Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Czabán Samu | |
 | |
| Ugray György: Czabán Samu (Nagyszénás, 1960) | |
| Született | 1878.február 17. Rozsnyó |
| Elhunyt | 1942.december 16. (64 évesen) Nagyszőlős |
| Álneve |
|
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus politikus író újságíró |
| Iskolái | Eperjesi Állami Tanítóképző Intézet (1897.) |
| Sírhelye | Nagyszőlősi evangélikus temető |
| Az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke | |
| Hivatali idő 1912.április 3.–1914 | |
| Írói pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Jellemző műfajok | cikk hír tudósítás tanulmány gyermekszínmű |
| Irodalmi irányzat | szocialista realizmus |
| Első műve | Kertfalu (1930) |
| Fontosabb művei | Utasítás a fonomimikai módszer alapján történő olvasás és írás tanításához (1935) |
 AWikimédia Commons tartalmazCzabán Samu témájú médiaállományokat. | |
Czabán Samu, egyes helyekenCzabán Sámuel (Rozsnyó,1878.február 17. –Nagyszőlős,1942.december 16.)pedagógus, aszázadforduló után kibontakozószocialista tanítómozgalom egyik vezető alakja.
Czabán Samu1878-ban látta meg a napvilágot arozsnyói csizmadia kisiparos fiaként.1897-ben kapott tanítói okleveletEperjesen, majd megkapta első (segédtanítói) állását azalbertirsai nemzetiségi iskolában. Ezután több helyen is tanított (Miava:1902–1906,Klopódia:1906–1911,Nagyszénás:1911–1914).1912-ben lett az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke, ezt követően pedig aMagyarországi Szociáldemokrata Párt tagjai sorába lépett, ahol a felekezeti és községi iskolák államosítását követelte. Rebellis gondolataihoz előszörNagyszénáson talált segítő partnereket, azonban egysztrájk miatt1914-ben izgatás vádjával ottani állásából elbocsátották, ezután óradíjasként működöttBudapesten.
Ez az ítélet nem csak nekem szól, hanem az igazi népkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nem csak a tanítói mozgalmakban vettem részt, hanem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásembereknek is, azoknak, akik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak.
Miután kitört az1918-as októberi polgári demokratikus forradalom, a Közoktatásügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. A központi intéző bizottságnak tagja. A tizedik ülésen,1919.június 23-án felszólalt és javaslatot tett aVörös Hadsereg és a közellátás ügyében. Itt arról beszélt, hogy a vidéki elvtársak minden nélkülözhető élelmiszert a központnak,Budapestnek, valamint a Vörös Hadsereg rendelkezésére bocsássák. ATanácsköztársaság (Kommün) alatt elnöke volt abudapestiIII. kerületi (Pacsirtamező utca 22/b) munkástanácsnak, tagja aSzövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása idején börtönbe került, majd1921-ben aFelvidékre, (Csehszlovákiába) menekítették, aholBeregszászon (Kárpátalja) telepedett le. ACsehszlovák Kommunista Párt munkájának aktív résztvevője volt.1933-banÚj Korszak címmelkommunista szellemű tanügyi lapot indított. Ennek főmunkatársaIlku Pál lett. Szerkesztette továbbá aJó Barátom Kis könyvtára című gyermeklapot Samu bácsi álnéven.1938-ban újfent elbocsátották állásából, nyugdíjazták.Kárpátalja visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette, 64 éves korában, 1942. december 16-án hunyt el a nagyszőlősi börtönben. Sírja a nagyszőlősi evangélikus temetőben található.[1]
Megítélése napjainkban ellentétekbe ütközik.[2] Egyesek megvetikideológiai nézetei miatt, mások tisztelik azoktatás terén elért eredményeiert. A hozzá kötődő települések azonban tisztelettel adóznak emléke előtt:
