Öt évtizedet átívelő pályafutása során – főleg az1970-es években – többször újította meg zenéjét, gyakran új zenei trendek előfutárává válva ezzel. Zenei újításait külsejének és „személyiségének” megváltoztatásával ötvözte, kiérdemelve így „azeneikaméleon” elnevezést. Bowie munkássága a zenészek szinte minden későbbi generációjára hatást gyakorolt.[19] Tartós népszerűségéhez különleges,bariton énekhangja[20][21] és munkáinak intellektuális mélysége is nagyban hozzájárult.Bár korábban több kislemeze és1967-ben –David Bowie címmel – egy nagylemeze is megjelent, Bowie először1969 őszén tett szert szélesebb körű ismertségre. Ekkor jelent megSpace Oddity című dala, ami a brit kislemezlista 5. helyét érte el, és amit aBBC azApollo–11 ésApollo–13 közvetítéseinek aláfestő zenéjeként használt. Három évig tartó kísérletezés után Bowie1972-ben került ismét reflektorfénybe: aThe Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars címűkonceptalbum főszereplője, az élénkvörös hajú, hermafroditaZiggy Stardust képében az akkoriban fénykorát élőglam rockegyik legsikeresebb művésze lett. Az alig másfél évig tartó Ziggy-korszak után Bowie szinte minden új albumához új külső ésalteregó tartozott, koncertjei pedig színházi előadásokhoz hasonlítottak.
Bowie első komoly amerikai sikerét1975-ben aratta, amikor aJohn Lennonnal közösen írtFame[22] című dal a kislemezlista 1. helyét érte el.Young Americans ésStation to Station című albumainak hangzását asoul uralta, ami sok korábbi rajongóját fordította el tőle.[23] Ezt követően kiadója és amerikai rajongói várakozásával szembemenve vette felLow című nagylemezét, aBrian Enóval közösen készített „Berlin trilógia” első darabját. Ezek Bowie addigi legkísérletezőbb albumai voltak, ennek ellenére mindhárom bekerült a brit albumlista első öt helyezettje közé.
Az 1970-es évek végén tapasztalható kisebb mértékű kereskedelmi siker után az1980-asScary Monsters (and Super Creeps) című album és az erről kimásoltAshes to Ashes című kislemez ismét listavezető lett.1981-ben jelent meg Bowie és aQueen együttműködéséből született, az Egyesült Királyságban listavezetőUnder Pressure című kislemez. Bowie1983-ban megjelentLet’s Dance című nagylemeze volt addigi legtöbb bevételt hozó albuma, melyről aChina Girl, aModern Love és a címadóLet’s Dance egyaránt bekerült a brit Top 10-be. ALet’s Dance volt Bowie első dala, ami a brit és amerikai listákon is az élre került.
Bowie-t1996-ban iktatták be aRock and Roll Hall of Fame-be,[24]2000-ben pedig aVH1 100 legnagyobb rockzenészt felsoroló listáján a 7. helyre került.2002-ben a BBC által rendezett szavazás eredménye alapján összeállított 100 legnagyobb britet felsoroló lista 29. helyét érte el. Bowie pályája során 136 millió albumot adott el,[25] és a brit popzene történetének tíz leggazdagabb előadója között tartják számon.2004-ben aRolling Stone magazin minden idők 100 legnagyobb előadóját tartalmazó listáján a 39. helyre sorolták.[26] Összesen hét David Bowie-album szerepel az1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
David Robert Jones1947.január 8-án születettLondon Brixton nevű részén. Itt élt hatéves koráig, amikor családjával a kenti Bromley-be költözött (ma Nagy-London része). 18 éves koráig szüleivel élt. Saját állítása szerint első célja a zenében az volt, hogyLittle Richard zenekarában szaxofonozhasson. Kezdetbenszaxofonozott, de egy véletlen folytán énekesként is bemutatkozhatott, amikor egy londoni klubban helyettesített valakit. Az1960-as évek első felében több blueszenekarnak is a tagja volt: "The King Bees", "The Mannish Boys" és "The Lower Third". Bowie legnagyobb erőssége mindig is az volt, hogy könnyen tudta változtatni a róla kialakult képet, ezzel pedig megelőlegezni a későbbi zenei stílusokat. Korai korszakábanbluest és Elvis-szerű zenét játszott.
1962 tavaszán Bowie és egyik iskolatársa,George Underwood egy lány miatt összeverekedett. Underwood ujján egy gyűrű volt, amikor megütötte Bowie bal szemét. Bowie nyolc hónapig kimaradt az iskolából, és egy ideig úgy tűnt, hogy a bal szemére megvakul. Több műtétet is végeztek rajta, de az orvosok nem tudták teljesen meggyógyítani a sérülést, így bal pupillája tágabb lett a másiknál. Ennek következtében problémák voltak a térlátásával és bal szeme az eredeti kékről zöldesbarnára változott (ez a megvilágítástól is függött). Ez a kis különbség egy kicsit egzotikussá tette. Underwood pedig Bowie korai lemezeinek borítóját tervezte.
