojevic rendezőLe Journal d’un suicidé c. filmjében, amelyet aCannes-i fesztiválra és aVelencei Nemzetközi Filmfesztiválra is beválogattak.
1971-benMadame de Mortsauf szerepét kaptaMarcel Cravenne rendezőLe lys dans la vallée című tévéfilmjében.
1952–1987 között számos sikeres drámai szerepet játszott el különböző párizsi színházakban.1990-ben, 58 évesen hunyt el,petefészekrák következtében. A párizsiMontparnasse-i temetőben nyugszik.
Delphine Seyrig házasságban éltJack Youngerman amerikai festővel, a párizsi Szépművészeti Akadémia(École nationale supérieure des beaux-arts) korábbi hallgatójával. Később elváltak. 1956-ban született közös fiuk, Duncan Youngerman zenész, zeneszerző, Franciaországban és az Egyesült Államokban dolgozik.
Művészi munkája mellett Delphine Seyrig harcosfeminista aktivista is volt.1971-ben ő is aláírta aLe Nouvel Observateur-ben megjelent kiáltványt, amelyben 343 nő jelentette ki nyilvánosan, hogy tiltottmagzatelhajtásnak vetette alá magát.
1981-ben megrendezte aLégy szép és tartsd a szád (Sois belle et tais-toi) című televíziós dokumentumfilmet, amelyben korszak híres női művészei beszéltek arról a szerepről, amelybe a konzervatív társadalom kényszeríti őket. A filmben megjelentJenny Agutter,Ellen Burstyn,Jane Fonda,Jill Clayburgh,Marie Dubois,Louise Fletcher,Shirley MacLaine,Rita Renoir,Maria Schneider,Barbara Steele,Susan Tyrrell és mások. Delphine Seyrig az általa rendezett dokumentumfilm címétMarc Allégret rendező1958-asLégy szép és tartsd a szád! című krimiparódiájától kölcsönözte (Mylène Demongeot ésAlain Delon főszereplésével).
1972 augusztusában az ő lakásában, a Nők Felszabadítási Mozgalmának(MLF) aktivistái előtt végezték el demonstratív módon az első terhességmegszakítástHenry Karman(wd) amerikai orvos módszerével, amelyet később francia orvosok is átvettek.[13]
1982-ben Carole Roussopoulos-szal és Ioana Wiederrel együtt megalapította a párizsiSimone de Beauvoir Audiovizuális Központot.[14]
_-_01.jpg)
Párizs 19. kerületében, a Porte de Pantin közelében egy utca(rue Delphine-Seyrig) és a 2012-ben megnyitott Île-de-France 3b villamos vasúti vonal itteni állomása viseli.
