2011 elején népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, és a szavazatok túlnyomó részének átszámolása szerint[11] a résztvevők 99%-a a déli országrész függetlensége mellett voksolt.[1][12] AzENSZ 2011-ben felvette a tagországai közé.[13][14] Ez évben tagja lett azAfrikai Uniónak is.[15] 2013 és 2020 között polgárháborúba süllyedt. A 2020-as évek elején kezd kilábalni a háborúból, de továbbra is folyamatos és rendszeresetnikai erőszak jellemző.[16]
Dél-Szudán és a környező országokAz ország műholdas képe
Dél-Szudán az északi szélesség 3° és 13° , valamint a keleti hosszúság 24° és 36° között fekszik.Szudán sivatagos , félsivatagos és szavannás területével szemben Dél-Szudán területét trópusi erdők, mocsarak és füves puszták tarkítják.[1][2]
Fő folyója aFehér-Nílus, mely hosszában szeli át az országot; a főváros,Juba is a folyó mentén fekszik.[2] A Fehér-Nílus középső része igenelmocsarasodott, ez aSzudd. Neve az arabszadd (akadály) szóból származik. A mocsárvidék egyike a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, valamint a legnagyobb a Nílus-medencében.[18] Kiterjedése változó, átlagosan több mint 30 000 km² a területe, de ez az esős évszakban elérheti a 130 000-et is.[19] Az ország fontosabb folyóihoz tartozik még aBahr el Ghazal (jelentése: gazellák tengere), és aSobat is, mely a Fehér-Nílus legdélebbre fekvő mellékfolyója. A Bahr el Ghazal a Szudd-mocsárvidéken folyik keresztül, és szintén a Fehér-Nílusba torkollik 716 km megtétele után.[20] A 354 km hosszú Sobat a fehér színű hordalékáról lehet még nevezetes, melyet áradásokkor nagy mennyiségben rak le. A Fehér-Nílus neve is innen eredeztethető.[21]
Védett területe, aBandingilo Nemzeti Park(wd) ad otthont a világ egyik legnagyobb vadon élő állatcsoportja vándorlásának. Otthont ad a kritikusan veszélyeztetett núbiai zsiráfnak (Giraffa camelopardalis), az északkelet-afrikai gepárdnak (Acinonyx jubatus soemmeringii) és az északi oroszlánnak (Panthera leo leo) is. Ezen kívül megtalálható itt mégafrikai vadkutya, akarakál, afoltos hiéna és többantilopfaj. Egy nagy madárpopulációja is van.
Éghajlatatrópusi, amelyet magas páratartalmú esős évszak és egy szárazabb évszak változása jellemez.A legtöbb csapadék május és október között esik, de az esős évszak áprilisban kezdődhet és novemberig tarthat. Átlagosan május a legcsapadékosabb hónap.[22]
Anilóták (dinkák,nuerek,shillukok stb.) a 10. század előtt érkezett megSzudán területére. A 15. és 19. század közötti törzsi vándorlásBahr el Ghazalból hozta ezeket a népeket a mai területükre. A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számítózandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században azavungarák érkezetek a területre és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani.[23] A földrajzi akadályoknak köszönhetően aziszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.
A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például amorókkal, amundukkal, apöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk,Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században afranciák, abelgák és amahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. AzIszmáíl pasa irányítása alatt lévőEgyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva azEquatoria tartományt a déli területeken. A tartomány első kormányzója 1869-benSamuel Baker lett, majd 1874-benCharles George Gordon váltotta, akitEmin pasa követett 1878-ban. Az 1880-as években kitörőMahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került,Szudán többi részével együtt.
A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyibrit ésegyiptomi uralom után1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb aSzudáni Népi Felszabadítási Hadsereg(Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.
