Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| David Coulthard | |
 | |
| David Coulthard a2007-es olasz nagydíjon | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1971. március 27. (54 éves) Twynholm,Kirkcudbrightshire,Skócia,Egyesült Királyság |
| Nemzetisége | brit,skót |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1994-2008 |
| Csapata | .svg) Williams (1994—1995)McLaren (1996—2004) Red Bull (2005–2008) |
| Nagydíjak száma | 247 (246 rajt) |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 13 |
| Dobogós helyezések | 62 |
| Első rajtkockák | 12 |
| Leggyorsabb körök | 18 |
| VB-pontok | 535 |
| Első nagydíj |  1994-es spanyol nagydíj |
| Első győzelem |  1995-ös portugál nagydíj |
| Legutolsó győzelem |  2003-as ausztrál nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  2008-as brazil nagydíj |
 AWikimédia Commons tartalmazDavid Coulthard témájú médiaállományokat. | |
David Coulthard (teljes nevén:David Marshall Coulthard;Twynholm,Kirkcudbrightshire,Skócia,Nagy-Britannia,1971.március 27. –) skót autóversenyző.1994 és2008 között 247Formula–1-es versenyen indult.[1] Visszavonulásakor a mezőny korelnöke és egyik legrutinosabbja volt, nála csak Fernando Alonso,Rubens Barrichello,Riccardo Patrese ésMichael Schumacher indult több Formula–1-es versenyen. A világbajnokságot sosem nyert versenyzők között ő szerezte a legtöbb világbajnoki pontot.2008.november 2-án, abrazil nagydíjon fejezte be hosszú Formula–1-es karrierjét. Utolsó csapatánál, aRed Bull Racingnél továbbra is alkalmazásban marad, mint tanácsadó, továbbá a2009-es évad első néhány versenyén tartalékversenyzőként működik közre.[2]
Coulthard tizenkét éves korában érte el első jegyzett sikereit gokartozásban.1983-ban,1984-ben és1985-ben sorozatban háromszor nyerte meg a skót junior bajnokságot.1986-ban megnyerte a nyílt junior skót bajnokságot, a brit Super 1 junior bajnokságot és a nyílt felnőtt skót bajnokságot is.
1989-ben váltott autókra és tíz futamgyőzelemmel azonnal megnyerte a britForma-Ford 1600-as bajnokságot. Teljesítményéért elsőként kapta meg a Formula–1-esMcLaren csapat és azAutosport magazin által alapított „Az év ifjú versenyzője” díjat, amelyet azóta is minden évben átadnak. Ugyanebben az évben kilenc futamgyőzelemmel megnyerte a P&O Forma-Ford 1600 junior bajnokságot is és harmadik lett aBrands Hatch-i Forma-Ford Fesztiválon.
1990-ben eltörte a lábát egySpa-Francorchamps-i futamon, ám aPaul Stewart Racing színeiben ebben a csonka évében is negyedik lett a britVauxhall Lotus Challenege sorozatban (futamgyőzelemSilverstone-ban ésBrands Hatchben) és ötödik aGM Lotus Euroseries sorozatban (futamgyőzelemKnutsdorpban).
1991-ben a Paul Stewart Racinggel együtt feljebb lépett aFormula–3-ba és második helyezett lett a brit bajnokságban öt futamgyőzelemmel. Megnyerte aZandvoort-i Marlboro Masters futamot és a híresMakaói Világkupát is.
1992-ben – továbbra is a Paul Stewart Racinggel – aForma-3000-ben folytatta pályafutását, ahol kilencedik lett.1993-ban ugyanebben a sorozatban a harmadik helyen végzett. Elindult aLe Mans-i 24 órás versenyen is aJaguar csapat színeiben és győzelmet aratott aGT osztályban, összetettben pedig 15. lett. Teljesítményére már a Formula–1-ből is felfigyeltek és aWilliams csapat leszerződtette tesztpilótájának.
Coulthard 15 évig tartó pályafutása során többször leendő vagy aktuális világbajnokokkal versenyzett egy csapatban. Mégis csak 7 évadban kerekedtek felül rajta csapaton belül. EztHillnek kétszer,Häkkinennek 6 közös év alatt négyszer,Räikkönennek 3 közös év alatt kétszer sikerült.
Az1994-es szezonnak Coulthard mint aWilliams-Renault tesztpilótája vágott neki, ám a csapat első számú versenyzőjének,Ayrton Sennánakimolai halála után lehetőséget kapott a versenyzésreDamon Hill oldalán. Első versenyén,Barcelonában elektronikai hiba miatt kiesett, a másodikon,Montrealban azonban az ötödik hellyel már pontot szerzett.
1994-ben Coulthard összesen nyolc futamon indulhatott. Mivel a Williams motorszállítója, a Renault jobban szerette volna, ha egy ismertebb versenyző ül az autóban Hill mellett, így az1992-es világbajnok,Nigel Mansell foglalta el a Williams második autóját négy futamon (Magny-Cours,Jerez,Suzuka,Adelaide). Coulthard legjobb eredménye a szezon soránestorili második helye volt, a világbajnoki pontversenyben pedig 14 ponttal a nyolcadik helyen végzett.
1995-ben Coulthard egész éves versenyzési lehetőséget kapott aWilliams csapattól. A skót pedig 16 futam alatt bebizonyította, hogy érdemes volt szerződtetni: ötször indulhatottpole-pozícióból, 10-szer állt a dobogóra, egyszer pedig győzött, aportugál nagydíjon, Estorilban. A világbajnoki pontverseny harmadik helyén zárt, csapattársa,Damon Hill mögött.
1996-ban Coulthard csapatot váltott és aláírt aMcLaren-Mercedeshez. Új csapattársaMika Häkkinen lett, aki1993 óta versenyzett awokingi istállónál. Coulthard két alkalommal tudott dobogóra állni (Nürburgring: harmadik hely,Monaco: második hely). Az 1996-os évben és 18 ponttal hetedik lett a világbajnoki pontversenyben. Häkkinen 31 ponttal ötödik volt.
Az1997-es szezon remekül kezdődött Coulthard számára: rögtön az első versenyt megnyerteAusztráliában. Az év során még egyszer –Monzában – tudott diadalmaskodni, két alkalommal (Zeltweg,Jerez) pedig második volt. Utóbbi futamot megnyerhette volna, ám aMcLaren csapatutasítására el kellett engednie csapattársát, Häkkinent, aki így learatta pályafutása első futamgyőzelmét. Coulthard így is sikeresebb évet zárt, mint afinn: 36 pontjával (ésMichael Schumacher utólagos kizárásával a világbajnokság második helyéről) a harmadik helyen végzett a pontversenyben, míg Häkkinen 27 ponttal csak hatodik lett.
Ennek ellenére a finn versenyző vált a McLaren favoritjává a következő esztendőkben.1997-ben a McLarenhez szerződöttAdrian Newey, aki a korszak legsikeresebb tervezője volt, s aki nagyban hozzájárult aWilliams1992-től1997-ig tartó aranykorához innovatív aerodinamikai megoldásaival. Newey mellett aBridgestone is szerződött a McLarennel, míg a csapat legnagyobb riválisának számítóFerrari továbbra isGoodyear abroncsokat használt.
AMcLaren MP4/131998-ban a leggyorsabb autó volt a mezőnyben, ám ebből nem Coulthard, hanem Häkkinen tudta a legjobbat kihozni. Az első futamon,Melbourne-ben Coulthard sokáig vezetett – miután Häkkinennek elrontották a kerékcseréjét –, de néhány körrel a futam vége előtt csapatutasításra el kellett engednie a finnt. Sokak szerint ez ébresztette rá Coulthardot, hogy a csapatvezetés Häkkinent favorizálja vele szemben. Mindenesetre maga Coulthard évekkel később úgy nyilatkozott, hogy ha újra futnák azt a versenyt, nem engedné el Häkkinent.
