Adán nyelv egyike azészaki germán nyelveknek (ezeket skandináv nyelveknek is nevezik), mely azindoeurópai nyelvcsaládgermán ágának egyik alcsoportja. A világon körülbelül 6 millió ember beszéli, akik többségükbenDániában élnek;Schleswig-Holstein északi részén – ahol kisebbségi nyelvnek számít – mintegy 50 000 dán használja. Dánia autonómiát élvező területein –Grönlandon ésFeröeren – szintén hivatalos nyelv, és az iskolákban is kötelező tantárgy.Izlandon, az angolhoz hasonlóan, kötelező idegen nyelvként tanítják, bár előfordulhat, hogynorvéggal vagysvéddel helyettesítik. AzUSA-ban,Kanadában ésArgentínában is élnek dán nyelvet beszélő közösségek. A modern dán nyelv erősen redukálja a hangokat, ezért külföldieknek különösen nehéz megérteniük és tökéletesen elsajátítaniuk.
A svéd nyelvvel együtt a dán nyelv is akeleti skandináv nyelvek csoportjába tartozik, míg anorvég, aferöeri és azizlandi nyelv anyugati skandináv nyelvek csoportját alkotja. Egy új típusú rendszerezés, mely a nyelvek kölcsönös érthetőségen alapul, a ma beszélt skandináv nyelveket két csoportra osztja:déli skandináv (dán) ésészaki skandináv (norvég, svéd) nyelvekre. Az izlandi és feröeri nyelv külön csoportot alkot, amitszigeti skandináv nyelveknek neveznek. Az írott dán nyelv és a norvégbokmål különösen hasonló, ámhangrendszerük ésprozódiájuk miatt némileg különböznek. A dán, svéd és norvég nyelv beszélői megértik egymás nyelvét, bár a kutatások eredményei szerint a norvégul beszélők sokkal jobban megértik a dánt és a svédet, mint amennyire a dánok és a svédek egymást. Ez megfordítva is igaz: a dánok és a svédek sokkal jobban értik a norvég nyelvet, mint egymásét.
A dán nyelvDánia,Grönland ésFeröer hivatalos nyelve (agrönlandi, illetve aferöeri mellett). KorábbanIzlandon is hivatalos nyelv volt. Dániában több mint 5 millió ember beszéli, a dán lakosság 97%-ának anyanyelve. 50 ezer dán élNémetország Dániával határos,Schleswig-Holstein nevű tartományában, ahol a dán hivatalosan elismert regionális nyelv. A dán nyelv emellett azEurópai Unió egyik hivatalos nyelve is.
Dániában nincs hivatalos nyelvet meghatározó törvény, ezért gyakorlatilag a dán nyelv az egyetlen, amit használnak. A polgári perrendtartás viszont a dánt jelöli meg a bíróságok nyelveként. A helyesírási törvény keretében a hatóságokat1997 óta a hivatalos írásmód betartására kötelezik.
A standard dán nyelv(rigsdansk vagyrigsmål) aKoppenhágában, valamint a város környékén beszélt nyelvjárásokon alapul.A dánul beszélők több mint 25%-a nagyvárosokban él, és a legtöbb kormányzati hivatal, intézmény és cég székhelye Koppenhágában található. Ennek eredménye egy meglehetősen homogén beszédforma. BárOslo ésStockholm a legmeghatározóbb a beszédnormák kialakulásában,Bergen,Göteborg és aMalmö-Lund régió mégis elég nagy ahhoz, hogy másodlagos beszédformák is kialakuljanak. Ennek nyomán a norvég és svéd nyelv sokkal változatosabb, mint a dán. Közmegegyezés szerint a standard dán nyelv a koppenhágai nyelvjárás egyik formáján alapul, de a legpontosabb formát mind laikusoknak, mind szakértőknek nehéz megállapítaniuk. Történetileg a standard dán nyelv aSjælland ésScania nyelvjárásai közötti átmenetként alakult ki. A legkorábbi fennmaradt nyelvemlékek törvények szövegében lelhetőek fel. Ilyen nyelvemlék a keleti dánSkånske Lov, valamint a nyugati dánJyske Lov.
