Ez a lap egy ellenőrzött változata
| DSK | |
 | |
| Típus | nehézgéppuska |
| Ország | Szovjetunió |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazás ideje | 1939 –napjainkig |
| Használó ország |  SzovjetunióKínai Népköztársaság Varsói Szerződés országai |
| Háborús alkalmazás | Második világháború,koreai háború,vietnámi háború,Közel-Keleti konfliktusok |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 12,7 mm |
| Lőszer | 12,7 × 107 mm |
| Tárkapacitás | 50 db |
| Működési elv | gázelvezetéses |
| Tömeg | 34 kg (fegyver), 157 (kerekes állványon) kg |
| Fegyver hossza | 1625 mm |
| Csőhossz | 1070 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 600 lövés/perc |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 125 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 850 m/s |
| Max. lőtávolság | 5400 m |
 AWikimédia Commons tartalmazDSK témájú médiaállományokat. | |
ADSK 1938 (oroszul:ДШК – Дегтярёва Шпагина Крупнокалиберный, magyar átírásban:Gyegtyarjova Spagina Krupnokalibernij)Vaszilij Gyegtyarjov által tervezett ésGeorgij Spagin által tökéletesített szovjet légvédelmigéppuska.
A30-as években Gyegtyarjov a nagy kaliberű géppuskák tervezésével kezdett foglalkozni.1930-ban elkészítette a DK géppuskát, de az elégtelen tárkapacitás (30 db) és az alacsony tűzgyorsaság miatt nem alkalmazták és csak kis mennyiséget gyártottak belőle1933 és1935 között. Spagin a géppuskát áttervezte és hevederes lőszeradagolót tervezett hozzá. A fegyver1938-ban jelent meg, aVörös Hadsereg1939 februárjában rendszeresítette 12,7 mm DSK néven.
Amásodik világháború kezdetére kb. 2000 db DSK készült el, ebből aVörös Hadsereg 1200 darabbal rendelkezett, aSzovjet Haditengerészet 800 db-ot kapott. A világháború alatt a DSK a Vörös Hadsereg és a Szovjet Haditengerészet elsődleges nehézgéppuskájává vált, a légvédelmi feladatok mellett használták gyalogsági támogató fegyvernek is, valamint a harcjárműveket is felszereltek vele. A Haditengerészet a háború első szakaszában kisebb hajók, és kikötők védelmére alkalmazta, a háború végére azonban majdnem minden hajón megtalálható volt.
1946-ban megjelent a fegyver modernizált változata a DSK 1938/46 vagy DSKM amelyet még napjainkban is alkalmaznak, főleg lázadó csoportok és aharmadik világ haderői.
A második világháború után a géppuska széles körben elterjedtté vált, főleg a Szovjetunióval baráti viszonyban lévő (például Kína) és akommunista rendszerhez tartozó országokban. A nagyarányú export mellett sok országlicenc alapján is gyártotta, nagy darabszámban a Szovjetunión kívül még aKínai Népköztársaságban állították elő. Ennek köszönhetően a DSK és DSKM még több, későbbi háborúban is felbukkant, például akoreai háborúban a kínai önkéntesek oldalán, avietnámi háborúban aVietnámi Néphadsereg és aVietkong szolgálatában, valamint azafganisztáni háborúkban a felkelők is előszeretettel használták.
A fegyver gyártását 37 év után,1975-ben fejezték be. ASzovjet Hadsereg az1960-as évek végétől fogva fokozatosan lecserélte a DSKM géppuskáit a modernebbNSZV géppuskákra, ez a folyamat az1970-es évek közepére fejeződött be.
A DSK gázelvezetéses, hevederes lőszeradagolású, teljesen automata nehézgéppuska. A lőporgázok elvezetését a fegyvercső alatt található gázdugattyú és 3 gázszabályzó segíti, reteszelési rendszere hasonlít a szintén Gyegtyarjov által tervezettDP golyószóróéhoz.
A fegyver a 12,7 × 107 mm-es szovjet lőszerrel tüzel, a fegyverből kilőtt lőszer 500 méter távolságból át tudja lyukasztani a 15 mm vastagságú páncélt. Az 50 db lőszer hevederben van elhelyezve, a hevedert fémrakaszban tárolják. A hevedert a fegyver bal oldalán lehet befűzni. A cserélhető fegyvercső léghűtésű, a csövön látható keresztirányú gyűrűk a fegyver jobb hűtését biztosítják.
A DSK géppuskákat légelhárítás mellett gyalogság és járművek védelmére is bevetették. Légvédelmi feladatok esetén háromlábú állványon használták, a célzást a célgömb mellett a fegyvercsövön található két irányzék is segíti, melyekkel arepülőgépek irányát és magasságát lehetett meghatározni. A fegyver emellett párnázott válltámaszt is kapott, megóva a kezelőt a lövés utáni visszarúgás erejétől. Gyalogság támogatása esetén a fegyvert rögzített háromlábú vagy vontatható kétkerekű állvánnyal együtt használták. A kerekes állvány hasonlított a Szokolov által aMaxim-géppuska orosz változatához tervezett állványhoz, tömege 123 kg volt. A lövész védelmét egy eltávolítható vékony acéllemez biztosította. A II. világháború alatt a szovjetT–40 úszó harckocsik elsődleges fegyvere volt, emellett azISZ–2 harckocsikat és azISZU–152 önjáró lövegeket légi és gyalogos támadás ellen DSK-val is felszereltek. Ezenkívül GAZ teherautókat is elláttak a géppuskával, háromlábú állványon légi és földi célok ellen is használták. A háború után a szovjet harcjárművek (példáulT–54,T–62,BTR–155,BRDM–1) alapvető nehézgéppuskájává vált, ám az 1970-es évekre innen is kiszorították a fejlettebbNSZV géppuskák.
Szovjet gyalogsági fegyverek amásodik világháborúban | ||
|---|---|---|
| Maroklőfegyverek |  .svg) | |
| Puskák és karabélyok | ||
| Géppisztolyok | ||
| Géppuskák és egyéb nagyobb fegyverek | ||
| Gránátok, gránátvetők | ||
| Gyújtófegyverek | ||
| A Vörös Hadsereg által használt lőszerek | ||