2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudánautonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]
Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[24] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó ellenőrzi. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeztek az országba.[25] Dél-Szudán vezetése legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[26] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[27]
Az ENSZ adatai szerint (2017 közepéig) több tízezer halálos áldozata van az évek óta zajló belső háborúknak, és mintegy két és fél millióan menekültek el az országból; közülük egymillióan a szomszédosUgandában találtak ideiglenes menedéket.[28]
2011.január 9-én egy hétig tartó népszavazás kezdődött az országrész függetlenedéséről, melyen az érvényesség érdekében a 3,8 millió regisztrált választó legalább 60%-ának részt kellett vennie.[1][2] Miután a referendumjanuár 15-én véget ért, 3,2 millió szavazatot adtak le.[12] A szavazáson a függetlenségpártiak győztek, így 2011.július 9-én kikiáltották Dél-Szudán függetlenségét. Bár Szudán elsőként ismerte el az új államot, a szétválás békés lebonyolítása egyelőre bizonytalan, mivel számos vitás kérdés még lezáratlan, beleértve az olajbevételek elosztását és a pontos határvonalak kijelölését is.[1]
A helyzetet viszont bonyolítja, hogyDárfúr ésAbyei tartományok is pályáznak a függetlenségre. Ez utóbbiban vannak olyanok, akik Szudánhoz, mások Dél-Szudánhoz kívánnának tartozni. Abyei határos valamennyi szétváló területtel, s Dél-Szudán olajkitermelésének egy jelentős hányada erről a kicsiny területről való. Abyei hovatartozásáról a békemegállapodás szerint külön népszavazás kellett volna döntsön a dél-szudáni népszavazással egyidejűleg, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal.[1][2] Abyeit májusban észak-szudáni csapatok szállták meg, hogy kikényszerítsék a megállapodást az olajjövedelmek megosztásáról. A Dél-Szudánt vezetőSalva Kiir Mayardit a többségi nemzetet alkotó dinkák közül származik, viszont a dinkák vezető szerepét a többi nemzetiség sérelmezi.[29]
A dél-szudáni kormány elnökeSalva Kiir Mayardit. A2010. áprilisi szudáni választásokon a déli szavazók 93%-a választotta elnökké, de megfigyelők szerint ebben csalások és kényszerítés is szerepet játszottak.[30]
Szudán még a függetlenné válás előtt bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedése után követséget nyit a fővárosban,Jubában.[31]Egyiptom volt a második olyan ország, amely szándékát fejezte ki az állam elismerését illetően.[32]Norvégia,Izrael és azAmerikai Egyesült Államok szintén a függetlenség kikiáltása előtt jelezték hasonló szándékukat.[33][34][35] Az olajiparban érdekeltKína pedig már 2010 végén konzulátust nyitott Jubában.[30]
AzAfrikai Unió 2011. február 8-i nyilatkozatában közzé tette, hogy Dél-Szudánt szívesen veszi fel tagjai közé 54. tagállamként, miután független országgá válik.[36] Az ország 2011. július 28-án csatlakozott a szervezethez, annak 54. tagjaként.[15] Az állam helye azArab Ligában is biztosított, amennyiben csatlakozni kíván,[37] de választhatja a megfigyelői státust is.[38] Összesen 77 ország küldöttei, köztükXVI. Benedek pápa hivatalosvatikáni küldöttsége ésMartonyi János magyar külügyminiszter vettek részt a függetlenségi ünnepségen. Az eseményen megjelentOmar el-Basír szudáni elnök is, aki elismerte az új államot.[39][40] Szeptember 8-án megállapodás született Szudán és Dél-Szudán között arról, hogy a vitatottAbyei régióból mindkét fél kivonja csapatait, helyükre pedig etióp békefenntartók kerülnek.[41]
Az ország viszonya Szudánnal még nem teljesen tisztázott. Omar el-Besir azEurópai Unióhoz hasonló konföderációt ajánlott fel Dél-Szudánnak, valamint bejelentette, hogy az észak- és dél-szudánikettős állampolgárság engedélyezett lesz,[42] habár utóbbit később visszavonta.[43] Az ország 2011. július 14-én azENSZ 193. tagja lett.[13]
