Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Döbröce | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Zalaszentgróti | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Gulyás András (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8357 | ||
| Körzethívószám | 83 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 92 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 31,48 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2,7 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
![]() | |||
| Döbröce weboldala | |||
AWikimédia Commons tartalmazDöbröce témájú médiaállományokat. | |||
DöbröceZalaszentgrót ésSümeg között,Zala vármegye északkeleti részén, aZalaszentgróti járásban elhelyezkedő község. Polgármesteri hivatalaSümegcsehin székel.
Döbröce aKisgörbő ésSümeg (a7331-es és7327-es utak) között húzódó, kis forgalmú,7333-as számú mellékút mellett fekszik; közúti közlekedéssel mindkét irányból csak ezen az úton érhető el.
Autóbusz-közlekedés is viszonylag ritka,Zalaszentgrótról ésSümegről érkeznek ide elővárosi autóbuszok.
Nevét ahorvát drbra (völgy, szakadék) jelentésű szóból kapta.
Az első emlék a település létezéséreIV. László idejéből valók. Újabb említése1416-ból mintEnyere település szomszédja való. A16. század második felében atöröktől menekülő lakosság elhagyta a települést. Az amúgy is kis lakosságú település teljesen elnéptelenedett,1613-ban is csak egyetlen negyedtelkes lakott portáját írták össze.
Az1740-es évek után kezd lassan benépesedni. A lakossága magyar mellett szláv ésnémet volt. Aszlávok hamar asszimilálódtak, így hamarosan amagyar nyelv lett domináns a településen. Az ekkori falu csak a mezőgazdaságból élt. Az itt élők étrendjét elsősorban abúza,rozs,kukorica határozta meg (későbbalma is). Más növényi táplálékot alig, húst is ritkán, elsősorban marhát és sertést ettek.
A település a továbbiakban se mutatott komoly fejlődést. Egyházilag1749-tőlKisgörbőhöz, közigazgatásilag1888-igÓhídhoz, majd1907-igMihályfához tartozott.1922-től Kisgörbő jegyzősége alá került.
Az1960-as évek hozták az első komolyabb változásokat a falu életében. Villany épült ki a községben, a régi zsúptetős házak helyett új kőházak készültek. Mindamellett a20. század második felében elsősorban az elvándorlás jellemezte a falut, amely a mai napig nem állt meg.
Az1950-es megyerendezés soránVeszprém megyéhez csatolták és1978.december 31-én tért vissza Zala megyéhez.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 63 | 60 | 66 | 79 | 89 | 95 | 93 | 92 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96,9%. A lakosok 80%-a római katolikusnak vallotta magát (18% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 92,1%-a vallotta magát magyarnak, 4,5% németnek, 2,2% cigánynak, 1,1% horvátnak, 2,2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (4,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,7% volt római katolikus, 4,5% református, 1,1% görög katolikus, 1,1% egyéb katolikus, 14,6% felekezeten kívüli (36% nem válaszolt).[12]