A főváros és a központosított államszervezet túlsúlya ellenére az évszázadok során több elszigetelt, „vidéki” nyelvjárást is használtak. Az ilyen nyelvjárásokat korábban rengetegen használták, de a beszélők száma az1960-as évek óta drámaian csökken. A vidéken élő közösségekben még mindig ismerik ezeket, de az ott élők általában a standard dán nyelv regionális változatát beszélik. Bornholm szigetének nyelvjárása azonban még ma is szélesebb körben használatos és több archaizmust is tartalmaz, köszönhető ez annak, hogy a sziget messzebb esik a Jüt-félszigettől és a többi szigettől. A bornholmi nyelvjárás formai szempontok alapján közelebbinek mondható a svéd nyelvhez.
A dán nyelv három különböző nyelvjárásra osztható:
å – [ʌ]:på [pʌ] (Régebbenaa-val írták, egyes nevekben még ma is megtalálható ebben a formában)
Az idegen szavakban megtalálható betűk a dán kiejtés szerint ejtendőek (például:ä =æ,ö =ø,ü =y;au =au vagyo,ie =i, stb.
Kutatások szerint a magánhangzók aránylag nagy számából adódik, hogy a dán gyerekek más nyelvek beszélőinél lassabban sajátítják el anyanyelvüket, illetve egy adott korban kisebb szókinccsel rendelkeznek; ez a különbség 9-10 éves korukra egyenlítődik ki az eltérő anyanyelvűekhez képest.[1]
Astød (torokzár) egy igen egyedi hangképződmény a dán nyelvben. Ez a képződmény megváltoztatja az azonos alakban írt szavak jelentését, mivel írásban nem jelölik, pl:løber „futó” [ˈlø:b̥ɐ] ≠løber „(ő) fut” [ˈlø:ˀb̥ɐ] / [ˈløʊ̯ˀɐ],. Hogy melyik szót kellstøddel ejteni, arra vannak szabályok, de egyszerűbb azt szavanként megtanulni.
A dán hangsúly általában az első szótagra esik, de vannak kivételek, például egyes igekötők hangsúlytalanok, az idegen eredetű szavak megtartják eredeti hangsúlyukat, egyes végződések hangsúlyosak, és igeragozás közben is változhat a hangsúly helye.
A dánfőneveknek kétnemük van: közös nem (fælleskøn, névelője:en) és semlegesnem (intetkøn, névlője:et). A legtöbb főnév közös nemű (hozzávetőleg a szavak 85%-a); a hovatartozásra pontos szabályok nem léteznek.
Határozott esetben a névelő a főnév végéhez kapcsolódik. Például:en dreng (egy fiú) →drengen(a fiú).
Van néhány főnév melyeknek csak többes számú alakja létezik például:penge (pénz),bukser(nadrág),briller (szemüveg).
szó +-er:en abe (egy majom);aben (a majom);aber ( majmok);aberne (a majmok)
szó +-e:en dør (egy ajtó);døren (az ajtó);døre (ajtók);dørene (az ajtók)
Vannak olyan főnevek melyeknek az egyes számú alakja megegyezik a többes szám határozatlannal:et ord (egy szó);ordet (a szó);ord (szavak);ordene (a szavak).
Arról, hogy egy-egy szót, hogyan teszünk többes számba, szabály nem létezik. Azonban nagy általánosságban megállapítható, hogy a rövidebb (egy szótagú) szavakhoz–e–t, a hosszabb (kettő vagy annál több szótagú) szavakhoz pedig–er toldalékot teszünk a többes szám képzésénél, azonban ez alól rengeteg a kivétel.
Az anyagnevek nem rendelkeznek többes számmal (például tej, vaj, liszt és a vegyi anyagok túlnyomó többsége).
Rendhagyó többes szám, változó magánhangzó a szótőben (flexió)
Asin, sit, sine névmás a mondat egyes szám harmadik személyű alanyára utal, aki egyben a birtokos is, míg ahans, hendes után álló birtok birtokosa nem egyezik meg a mondat alanyával.
Például:
Stinne elsker sin mand. (Stinne szereti a férjét.) /a saját férjét/
Stinne elsker hendes mand. (Stinne szereti a férjét.) /egy másik nő férjét/
A dánban – a magyartól eltérően – nem állhat névelő a mutató névmás(denne, dette, disse) mellett, viszont egyeztetni kell őket számban és nemben a főnévvel, amelyre utalnak. Egyes számúak adenne (közös nem) és adette (semlegesnem). Többes számú adisse.
Például:
Dette hus er stort.
Disse bøger er interessante.