Innentől kezdve Häkkinen szárnyalt, Coulthard pedig a kettes számú versenyző szerepébe kényszerült. Mindössze egy versenyt nyert (Imola), miközben csapattársa kereken 100 ponttal világbajnok lett. Coulthard 56 ponttal a harmadik helyen végzett,Michael Schumacher mögött. Szerzett hárompole-pozíciót és összesen kilenc alkalommal végzett a dobogón (ebből egyszer az első, hatszor a második, kétszer a harmadik helyen).
Nagy botrányt robbantott ki abelga nagydíjonMichael Schumacherrel való ütközése, mikor a német 40 másodperces előnnyel vezetve beleszállt az előtte lévő Coulthardba, akit épp lekörözni készült. Schumachernek leszakadt a kereke, Coulthardnak a hátsó szárnya. Miután mindketten beértek a boxba, Schumacher aMcLaren-boxhoz rohant, és majdnem nekiesett a skótnak. Schumacher azzal vádolta Coulthardot, hogy direkt lefékezett, és ütközött vele, hogy segítse a csapattárs, de már kiesettMika Häkkinent, aki Schumacherrel volt harcban a világbajnoki címért. Távolról viszont úgy tűnt, hogy Schumacher rohant bele a McLarenbe, de valószínű, az igazságra soha nem derül fény.
1999 ismét Häkkinen éve volt. Coulthard ugyan aratott két futamgyőzelmet (Silverstone,Spa-Francorchamps), ám hét alkalommal kiesett (ebből hatszor műszaki hiba miatt) és ismét nem jelentett veszélyt csapattársára, aki 76 ponttal megszerezte második világbajnoki címét. Coulthard 48 ponttal negyedik lett.
A2000-es szezon első felében hármas csata alakult ki a világbajnoki címért Schumacher, Häkkinen és Coulthard között azáltal, hogy Coulthard jobb formában kezdte az évet, mint csapattársa. NyertSilverstoneban,Monacóban ésMagny-Cours-ban és szerzett két pole-pozíciót (Nürburgring,Hockenheim). Azosztrák nagydíjtól kezdve azonban ismét Häkkinen javára fordult a kocka csapaton belül, így végül újra a finn és Schumacher párbajává változott a világbajnokság. Ezúttal azonban Schumacher nyert, Häkkinen második lett, míg Coulthard a harmadik helyen végzett 73 ponttal.
Az év krónikájához tartozik, hogy 2000 májusában Coulthard – akkori menyasszonyával,Heidi Wichlinskivel – lezuhant afranciaországiLyon közelében magánrepülőgépével. A repülőt vezető két pilóta életét vesztette, ám Coulthard és menyasszonya a csodával határos módon apró zúzódásokkal megúszták a balesetet.
2001-ben Coulthard1997 óta először le tudta győzni csapattársát, Häkkinent, ám ez részben köszönhető volt a finn autója megbízhatatlanságának, illetve hanyatló motivációjának is. Mint utóbb kiderült, 2001 volt Häkkinen utolsó Formula–1-es szezonja, Coulthard pedig hiába vált a McLaren „vezéregyéniségévé” ebben a szezonban, aFerrari dominált, így Schumacher fölényesen (123 pont) nyert, míg Coulthardnak 65 ponttal és két futamgyőzelemmel (Interlagos,Zeltweg) a második hely jutott.
2002-ben, Häkkinen visszavonulása után a szintén finnKimi Räikkönen lett Coulthard csapattársa a McLarennél, aki az előző évben debütált a Formula–1-ben aSauber-Petronas csapatban. Coulthard első közös szezonjukban több mint kétszer annyi pontjával 51-24 pont arányban maga mögé tudta utasítani az ifjú Räikkönent a pontversenyben – és a csapat egyetlen futamgyőzelmét is a skót aratta le (Monaco).
Sokak szerint – és maga Coulthard is így vélekedett – a2003-tól bevezetett egykörös időmérő edzés nem kedvezett a skót versenyzőnek. Ugyan az első futamon,Melbourneben még nyerni tudott, ám miután a következő versenyen,Malajziában Räikkönen megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét, egyre inkább rá koncentrálódott a McLaren csapat figyelme. Räikkönen több versenyt ugyan nem nyert a szezon során, de rendkívül egyenletes teljesítménnyel mégis a második helyen végzett a pontversenyben – mindössze két ponttal elmaradva a világbajnok Schumachertől. Coulthard eközben 51 ponttal hetedik lett. A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót több alkalommal segítette csapattársát.
