Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | A szócikkkeleti írásjegyeket tartalmaz.Többnyelvű támogatás nélkül a kelet-ázsiai írásjegyek helyén négyszög, kérdőjel vagy más értelmetlen jel áll. |
| | Ebben a szócikkben a mandarin nyelvű szavakpinjin és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
| Átírási segédlet | |
| csi-lin | |
 | |
| A mandzsuCsing-dinasztia idején készült,csi-lin (qilin)t ábrázoló bronzszobor apekingiNyári palotában | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 麒麟 |
| Egyszerűsített kínai | 麒麟 |
| Mandarin pinjin | qílín |
| Wade–Giles | ch'i2-lin2 |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 기린 |
| McCune–Reischauer | kirin |
| Átdolgozott | girin |
| Japán átírás | |
| Kana | きりん |
| Kandzsi | 麒麟 |
| Hepburn | kirin |
Acsi-lin (qilin) csodálatos patás állat akínai mitológiában, amelyet gyakranegyszarvúként vagy unikornisként is értelmeznek és neveznek.[1]
Elnevezését két szó összeolvadásával magyarázzák, amely szerint acsi (qi) 麒 a hím egyszarvút, míg alin 麟 nőstény egyszarvút jelentené.[2] Írott forrásban legkorábban az i. e. 5. században keletkezettCo csuan (Zuo zhuan)ban bukkan fel.
Acsi-lin (qilin)t ugyan a források többféleképpen írják le, de ezek a leírások csupán részleteikben különböznek egymástól. Mindegyik leírás azt az ősi elvet követi, miszerint acsi-lin (qilin) testrészei különböző állatok részeihez hasonlatosak. Acsi-lin (qilin) teste olyan, mint a szarvasé, nyaka, mint a farkasé, a farka, mint a bikáé, egy szarva van, amely „puha sapkában” (ti. ránőtt húsban) végződik, a patája olyan, mint a lóé, szőre tarka (egyes változatok szerint vörösesbarna). Vannak olyan források is, amelyek fehér és zöld színűcsi-lin (qilin)t is megkülönböztetnek.[3] Amikor lépked, nem tapossa el a földön a füvet és a rovarokat, nem táplálkozik élő fűvel, csakis csodálatos növényeket eszik. Egyes elképzelések szerint még repülni is tud, a vízen pedig épp úgy jár, mint a szárazföldön. A legrégebbi szövegekben gyakran a szarvasok vezéreként jelenik meg. Ő az emlős állatok feje (a madaraké afeng-huang (fenghuang)). Jellegzetessége a szarva, amellyel kapcsolatban a szövegek kiemelik, hogy nem hegyes, így ártani sem tud vele. Az ókori filozófiai szerzők azsen (ren) 仁 humanitás, emberszeretet, altruizmus megtestesüléseként értelmezték. Acsi-lin (qilin) egyszarvú jellegéhez többféle magyarázat is kapcsolódik: egyesek szerint az ország egységének jelképe, míg mások szerint az uralkodó egyeduralmáé.[4]
A 8-9. században élt író, filozófusHan Jü (Han Yu) a következőképpen írAz unikornisról című esszéjében:
„Az unikornis természetfeletti volta teljesen nyilvánvaló: aDalok könyvében versben énekelték meg, aTavasz és ősz krónikában is találunk róla feljegyzést, a történetíróknál és a száz filozófus műveiben is olvasható róla mindenféle tudósítás, még az asszonyok és a gyermekek is tudják róla, hogy szerencsés előjel. Noha az unikornis is állat, de nem jószág, amit a portákon szokás nevelgetni, sőt nem is létezik állandóan az égalatti világban, alakja sem fogható más fajtához, nem hasonlítható a lóhoz, a bivalyhoz, a kutyához, a disznóhoz, a sakálhoz, a farkashoz, a szarvashoz vagy az őzhöz. Ha pedig így van, akkor még ha fel is bukkanna az unikornis, az emberek sem ismernék fel, hogy az bizony unikornis. A szarvat viselő állatokról tudom, hogy az bivaly, a sörényesekről tudom, hogy az ló, a kutyáról, a disznóról, a sakálról, a farkasról, a szarvasról és az őzről meg tudom, hogy az kutya, disznó, farkas, szarvas és őz. Csak az unikornist nem lehet felismerni. Ha pedig nem lehet felismerni, akkor az is helyénvaló lenne, ha nem tartanák szerencsés előjelnek.
Azonban az unikornis megjelenésekor biztos, hogy szent és bölcs uralkodó ül a trónon, vagyis az unikornis jelzi a szent és bölcs uralkodó megjelenését. A szent és bölcs uralkodóknak tehát fel kell ismerniük az unikornist, s csak ekként lesz belőle szerencsés előjel. Ám az a mondás is járja: „Az, ami az unikornist unikornissá teszi az erény, nem pedig a külső formája.” Ha viszont az unikornis nem csak akkor tűnne fel, amikor bölcs uralkodó kerül a trónra, akkor akár szerencsétlen előjelnek is tarthatnánk.[m 1][5]”
Ataoista legendákban aNyugati anyakirálynő,Hszi-vang-mu (Xiwangmu) kíséretébe tartozó halhatatlanok hátasállata a fehércsi-lin (qilin). Az ókorban és a középkorban számos történetet jegyeztek fel acsi-lin (qilin) megjelenéséről vagy elfogásáról, amely minden esetben az ideális, bölcs kormányzás előjelének számított. Alin (lin) elfogásával fejezi beKonfuciusz aTavasz és ősz című krónikáját, melynek szavai azóta közmondásak számítanak. Általánosan elterjedt nézet volt, hogy acsi-lin (qilin) megjelenése a természet lecsendesülését és felvirágzását eredményezi, s egy nagy hatású bölcs ember megszületésének előjele. A hagyomány szerint Konfuciusz születését is acsi-lin (qilin) megjelenése jelezte előre, amelynek a szájából egy jáde-írás került elő, melyen aCsou (Zhou)-ház kormányzásával kapcsolatos jövendölések voltak olvashatók. Azonban Konfuciusz halálát is egycsi-lin (qilin) felbukkanása jelezte, akárcsak egyes királyságok, országok összeomlását.[6]
A kínai népi hiedelemben acsi-lin (qilin) megjelenését fiúgyermek születésével hozzák kapcsolatba: „azégből alászállócsi-lin (qilin) fiúgyermeket hoz” Ezt a jókívánságot ábrázoló kép gyakori témája a hagyományos papírkivágásoknak és népi fanyomatoknak.[7]
