1981-től aLeeds United játékosa volt, de itt egy meccsen sem szerepelt, fejlődése érdekében1982 augusztusábanEddie Gray menedzser kölcsönadta a negyedosztályúPeterborough Unitednek. David sosem tért vissza a kék-sárgákhoz, mivel1984-ben leigazolta őt az akkor második ligásBirmingham City. Az első ott töltött évében azonnal feljutott csapatával az első osztályba, de egy szezon után vissza is csúsztak a második vonalba. Seaman ekkor aQueen's Park Rangershez igazolt. Ebben az akkoriban magasan jegyzett klubban könyvelhette el első válogatottbeli meghívását.1988 novemberében be is mutatkozottBobby Robson háromoroszlánosai között aSzaúd-Arábia elleni barátságos mérkőzésen.
Egy igazolást már elmulasztott1990-benGeorge Graham, azArsenal FC vezetőedzője, de Seamant sikerült megszereznie, aki felváltotta a már 1982 óta a klubnál védőJohn Lukicot. A debütálása előtt márPeter Shilton után második számú kapusként kint volt az1990-es vb-n.
Az Arsenal drukkerek elvárásai nagyok voltak az 1,3 millió fontosvételár miatt, deBob Wilson (korábbi Ágyús kapus), személyi trénere nagy lehetőségeket látott benne, és odaadta neki azt a trikót, amelyben az 1970-'71-es duplázás során minden meccsen magán viselt. David ezt egész arsenalos karrierje során viselte. Sikeres időszakot töltött el itt: az első szezonban 38 meccsen mindössze 18 gólt kapott – bajnok is lett az Arsenal!
1993-banLigakupát ésFA-kupát is nyert, egy évvel később pedig aKEK-et is elhódította klubjával.Terry Venables-nél, az új szövetségi kapitánynál biztos pont volt a válogatottban, és2002-ig az is maradt.
1995-ben Graham-et menesztették, de a KEK-fináléba ismét bejutott a csapat, de ott a hosszabbításbanNayim félpályáról megeresztett lövését Seaman csúnyán elnézte, ez egy gyakran felemlegetett hibája maradt, holott bravúrkapus volt. A döntőt aZaragoza nyerte.
Az1996-os, hazai rendezésű Eb-n a háromoroszlánosok az elődöntőig meneteltek.
Wenger, aki 1996-tól dolgozik a kklubnál, nagyon megbecsülte Seamant.1998-ban, a duplázásban jelentős szerepet vállalt, ezért a vb-n is biztos helye volt aGlenn Hoddle által dirigált angol gárdában. Egy szezonnal később David rekordot döntött: 38 meccsen mindössze 17(!) gólt kapott aPremier Leagueben. A következő évet viszont szívesen elfelejtené: mire fölépült sérüléséből, kiesett a formából, az Ágyúsok kikaptak azUEFA-kupa fináléjában az isztambuli Galatasaray ellenében, illetve az Eb-n, melyHollandiában illetve Belgiumban került megrendezésre, az angolok meglepetésre már a csoportkörben kiestek, mivel harmadik helyen végeztek a portugálok és Románia mögött. 2002-ben klubjával ismét duplázott, de a világbajnokság kellemetlen élmény marad számára:Ronaldinho szabadrúgásgóljában igencsak benne volt; kiesett a szigetország csapata.2003-ban még egy szövetségi, azaz FA-kupát zsebelhetett be, de végül, miutánArséne Wenger megmondta, hogy a következő idénytől csak cserekapusként számít rá, a Manchester City-hez távozott.
Az Arsenal történetében ő szerepelt legtöbbet kapusként: 565 mérkőzésen játszott.
2003 nyarán a kapus aManchester Cityhez távozott, ahol első számú hálóőrnek számított. A következő év januárjában megsérült a válla, lecserélték – ez volt utolsó profi mérkőzése, visszavonult. Utódja a szintén válogatottDavid James lett.
Erősségei: jó reflexek, jól zárta a szöget, nagy tizenegyesölő volt.Gyengéi: két gólt varrnak nagyon a nyakába a kritikusok (Ronaldinho, Nayim), illetve azt a találatot, amikor aSan Marinó-i csatároknak mindössze 8 másodperc kellett ahhoz, hogy bevegyék kapuját, bár ebben a védő,Stuart Pearce is vétkes volt.
Visszavonulása után televíziós pályafutásba kezdett, rövid karakterszerepeket játszott, televíziós vetélkedőkben volt játékvezető (BBC).