Első szólólemeze1967-ben jelent megDavid Bowie címmel. Az album apszichedelikus rock és a slágerzene keveréke. Erről kislemezként megjelent a"The Laughing Gnome" kultikussá vált B-oldalával, a"The Gospel According to Tony Day"-jel. Egyik sem került fel a listára. Az albumot ma már elég nehéz megszerezni, bár léteznek kalózmásolatai. A dalok válogatáslemezeken is megjelentek, és a kislemezt Bowie akarata ellenére1973-ban újra kiadták; 250 ezer eladott darabbal Bowie egyik legsikeresebb kislemeze lett.
Első nagyobb sikere akkor volt, amikor1969-ben azelső holdra szállás idején megjelent a "Space Oddity" című kislemeze. A balladaMajor Tom egyasztronauta történetét meséli el, aki eltéved a világűrben; Major Tomot gyakran tartják Bowie első szerepének. A dal Nagy-Britanniában sláger lett. Kis zavart okozott, hogy a második album címe szinténDavid Bowie volt. Az USA-ban aMan of Words, Man of Music címet adták neki. Bár ezt nem olyan nehéz megszerezni, mint az első albumot, még sincs akkora sikere.1972-benSpace Oddity címmel újra kiadták. A dalt 2013-banChris Hadfield kanadai űrhajós aNemzetközi Űrállomás fedélzetén kisebb szövegmódosításokkal ismét előadta és sikerre vitte.
1970.március 19-én feleségül vetteMary Angela Barnettet (Angie/Angela Bowie). Nagy-Britanniában még ebben az évben, az USA-ban csak1971-ben megjelentThe Man Who Sold the World című albuma. A korábbi két album stílusát keményebb rockzenére cserélte,Mick Ronson segítségével. Az album a korabeli brithard rockot idézi, sok érdekes zenei megoldással fűszerezve (például a címadó dalban hallható latinos dallam). A dalt sok későbbi előadó és zenekar feldolgozta (többek között aNirvana). A borító, amelyen Bowie egy női ruhában fekszik, a hermafrodita megjelenés iránti érdeklődésének első kifejezése volt.
Következő albuma, az1971-esHunky Dory dalaiban részben visszaköszön a"Space Oddity" vég közeledtét érző énekese. De vidámabb dalok is vannak rajta, mint például a tréfás"Kooks" (amit nemrég született fiának írt, akitZowie Bowie néven ismernek, de valódi neve Duncan Zowie Heywood Jones), vagy az"Oh! You Pretty Things" és a félig életrajzi ihletésű"The Bewlay Brothers". A szövegekben hódolatát fejezte ki azok előtt, akik nagy hatással voltak rá:"Song forBob Dylan","Andy Warhol" és a"Queen Bitch", ami egy kissé titokzatosThe Velvet Underground-egyveleg. Az album mellett megjelent a "Changes" kislemez, de nem lett túl nagy sláger, viszont megalapozta Bowie hírnevét azzal, hogy1972 és1973 között 18 hónapban volt négy albuma és nyolc kislemeze az angol Top 10-ben.
A következő évben Bowie több pályatársának is segített: Bowie és Mick Ronson volt a producereLou Reed (a The Velvet Underground énekese volt)Transformer című albumának, ami meghozta a sikert Reednek.Iggy Pop és zenekara, aThe Stooges szintén leszerződött Bowie MainMan Productions nevű menedzsmentjéhez, ésRaw Power című albumukat Londonban vették fel. Később Bowie előadott néhány dalt erről az albumról. Ezen közreműködések sokat segítettek Bowie-nak abban, hogy igazi rockzenésznek ismerjék el. Ebből az időszakból származik leghíresebb albuma, aThe Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars.
1972 júniusában Bowie hermafrodisztikus képe még erősebb lett; a konceptalbum egy földönkívüli rocksztár karrierjéről szól. A hangzás aThe Man Who Sold the World hard rockjához hasonló, de annál dallamosabb és gyorsabb; olyan, ahogy a glam rockotMarc Bolan kezdte el játszani. Több dala is klasszikus lett mint a"Ziggy Stardust", a"Moonage Daydream" vagy a"Suffragette City". Az 1972-ben induló turné Ziggy Stardust figurájára épült, itt viselte először a lángvörös frizurát és a különleges kiegészítőket. Egy háromtagú zenekar játszotta a „Marsbéli pókok”-at (Spiders from Mars): Mick Ronson – gitár,Trevor Bolder – basszusgitár, ésMick Woodmansey – dob.
Ugyanez a felállás játszott az1973-asAladdin Sane című albumon, ami szintén a társadalom felbomlásáról szólt. Gyakran nevezik Bowie "On the Road" ("Úton") albumának, mivel minden dalt a turné állomásai közötti utakon írt (kivéve a"The Prettiest Star" új változatát). A borító – a félmeztelen Ziggy egy piros-fekete-kék villámmal az arcán – minden idők egyik leghíresebb borítója. Volt rajta egy új sláger, a"The Jean Genie" és egyRolling Stones-feldolgozás, a"Let's Spend the Night Together". Az album egyik fénypontja, amikorMike Garson zongorajátéka hallható. Garson gyakran dolgozott Bowie-val egészen Bowie haláláig.