Gyakran a határozott névelő felel meg a mutató névmásnak, ilyenkor azonban hangsúlyossá válik:det gamle træ (az az öreg fa).
A melléknevek lehetnek „tiszták” (például:sød: édes,sur: savanyú,hvid: fehér), vagy más szófajból képzettek. Példa a főnévből képzett melléknévre:drengen (a fiú) ;drenget (fiús).
Az igéknek folyamatos és bejezett alakjából egyaránt képezhető melléknév:et afsluttet kapitel (egy lezárt fejezet);en afsluttende bemærkning (záró/befejező megjegyzés);det givne ord (az adott szó).
A melléknévi szerkezetekben a melléknevet a főnévvel megegyező esetben és számban kell szerepeltetni. Ez a „tiszta” mellékneveknél (amelyek a szótárban közös nemben szerepelnek)Semlegesben határozott esetben–t, többes számban–e végződést jelent:en stor dreng ((egy) nagy fiú);de store drenge (a nagy fiúk);et sødt barn ((egy) aranyos gyerek);de søde børn (az aranyos gyerekek).
A melléknevek határozatlan, határozott és többes számú esete:
A melléknevek fokozás szempontjából két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat a magyarhoz hasonlóan szó végi jellel kell fokozni; a középfok jele–ere, a felsőfoké–est.A másik csoportba tartozókat amere/mest (inkább/leginkább) segédhatározószó segítségével fokozzuk.
sød – sødere – sødest
venlig – venligere – venligst
intelligent – mere intelligent – mest intelligent
Például:
Pigen er venligere end drengen. (A lány barátságosabb a fiúnál/mint a fiú.)
Han er mest intelligent af dem alle. (Ő a legokosabb mindnyájuk közül)
Rendhagyó fokozású melléknevek is vannak, néhány példa:
Azonosság:lige så + melléknév +som:Du er lige så stærk som han. (Ugyanolyan erős vagy, mint ő.)
Azonosság tagadása:ikke så + melléknév +som:Mette er ikke så køn som Lise. (Mette nem olyan szép mint Lise.)
Különbség: Melléknév +-(e)re* +end:Jonas er stærkere end Jakob. (Jonas erősebb, mint Jakob.)
* az–(e)re toldalékra csak az egy szótagú mellékneveknél szükséges:Bogen er mere interessant end filmen. (A könyv érdekesebb a filmnél.)
Anogen(noget, nogle) névmás jelentése jelzői funkcióban „némi, néhány, valamennyi”, de leggyakrabban nem fordítjuk magyarra. Anogen leginkább egyes számú, közös nemű szavak előtt szokott előfordulni:nogen tid (egy ideje).
Tagadó mondatban szinte mindignogen névmást használunk:Han har aldrig nogen penge. (Sosincs pénze.)
Anoget leggyakrabban egyes számú, semlegesnemű,megszámlálhatatlan szavak elé kerül:Giv mig noget vand! (Adj vizet!)
Anogle névmást elsősorban írásban, többes számú,megszámlálható főnevek előtt használjuk:Han har nogle problemer. (Problémái vannak. / Van egy pár problémája.)
A névmás három alakját ma már nem különböztetik meg a beszédben.
Amange, meget, megen szavak jelentése: „sok”. A mange megszámlálható, többes számú főnevek előtt áll:mange æbler (sok alma).
Ameget (ejtsd: mál) a megszámlálhatatlan főnevek előtt áll:meget mad (sok étel),meget vand (sok víz).
Régebben a közös nemű főnevek előtt használatos volt amegen névmás. Ma már azonban szinte mindig ameget névmást használjuk helyette. Kivételt képez néhány állandósult szókapcsolat:megen snak (sok beszéd).
