Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Daruváry Géza | |
| Arcképe a Tolnai Világlapjában (1923) | |
| Magyarország külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1922.december 19. – 1924.október 7. | |
| Előd | Bánffy Miklós |
| Utód | Bethlen István |
| Született | 1866.január 12. Pest |
| Elhunyt | 1934.augusztus 3.(68 évesen) Budapest |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem(–1888) |
AWikimédia Commons tartalmazDaruváry Géza témájú médiaállományokat. | |
DaruváriDaruváry Géza (Pest,1866.január 12. – Budapest,1934.augusztus 3.) magyar diplomata, politikus, aBethlen-kormány igazságügy-, illetve külügyminisztere.[1]
A nemesi származású daruvári Daruváry család sarja. Apja daruváriDaruváry Alajos (1822–1912), valóságos belső titkos tanácsos, a királyi kúria másodelnöke, pesti királyi ítélőtáblai bíró,[2] anyja Fluk Laura (1839–1911).[3] Az apai nagyszülei daruvári Daruváry Ferenc (1794–1852), királyi ügy-igazgatósági ügyvéd,[4] és Seeburger Erzsébet (1802–1878) voltak.[5] Daruváry Ferenc, aki a "Czinege Ferenc" név alatt született,1839.május 2-án birtokadományt, magyar nemességet és családi címert szerzett adományban V. Ferdinánd magyar királytól; egyben az uralkodó megengedte a névváltoztatást is és így a "Daruváry" vezetéknevet vette fel a "Czinegét" teljesen elhagyva.[6]
A gimnaziumot Pesten ésBesztercebányán, jogi tanulmányait alipcsei és budapesti egyetemen végezte.1890.július 3-án bírósági gyakorlatra lépett.1892.február 1-jén ügyvédi vizsgálatot tett.[7]1894-től külügyi szolgálatba lépett, konzul volt több külföldi államban.[8] Bírósági, majd külügyi szolgálat után1905-ben a kabinetiroda magyar osztályának vezetésével bízták meg, ahol1916-ig szolgált.1912-től titkos tanácsos.[9]
IV. Károly trónra lépésekor nyugalomba vonult, az ellenforradalmi rendszer első éveiben azonban ismét hivatalt vállalt. ABethlen-kormányban,pártonkívüliként, 1922. június 16-tól 1923. június 11-ig igazságügy- és 1922. december 19-től 1924. október 7-ig külügyminiszter volt. Minisztersége idején zajlottak le a Szovjetunióval a kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló, végül is eredménytelen tárgyalások.[10]Jogi tanulmányait Budapesten ésLipcsében végezte. Rövid ügyvédi és törvényszéki gyakorlat után 1891-ben igazságügy-miniszteri segédfogalmazóvá nevezték ki, 1895-ben külügyi szolgálatba lépett és alkonzul, később konzul voltOdesszában,Szófiában,Skutariban,Belgrádban,Szalonikiben,Kijevben,Amszterdamban, végülFrankfurtban. 1905-ben a kabinetirodába rendelték szolgálattételre, majd 1910-ben kabinetirodai osztályfőnökké nevezték ki.[11]