Ekkor már tudni lehetett, hogy2004 Coulthard utolsó éve lesz a McLarennél, miután a csapat 2003 második felében bejelentette, hogy2005-tőlJuan Pablo Montoyát szerződteti Räikkönen mellé.
Coulthard búcsúja a McLarentől nem sikerült emlékezetesre – igaz, a csapatnak összességében sem volt jó éve. A skót versenyző a világbajnokság tizedik helyén végzett, 24 ponttal. Csapattársa, Räikkönen is csak hetedik lett (45 pont), de ő legalább három alkalommal dobogós helyen végzett.
Coulthard és a McLaren 2004-es különválásával a Formula–1 történetének egyik leghosszabb versenyző-csapat kapcsolata ért véget.
Coulthard2005-től aJaguart felvásárlóRed Bull Racingnél folytatta pályafutását, ahol valósággal kivirult: a McLaren szigorúan kontrollált kommunikációja után a Red Bullnál a skót sokkal nyíltabb, őszintébb lett.
2005-ben két ifjú csapattárs, azosztrákChristian Klien és azolaszVitantonio Liuzzi váltotta egymást a Red Bull második számú autójában versenyről versenyre, ám Coulthard helye biztos volt. A skót versenyző a bizalmat a világbajnokság 12. helyével és 24 ponttal hálálta meg – legjobb helyezése két negyedik hely volt (Melbourne,Nürburgring).
A csapat elégedett volt Coulthard teljesítményével és2006-ra is meghosszabbították szerződését, amikor is már végig Klien volt a csapattársa. Megszerezte a csapat első dobogós helyezését a legendásan nehézmonacói nagydíjon. A szezon végénAdrian Newey is csatlakozott a csapathoz, s ez pozitív jövőt sejtet az istálló számára – Coulthard ki is fejezte azon kívánságát, hogy a következő évben is maradhasson a Red Bullnál.
A2007-es szezon nem a legjobban indult a skót versenyző számára, ugyanis az első 3 futamon (Ausztrália,Malajzia,Bahrein) is kiállni kényszerült. Ám ezután, hatalmas meglepetésre, 5. lettSpanyolországban a gyengécske Red Bullal. Ezután a verseny után pár csapat nyomására azFIA elkezdett vizsgálódni a Red Bull autóival kapcsolatban, ugyanis többek szerint Coulthard azért tudott ilyen jó eredményt elérni, mert az autójának hátsó szárnya nagy sebességnél elhajlik, ezáltal nagyobb sebességet biztosítva a versenyzőnek. Ám hiába a feljelentés, a csapat autóin nem találtak semmi szabályellenest, így a büntetés is elmaradt. A következő futamon,Monacóban, ahol az előző évben 3. lett, ezúttal csak a csalódást keltő 14. hely jutott neki.
Ezzel egy hosszabb szünet következett, ugyanis a monacóival együtt 5 versenyen képtelen volt pontot szerezni. A kaotikuseurópai nagydíjon ismét pontot szerzett, 5. lett. Ezután újabb 4 futamon maradt pont nélkül, majd következhetett a versenynaptárba 30 év után visszakerülőfujin rendezettjapán nagydíj. A versenyen elképesztően rossz körülmények uralkodtak (sűrű köd, szakadó eső), ám őt ezek, és a többször a pályára hajtóbiztonsági autó sem zavarta meg. A versenyen Coulthard végig nagyon szépen haladt, és sokáig esélye is volt, hogy beállítsa az istálló legjobb eredményét, vagyis 3. legyen, ám kevéssel a vége előtt, a későbbi világbajnokKimi Räikkönen körbeautózta őt, így meg kellett elégednie a 4. hellyel, ám így is ez volt az évben a legjobb eredménye.Kínában ismét pontot szerzett, 8. lett, majd az évadzáróbrazil nagydíjon épp, hogy csak lecsúszott az 1 pontot érő 8. helyről. A szezont így 14 szerzett pontjával az összetett 10. helyén zárta, megelőzve csapattársát,Mark Webbert.