A számnneveket 0 és 12 között önálló nevekkel jelöljük, 13 és 19 között számnév és a-ten összetételével képezzük. 11 elleve, 12 tolv 13 treten, 14 fjorten, 15 femten, 16 seksten, 17 sytten, 18 atten, 19 nitten
A tízes számok a tíz többszörösei: 20 tyve, 30 tredive, 40 fyrre (létezik még egy régebbi hosszú alakja is: fyrretyve). 50 számtól a tízes számok a húszas számrendszert követik:
50 halvtreds (teljes alak:halvtredsindstyve) (halvtredje sinde tyve = 'fél harmad x 20'), 60 tres (tresindstyve = tre sinde tyve '3x20'), 70 halvfjerds (halvfjerdsindstyve = halvfjerde sinde tyve = 'félnegyed x 20), 80 firs (firsindstyve = fire sinde tyve '4 x 20'), 90 halvfems (halvfemsindstyve = halvfemte sinde tyve 'fél-ötöd x 20') Ezen különleges dán számnevek mellett a bankszektorban használják még az egyszerűbb számneveket (szám+tízes) alakban: 20 toti, 30 treti, 40 firti, 50 femti, 60 seksti, 70 syvti, 80 otti, 90 nitti Régebben a kereskedelemben használták, de ma már nem használatos széles körben. Az 50 koronás bankjegy FEMTI KRONER elnevezése is megszűnt 2009 óta.
Önálló szavak még: 100 hundrede, 1000 tusinde (tusind), 1 000 000 en million, 1 000 000 000 en milliard, 1 000 000 000 000 en billion
A német nyelvhez hasonlóan 20-tól felfelé hasonlóan képezzük a számneveket, tehát egyes + 10 (egyes og tízes) 'enogtyve' = 21, de ha a bankszektorban használt számneveket használjuk, akkor a szórend megegyezik az angol vagy a svéd nyelvével: 21 totien stb. 200 to hundrede, 300 tre hundrede stb. de: 754 syvhundredefireoghalvtreds
A dán nem ragozó nyelv, így a személyes névmás feltüntetése minden esetben szükséges, míg maga az igealak minden számban és személyben azonos egyazon igeidőn belül. A jelen idejű ragozáshoz a főnévi igenévi alakhoz minden számban és személyben–r végződést kell fűzni, és a személyes névmást elé kell tenni.
A múlt idő képzésénél két igeosztályt különböztetünk meg:
1. Itt attól függően, hogy magán- vagy mássalhangzóra végződik-e az ige–de vagy–ede végződéssel képezzük a múlt idejű alakot:flygte (menekülni),Drengen flygter (A fiú menekül),Drengen flygtede (A fiú menekült),Flygt! (Menekülj!)
2. Ennek végződése–te/-ete:tænke (gondolkodni),Pigen tænker på foråret. (A lány a tavaszra gondol),Pigen tænkte ikke på noget. (A lány nem gondolt semmire),Tænk på mig! (Gondolj rám)
Valamint vannak rendhagyó múlt idejű igék.
Egyes igéknek visszaható alakjuk is van, például:forene (egyesít) –forenes (egyesül). A visszaható igék képzésének másik módja asig visszaható névmás hozzáfűzése (külön szóban).
A jövő idő képzése avil vagy askal szócskákkal történik. (Avil az angolwill–nek,, askal ashall-nek felel meg) Mind avil mind askal szó után az ige egyszerű főnévi igenevét tesszük.
Askal + főige szerkezettel ígéreteket, megbeszélt dolgokat fejezhetünk ki:Han vil være færdig med opgaven i morgen. (Holnapra kész lesz a feladattal.) –Jeg skal gøre rent i morgen. (Holnap takarítanom kell.)
A befejezett jelen időt azat have vagy azat være jelen idejű alakja (har, illetveer) + a főige 3. szótári alakja segítségével fejezzük ki (a harmadik alak végződése–(e)t, valamint vannak rendhagyóak is).
A befejezett jelennel tudjuk kifejezni a cselekvés eredményességét, vagy utalni egy, a múltban kezdődött, de a jelenre is befolyással lévő, jelenben is tartó cselekvésre:Vi har boet her i to år. (Két éve lakunk itt.)
Azat være igét például: azat blive,at dø,at ske és általában a mozgást kifejező igék tárgyatlan alkalmazásakor használjuk; tárgyas igék esetében és a nem mozgást kifejező igék használatakor pedig azat have áll:Hun er flyttet til Sverige. (Svédországba költözött.)
A befejezett múlt időt azat have vagy azat være múlt idejű alakja (havde, illetvevar) + a főige 3. szótári alakja segítségével fejezzük ki. A befejezett múlt segítségével egy múltbeli esemény, cselekvés (amelyet leggyakrabban múlt idővel fejezünk ki) előtt történt eseményre, egy korábban megkezdett cselekvésre, illetve annak eredményére tudunk utalni.
A felszólító módú alakot (egyes- és többes számban is) az igeat nélküli alakjából (egyszerű főnévi igenév), illetve az–e–re végződő igék esetében az–e elhagyásával kapjuk:Gå! (Menj!);Løb! (Fuss!)
Ha kettős mássalhangzóra végződik az igető, a szó végi–e hanggal együtt a második mássalhangzó is levész:Kom! (Gyere!)
Der-szerkezetet az ún. személytelen szerkezetű mondatokban használunk. Általában valaminek a létezését vagy hiányát fejezzük ki vele:Der er ikke bjerge i Danmark. (Nincsenek hegyek Dániában.);Der mangler 10 kroner. (Hiányzik 10 korona.)
Jelen időben az–s toldalékot csatoljuk az–r helyett, ezzel szenvedő igealakot kapva:bogen sælges (a könyvet árulják/eladják);bogen solgtes (a könyvet árulták/eladták)
Használat:
Általános használat:Huset solgtes af manden. (A házat eladta az ember)
Az ige elé kerülhet segédige is:Huset må sælges. (A házat el szabad adni.);Huset skal sælges. (A házat el fogják adni/A házat el kell adni.)
Események amik gyakran történnek:Dørene lukkes hver dag kl. 10. (Az ajtókat mindennap 10-kor zárják.)
Tiltás és kötelezettség:Rygning forbydes. (Tilos a dohányzás! Tulajdonképpen: „A dohányzást megtiltják”)
Néhány igének csak az–s alakja van, annak ellenére, hogy nem szenvedő jelentésűek:Synes – syntes (gondolni);lykkes – lykkedes (sikerülni);Jeg synes, at hun skulle komme. (Azt gondolom, hogy neki jönnie kéne.);Det lykkedes mig ikke at sælge bogen. (Nem sikerült eladnom a könyvet.)
Amikor 2 ember csinál vmit egymással:enes, følges, mødes, ses, skændes, slås, tales ved:vi mødes hver dag (mindennap találkozunk);Vi ses i morgen! (holnap látjuk egymást, "~Bis morgen!");drengene slås altid (a fiúk mindig ütik egymást (verekszenek));vi tales ved (majd még beszélünk)
Szenvedő igealakot ablive szó segítségével is képezhetünk:
Jelen időben:Bliver + az ige múltigeje:Bogen bliver solgt.
Múlt időben:Blev + múlt idő:Bogen blev solgt.
Befejezett jelen időben:Er blevet + múlt idő:Bogen er blevet solgt.
Befejezett múlt időben:Var blevet + múlt idő:Bogen var blevet solgt.
Használata:
Gyakran befejezett múltban és jelenben valamint jövő időben használatos:Lyset er/var blevet / vil blive slukket. (A lámpa le van/volt oltva) / (A lámpa le lesz oltva)
Ígéretek kifejezése:Brevet vil/skal blive sendt. (A levél el lesz küldve)
A vmivé válas estén:Han blev gammel. (Megöregedett/Öreg lett);Hun blev bleg. (Elsápadt/Sápadt lett)
Ahvem és ahvad egyaránt utalhat az egyes és a többes szám alanyára. Jelentésük tehát: „ki, kit, kik, kiket”, illetve „mi, mik, mit, miket”. Ahvis a birtokosra kérdező névmás, jelentése „kié (kiké)”. 3-alakú névmás ahvilken (egyes szám, közös nem),hvilket (egyes szám, semlegesnem),hvilke (többes szám), jelentésük „milyen, melyik”. Példák:
Hvem er den nye elev? (Ki ez az új tanuló?)
Hvad laver du? (Mit csinálsz?)
Hvis taske er det? (Kié ez a táska?)
Hvilken kage vil du have? (Melyik süteményt szeretnéd?)
Hvilket eventyr kan du godt lide? (Milyen mesét szeretsz?)
Hvilke blomster har du købt? (Milyen virágokat vettél?)
Szóban gyakran használják ahvad for en (et, nogle) kérdő szerkezetet is „milyen (fajta)” jelentésében:Hvad for en bog læser du? (Milyen könyvet olvasol?)
További kérdőszavak:Hvornår, hvordan, hvorfor, hvor, hvor mange. Példák:
Hvornår er din fødselsdag? (Mikor van a születésnapod?)
Hvordan er du rejst? (Hogyan utaztál?)
Hvorfor kom du ikke biografen? (Miért nem jöttél moziba?)
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