Falusi diákok 2010 júliusában azUSAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatásonGyerekek egy közkútnálFalusi kunyhók
A szétvált Szudán északi részén is sok dél-szudáni származású, de északra vándorolt vagy már ott született ember él.[1] A visszavándorlás mindenesetre a háború után megindult, mivel sokan féltek attól, hogy északon zaklatásnak lennének kitéve. 2005 óta a délen élő északiak száma is csökkent.[44] A 2005-ös polgárháború véget érte után mintegy 2 millióan költöztek vissza északról, és 2010 októbere óta további több százezer ember érkezett Dél-Szudánba. A függetlenség kikiáltása újabb vándorlási hullámot indított el északról, amiben sok ott született is megtalálható.[25]
Térképek
Vallási megoszlás.Világoskék: animista,piros: keresztény,sötétzöld: muzulmán,világoszöld: animista és muzulmán,lila: animista és keresztényNagyobb települések
Dél-Szudánban nincs megfelelő egészségügyi ellátás.[1]Az egészségügyi viszonyokat jellemzi, hogy (2010-es adatok alapján) tízből egy gyermek nem éri meg az egyéves kort.[2]
Dél-Szudán a világ egyik legelmaradottabb országa. A lakosság jelentős részeföldművelésből ésállattartásból él. Anomád pásztorkodás az országhatárokon is átível.[1]
Szudánkőolajkészleteinek többsége Dél-Szudán északi határvidékén található (az olajkitermelés 80%-a a déli tartományokban történik[2]), azonban az exporthoz szükségescsővezetékek ésolajfinomítók (beleértvePort Sudan kikötőjét) északon vannak, ami kölcsönös gazdasági függőséget jelent.[1] A 2005-ös egyezmény az olajbevételek megosztását átmenetileg 50-50%-ban határozza meg, de a népszavazás utáni időszakra vonatkozóan nincsen megállapodás. Szudán olajiparának 40%-a egyébkéntkínai tulajdonban van.[30] A déli kormányzat saját csővezeték kiépítését tervezi akenyaiMombasa kikötőjéig.[1]
Az országrész népessége az évtizedes polgárháborúk során rendkívül elszegényedett: a népesség több mint fele (azENSZ becslése szerint 90%-a[47]) naponta kevesebb mint 1dollárból él. Ezzel Dél-Szudán a világ legszegényebb országainak egyike.[1]
Főbb mezőgazdasági termények: cirok, kukorica, rizs, köles, búza,gumiarábikum, cukornád, mangó,papaja, banán, édesburgonya, napraforgó, gyapot, szezámmag,manióka.[48]
Dél-Szudánban 2015 körül összesen mintegy 200 km az aszfaltozott utak hossza.[48] Még Jubában is nagyrészt földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát.[1] Esős időszakban az utak szinte járhatatlanok, csak több órával az eső után szabad közlekedni.
A vasútvonal felújítását is tervezik, a legújabb tervek szerint pedig Wauból Jubán keresztül Kapoteába építenének egy teljesen új vasútvonalat, hiszen ez elengedhetetlen lépés az olajipar fejlesztésének lehetőségeit tekintve.
Az országrész intézményrendszere rendkívül fejletlen; nincs például elegendő iskola.[1] A legszegényebb térségekben a gyerekek 1%-a sem végzi el az általános iskolát. Széles körű az írástudatlanság.[2][50] Az országban két felsőoktatási intézmény működik, a Szudáni Katolikus Egyetem, valamint a Jubai Egyetem.[51]
Az ételek többségecirok- és kukoricaalapú. Használnak továbbájamszgyökeret, burgonyát, zöldségeket, hüvelyeseket (lencsét, babot, földimogyorót), húsokat (birka, kecske, baromfi, hal), okrát, valamint különféle gyümölcsöket. A húst főzik, sütik vagy pedig szárítják.[52]
Fekete-Afrika szintjén és világszinten is itt az egyik legmagasabb a szabadban valóürítés. A 2010-es évek végén az emberek több mint 40%-a a szabadban végzi el kis és nagy dolgait.[56]
↑Az ország rövid és hosszú magyar nevét azFNB tájékoztatása alapján közöljük, a bizottság várható döntését megelőlegezve. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó e-mailt archiváltuk, szövegét az önkéntes ügyfélszolgálatot ellátó szerkesztőka2011071110003399 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatbaa hozzáféréssel rendelkező önkéntesek valamelyikével!
Ez a szócikk részben vagy egészben aSouth Sudan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_-_SSD_-_UNOCHA.svg)
.svg)