2008-ban továbbra is a Red Bull versenyzője. Azidénynyitón összeütközöttFelipe Massával, és kiesett. Amaláj nagydíj szabadedzésén szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett az autó felfüggesztésének meghibásodása miatt. AzFIA vizsgálatot indított, hogy típushibáról van-e szó, ám végül megadta a rajtengedélyt mindkét Red Bull-versenyzőnek. A futamon alig maradt le a pontszerzésről, a 9. helyen végzett.Bahreinben ismét ütközött, ezúttalJenson Buttonnal. Sérült autójával csak a 18. helyen ért célba. Aspanyol nagydíjon, ahol az előző évben jó eredményt ért el, csak a 9. sorba kvalifikálta magát, 10 rajthellyel hátrébb, mint csapattársa,Webber. A versenyen újabb ütközés hátráltatta, ezúttalTimo Glock lökte meg hátulról. Rövid ideig úgy tűnt, nem sérült az autója, de a következő körben bal hátsó defektet kapott és elvesztette minden esélyét a pontszerzésre. Végül a 12. helyen ért célba, körhátrányban.
Atörök nagydíjtól kezdve biztatóbb eredményeket ért el, az időmérő edzésén sikerült a legjobb tízbe kerülnie. A versenyen 9. lett, ismét lemaradva a pontszerzésről.Monacóban ismét sikerült a legjobb tízbe kerülnie az időmérő edzésen, de a 2. időmérő-szakasz letelte előtt nem sokkal az alagútból kijövet falnak csapódott, így a 3. részben mért kör nélkül, a 10. helyre kvalifikálta magát. Ráadásul a csapatnak nem sikerült váltócsere nélkül újjáépítenie az összetört Red Bullt, ami a szabályok szerint 5 helyes rajtbüntetéssel jár. Az esőben tartott versenyen a 15. helyről indulhatott, és a rajt utáni körökben föl is jött pár helyet. Már a 11. helyen autózott, amikor a Massenet kanyarban hirtelen falnak ütközött, ráadásul a mögötte haladóBourdais is neki ment, így feladni kényszerült a versenyt. Akanadai nagydíjon - precíz vezetéstechnikájának köszönhetően - az egyik leggyorsabb tudott lenni a mezőnyben a feltöredező aszfalton, és a harmadik helyen végzett a kétBMW mögött.Franciaországban a 8. helyről rajtolt, de megint éppen hogy lemaradt a pontszerzésről: a 9. lett. Jelenleg 6 pontja van a világbajnokságban, amivel a 12. helyen áll.[3]
Hazai versenye, abrit nagydíj előtt Coulthard bejelentette, hogy az év végén visszavonul az aktív versenyzéstől és a továbbiakban tanácsadóként működik közre a Red Bull csapat munkájában.[4] A futamon már az első körben kiesett, mert összeütközöttVettellel.Németországban a 10. helyről indult, és a 13. helyen ért célba.Magyarországon a 13. rajtkockából lett 11.Valenciában csak a 17. helyről rajtolhatott. A rajtnál összeütközöttPiquet-vel, majdSutillal, akit előzni próbált. Így visszaesett az utolsó helyre, ahonnan a futam végéig nem mozdult előre. Az esősBelga-ésOlasz Nagydíjon csak a célba érésnek örülhetett. Nem úgy aSzingapúrban, ahol – másodszor 2008 során – a pontszerző helyen intették le, 7. lett. Mint utóbb kiderült, ekkor szerzett utoljára pontot pályafutása során. Ajapán nagydíjon kiesett, utolsó célba érésétKínában könyvelhette el.