Bowie későbbi Ziggy-show-jai, melyeken már mindkét albumról elhangzottak dalok, valamint néhány korábbi dal is ("Changes" és"Width of a Circle"), hiperteátrális események voltak, több sokkoló pillanattal: Bowie-n csak egy szumóbirkózó ágyékkötője volt, fellációt szimulált Ronson gitárjával, vagy egy koponyával szerepelt a trágár"Cracked Actor" című dal alatt. Bowie később Ziggyként turnézott és adott sajtótájékoztatókat, egészen 1973-as, a londoni Hammersmith Odeonban történt drámai „visszavonulásáig”. Ez az utolsó fellépésZiggy Stardust: The Motion Picture címmel jelent meg.
Következő albuma, a szintén 1973-asPin Ups az1960-as évek dalaiból tartalmaz feldolgozásokat. Ebben az időben a „Pókok” a feloszlásról gondolkodtak, Bowie pedig Ziggy szerepétől akart megszabadulni. Ekkorra korábbi dalai is keresettek lettek. AThe Man Who Sold the World 1972-ben a második albummal együtt újra megjelent. AHunky Doryról a"Life on Mars?" 1973-ban kislemezként jelent meg, és Nagy-Britanniában a 3. lett, míg ugyanebben az évben az 1967-es"The Laughing Gnome" a 6. helyet érte el.
A hímnős személyiség segített eladni az albumokat, de népszerűsége a meleg kultúrában és a melegek jogainak tisztázására irányuló mozgalom komoly vitákat szült mind Nagy-Britanniában, mind az USA-ban, mivel ahomoszexualitás csak 1967 óta nem volt törvénybe ütköző. Bowie1976-ban egy aPlayboynak adott interjúbanbiszexuálisnak vallotta magát.1983-ban egy másik interjúban[27] élete tévedésének nevezte korábbi vallomását.2002-ben ekként nyilatkozott: „Nem zavart, hogy az emberek tudják rólam, biszexuális vagyok. De nem akartam, hogy velem vitessék a zászlót, hogy bármely csoportnak a képviselője legyek.”[28]
1974-ben az Egyesült Államokba ment. Először New Yorkban élt, majd Los Angelesbe költözött.[29] ADiamond Dogs album, amelyen már érződött asoul- és afunkyhatás, két ötleten alapult: egyfelől egy musical, amely egy erőszakos, posztapokaliptikus világot rajzol fel, másfelőlOrwell1984 c. regényének zenei interpretációja.[30] Az album első lett az Egyesült Királyságban, míg ötödik az Egyesült Államokban.
1974 júniusa és decembere között az Államokban turnézott, ahol nagyszabású, speciális effektekkel teletűzdelt koncerteket adott. Ebben az időszakban Bowie komolykokainfüggőségtől szenvedett, amit fizikai gyengeség,paranoia és érzelmi problémák kísértek.[31]
A koncerteket Philadelphiában pihente ki, ahol felvette aYoung Americans (1975) albumot. Az album radikális stílusbeli változást hozott, amely számos angol rajongóját elfordította tőle.[32] Az albumon találhatóFame, melyetJohn Lennonnal közösen írt, lett az első száma, amely az amerikai toplistán elérte az első helyet. A siker nyomán újra kiadták aSpace Oddityt, amely megismételte a Fame sikerét.[33]
AStation To Station (1976) bemutatta Bowie új személyiségét, a „sovány fehér herceg”-et (Thin White Duke). A figurát első filmszerepéről, az ebben az évben bemutatottÉgből pottyant férfi (The Man Who Fell to Earth) címszereplőjéről mintázta.[34] A lemez januári megjelenését három és fél hónapos turné követte Európában és Észak-Amerikában. A turné nagy siker volt, ám kellemetlen politikai felhangok kísérték. Stockholmban azt mondta: „Britannia számára előnyös lenne egy fasiszta vezető”, és az orosz–lengyel határon feltartóztatták náci kellékek birtoklása miatt.[35] Londonba tartva történt az úgynevezett „Victoria Station-incidens”. Egy nyitott Mercedesből integetett a tömegnek, és egy ekkor készült fotón mozdulata náci karlendítésnek tűnt. Erről Bowie később úgy nyilatkozott, hogy csak egy integető mozdulat közepén kapta el a fotó.[36] Később elítélte azokat fasiszta megnyilatkozásokat és viselkedést, melyek a sovány fehér herceg időszakát kísérték.[37] Ekkoriban volt pár rossz élménye a kemény drogokkal[38]
2016. január 8-án jelent meg utolsó nagylemeze, aBlackstar. Két napra rá, 2016. január 10-én hunyt elmájrák következtében, amit tizennyolc hónappal korábban diagnosztizáltak nála.[39] Halálát 2016. január 11-én jelentették be.[17]
↑abAdam Sweeting: David Bowie obituary (angol nyelven). TheGuardian.com. The Guardian, 2016. január 11. [2017. január 24-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 24.)
↑Adam Sweeting: David Bowie obituary (brit angol nyelven). TheGuardian.com. The Guardian, 2016. január 11. [2017. január 24-i dátummal azeredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 24.)
