Ez a lap egy ellenőrzött változata
Savatage Dead Winter Dead | ||||
nagylemez | ||||
Megjelent | 1995.október 24. | |||
Stílus | progresszív metal,Szimfonikus metal | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz | 52:06 | |||
Kiadó | Atlantic Records/WEA | |||
Producer | Paul O’Neill/Jon Oliva | |||
Kritikák | ||||
Savatage-kronológia | ||||
| ||||
Kislemezek az albumról | ||||
| ||||
ADead Winter Dead azamerikaiSavatage1995-ben megjelent nagylemeze, mely azAtlantic Records/WEA gondozásában jelent meg. Az album egy konceptlemez, melynek főszereplője egyszerb fiú, és egymuszlim lány. A történet aboszniai háború idején játszódik, mely a valóságban a lemez megjelenésekor ért véget.[1]Ezen az albumon tért visszaChris Caffery gitáros, aki már dolgozott a zenekarral, még aGutter Ballet album idején.Alex Skolnick viszont már nem vett részt a felvételeken, helyéreAl Pitrelli került, aki korábban többek közöttAlice Cooper oldalán bukkant fel. Ezen a lemezen lett teljes értékű zenekari tagJeff Plate dobos, aki már aHandful of Rain album turnéján is látható volt. Az albumon szereplőChristmas Eve (Sarajevo 12/24) dal nem várt módon még a listákra is felkerült, aminek hatásáraPaul O’Neill létrehoztaJon Oliva,Al Pitrelli ésRobert Kinkel társaságában aTrans-Siberian Orchestra zenekart, mely jóval nagyobb sikereket tudhat magáénak, mint a Savatage. AChristmas Eve (Sarajevo 12/24) dalt újra megjelentették, aTrans-Siberian OrchestraChristmas Eve and Other Stories debütalbumán.AMozart and Madness című szerzemény a zeneszerzőMozart: 25. szimfónia művének a nyitótémáját idézi.Az albumra a történetet alátámasztandó rengeteg elégikus szerzemény került fel, a hagyományosabb metaldalok mellett.[2] Utóbbi dalokban ismét hallatta hangját Jon Oliva, míg az epikusabb, líraibb dalokatZachary Stevens énekelte fel. Az album egyértelmű sikert aratott, mely ma már a Savatage diszkográfia egyik legkiemelkedőbb alkotása.Videóklip aOne Child című dalra készült.
![]() | Alább acselekmény részletei következnek! |
A történetBosznia-Hercegovina fővárosában,Szarajevóban veszi kezdetét, amint azt a nyitány utáni szám címe is jelzi. A helyszín a város főtere, ahol a középkorban épült épületek között található egy szökőkút, valamint egy vízköpő is, mely az elmúlt ezer évben az itt élő emberek viselkedését szemlélte, próbálta megérteni az emberek érzéseit.A történet 1990-ben veszi kezdetét. Aberlini fal leomlott, akommunizmus elbukott,Jugoszlávia pedig szabad országgá válik. Serdjan Aleskovic boldog, hogy ezekben az időkben éli fiatalkori éveit, nagy reményekkel néz a jövője felé. Azonban az országban élőbosnyákok,szerbek éshorvátok között polgárháború tör ki. Serdjan néhány barátjával egy szerb egységhez csatlakozik. A történet másik főszereplője Katrina Brasic egy fiatal muszlim lány, aki a város közeli hegyekben harcol egy csapat tagjaként.
Az események 1994 novemberében folytatódnak. A szereplő egy idős férfi aki már évtizedekkel korábban elhagyta Jugoszláviát. Most visszatér szülőföldjére, de a lerombolt Szarajevó képe fogadja. Ekkor éppen esik a hó, mikor a férfi megáll a főtér közepén, tekintetét az égnek szögezi, és visszagondol a rendszerváltás idejére, mikor még egy szebb jövőért imádkozott az ország lakossága. Ahogy az öreg befejezte imáját újabb utcai harcok kezdődnek. A férfi azonban nem menekül el, hanem előveszicsellóját, és belekezd egyMozart darabba. Ez a jelenet végül minden este megismétlődik. A külön csapatban harcoló Serdjan és Katrina pedig minden este hallgatja aMozart ésBeethoven darabokat.
A háború egyre brutálisabbá és véresebbé válik. Serdjan elhatározza, hogy nem vesz részt többet a háborúban. December 24-én egy bunkerben ülve hallgatja az öreg csellós játékát, miközben a csillagos égben gyönyörködik. Katrina a csatatér másik oldalán ugyanígy tesz. Egyszer azonban hirtelen elhallgat a muzsika szó. Serdjan és Katrina a veszéllyel nem törődve elindulnak a főtér felé. Mindketten ugyanabban a pillanatban érnek ki a főtérre, majd megpillantják egymást. Mindketten ösztönösen felismerik, hogy miért jöttek ki a helyszínre. Megindulnak a szökőkút felé, majd hamarosan megpillantják az öreg muzsikust a hóban feküdve, mellette az összetört csellóval. Hirtelen egy cseppnyi folyadék hull a felhőtlen, tiszta égből, ami lemossa a vért az öreg arcáról. Serdjan felnéz, de csak egy vízköpő lényt mintázó szobrot lát. Ez a jelenet még inkább megerősíti, hogy el kell hagynia a háborút, így a muszlim lánnyal megindul, hogy maga mögött hagyja a háború borzalmait.[3]