Pályafutása utolsó Formula–1-es versenyére, abrazil nagydíjra különleges festésű autóval, overállal és sisakkal készült. Az időmérő edzésen ismét nem sikerült bejutnia a harmadik szakaszba, a 14. helyen végzett. Az esős futamon már a második kanyarban kiesett, amikorNico Rosberg hátulról meglökte és megpördült, majd az őt kikerülni igyekvőNakadzsima Kadzuki nekiütközött.[5]
Coulthard 2008-ban megbízhatóan versenyzett (17-ből 12 futamon célba ért), bár kevéssé eredményesen: Mindössze kétszer szerzett pontot, ebből egyszer dobogóra állhatott. Három alkalommal csak egy hellyel maradt le a pontszerzésről. A 2008-as világbajnokságot a 16. helyen zárta, 8 ponttal.[6]
2009-ben aRed Bull Racing tanácsadójaként és aBBC szakkommentátoraként dolgozik.[forrás?] Miután kiderült, hogy a csapat új tesztpilótája,Brendon Hartley nem kapta meg a Formula–1-es szuperlicencet, a 2009-es világbajnokság első néhány futamán Coulthard látja el a teszt-és tartalékversenyzői feladatokat.[2]
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér:pole-pozícióból indult;dőlt: leggyorsabb kört futott)
Coulthardot korábban igazi playboyként tartották számon, akinek barátnői mindig fotómodellek voltak. A skót jegyben jártAndrea Murray-vel, Heidi Wichlinskivel ésSimone Abdelnour-ral is.[forrás?]
2000.május 2-án, a franciaországiNizza környékén repült egyik barátjával, ám egyszer csak motorproblémát észleltek, ésLyon mellett, a kényszerleszállás közben a földbe csapódtak. Coulthard akkori barátnője, az amerikai modell Heidi Wichlinski, valamint a személyi edzője, egyben testőre, Andy Matthews túlélték a szerencsétlenséget, ám a másodpilóta életét vesztette.[forrás?]
David Coulthard nőtlen, 2006.június 2-án eljegyezte abelgaKaren Miniert, aki korábban Formula–1-es újságíróként dolgozott. A párMonacóban él, de Coulthardnak vannak házaiLondonban ésSvájcban is, s több luxushotel tulajdonosaNagy-Britanniában és Monacóban.[forrás?]
2008. november 21-én megszületett a fia, Dayton Minier Coulthard.
David Coulthardot amédiában gyakran emlegetik „DC” (ejtsd: díszí) néven.[forrás?]
| Alapító | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Csapatfőnök | |||||
| A csapat fontosabb tagjai | |||||
| A csapat korábbi tagjai | .svg) Claire Williams |Frank Williams |Ross Brawn |Patrick Head |Adrian Newey |Ed Wood |Toto Wolff | Antonia Terzi | ||||
| Jelenlegi versenyzők | |||||
| Tesztpilóták | |||||
| Akadémia tagjai | |||||
| Korábbi versenyzők |
| ||||
| Formula–1-es autók | FW06 |FW07 |FW07B |FW07C |FW08 |FW08C |FW09 |FW09B |FW10 |FW10B |FW11 |FW11 |FW12 |FW12C |FW13 |FW13B |FW14 |FW14B |FW15C |FW16 |FW16B |FW17 |FW17B |FW18 |FW19 |FW20 |FW21 |FW22 |FW23 |FW24 |FW25 |FW26 |FW27 |FW |FW29 |FW30 |FW31 |FW32 |FW33 |FW34 |FW35 |FW36 |FW37 |FW38 |FW40 |FW41 |FW42 |FW43 |FW43B |FW44 |FW45 | ||||
| Alapító | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Csapatfőnök | |||||
| A csapat fontosabb tagjai | Hugh Bird |Helmut Marko | Rob Marshall | Paul Monaghan | Gianpiero Lambiase | Simon Rennie | Guillaume Rocquelin | Pierre Waché | Ben Waterhouse | ||||
| A csapat korábbi tagjai | Ben Agathangelou |Mark Ellis |Andrew Green |Christian Horner |Neil MartinAdrian Newey | |Ciaron Pilbeam |Peter Prodromou |Mark Smith |Guenther Steiner | Gavin Ward | Jonathan Wheatley |Geoff Willis | ||||
| Jelenlegi versenyzők | |||||
| Teszt- és tartalékpilóták | |||||
| Akadémia tagjai | |||||
| Korábbi versenyzők |
| ||||
| Formula–1-es autók | |||||
Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
.svg)
.svg)
