Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavakátdolgozott latin betűs és magyaros átírása közöttide kattintva szabadon lehet választani. |
Acsesza (hangul:제사, handzsa:祭祀,RR:jesa?) egy jellegzeteskonfuciánus szertartásKoreában. A résztvevők őseiről emlékeznek meg ilyenkor, általában az elhunyt halálának évfordulójakor tartják. Akatolikusok zöme, abuddhisták és a nem hívők is tartják az ősirítusokat, de aprotestánsok nem. A katolikus tilalmat 1939-ben oldották fel, mikorXII. Piusz pápa hivatalosan elismerte az ősi rítusokat, mint civil gyakorlatot. Számos koreai-amerikai, különösen a protestánsok már nem gyakorolják.
Különböző típusú ősi rituálék léteznek, mint akidzsesza (gijesa) (기제사, 忌祭祀),csharje (charje) (차례, 茶禮),szongmjo (seongmyo) (성묘, 省墓),mjosza (myosa) (묘사, 墓祀).
Akidzsesza (gijesa) egy megemlékezés, amit az elhunyt halálának évfordulójakor tartanak minden évben. Öt generációra visszavezetve tartják, a legidősebb leszármazott házában. A megemlékezéseket, amit acshuszok (chuseok) vagy aholdújév napján tartanak,csharjének (charyének) nevezzük. Április 5-én, éscshuszok (chuseok) idején a koreaiak meglátogatják elhunytjaikat, és levágják a füvet a sírokról. Felajánlanak ételt, gyümölcsöket és bort, azután meghajolnak előttük. A megemlékező szertartást, amit a sír előtt végeznek,szongmjonak (seongmyonak) hívják. Amjosza (myosa) szertartást szintén a sírnál végzik október holdhónapjában, az öt vagy még több generációjú felmenők tiszteletére.
1.csharje (charye) (차례, 茶禮): tearítus, négy nagyobb ünnepkor tartják
2.kidzse (gije) (기제, 忌祭): otthoni rítusok, amit a megelőző este, vagy az elhunyt halálának évfordulójának reggelén tartanak (기일, 忌日,kiil (giil)).
3.sidzse (sije) (시제, 時祭; más néven 사시제,szasidzse (sasije), 四時祭): szezonális rítus, az öt vagy több generációval ezelőtti elhunytak tiszteletére, általában a tizedik holdhónapban tartják.
Az ősök rituáléjának elvégzéséhez a család legidősebb férfi leszármazottjának házában előkészítenek többféle ételt, italt, mint például bort,tarólevest, marhahúst, halat, három különböző színű zöldséget, gyümölcsöket és rizslepényt, vagyszongphjon (songpyeon)t, főleg azt, amit az elhunyt szeretett. Asinü (sinwi) (신위, 神位), vagyis emléktábla, ami az ős lelki jelenlétét szimbolizálja, az asztal közepén helyezkedik el. Újabban a női leszármazottak vagy fiatalabb fiúk is megtarthatják a rítust.
Éjfél után vagy az ős halálának évfordulójának előestéjén, a leszármazottak berendezik a szentélyt. A papírfal észak felé néz, az ételeket pedig a következő sorrendben teszik a lakkozott asztalra: rizs, hús, fehér gyümölcsök a nyugati, míg a leves, hal és piros gyümölcsök a keleti oldalra, a gyümölcsök az első sorba, a hús és hal a másodikba, zöldségek a harmadikba, a főttrizs és leves az utolsóba.
A rizses tálakat és egyéb felajánlásokat a férfi ősöknek nyugatra, a női ősöknek keletre helyezik el. Az asztal két végéregyertyát állítanak, és egyfüstölőtartót tesznek középre.
1.kangsin (gangsin) (강신, 降神): Különböző üdvözlési rítusok, amelyek az ősök szellemét idézi meg.
2.cshohon (choheon) (초헌, 初獻, „első áldozat”): A legidősebb leszármazott teszi az első felajánlást arizsborral, őt követi a felesége. Az első felajánlás végén a legidősebb férfi kimutatja a tiszteletét, kétszeres rituális meghajlással. A feleség négyszer hajol meg.
3.ahon (aheon) (아헌, 亞獻, „második áldozat”): A második legidősebb leszármazott (általában a másodszülött, vagy a sógor) teszi a felajánlását, szintén alkohollal.
4.csonghon (jongheon)' (종헌, 終獻, „utolsó áldozat”): A harmadik legidősebb (általában a következő fiú, vagy sógor) szintén alkohollal tiszteleg. Ez így folytatódik, míg a kevésbé közeli férfi leszármazottak maradnak.
5.szapsi (sapsi) (삽시, 揷匙, „kanál behelyezése”): A főételt a legidősebb ősnek szolgálják fel az asztalra, és rizs közepébe kanalat állítanak.
6.jusik (yusik) (유식, 侑食, „sürgős étkezés”): Az ősök fogadják az adományokat, és részt vesznek az étkezésben. Ehhez a résztvevők elhagyják a szobát, ez ahapmun (habmun) (합문, 闔門). Pár perc múlva visszatértnek a szobába, ez akjemun (gyemun) (계문, 啟門). Ezt a legidősebb leszármazott jelzi azzal, hogy kétszer megköszörüli a torkát.
7.honda (heonda) (헌다, 献茶, „teakínálás”): Pörkölt rizsből készült teát ajánlanak fel az ősöknek.
8.csholszang (cheolsang) (철상, 撤床, „asztal eltávolítása”): Az összes résztvevő meghajol kétszer, ezzel a következő évig útjukra eresztik a szellemeket. Elpakolják az asztalt az ételekkel és borral, és az írott imát, amit a szertartás közben kántáltak, elégetik.
9.umbok (eumbok) (음복, 飮福, „áldomásivás”): A résztvevők között szétosztják az áldozatokat, és közösen ünnepelnek tovább. A rituális ételek elfogyasztása szintén fontos része a szertartásnak, ezzel kíván áldást a családra, aki kapja.
Az oltáron lévő megmaradt ételetek szétosztják a rokonok és barátok között, egy buddhista rítus, asisik keretében.
Az ősök tisztelete sokat változott az elmúlt években. Manapság általában már csak két elhunyt generációnak tartanak megemlékezést, és néhány esetben csak az elhunyt szülőknek. Továbbá van, hogy nem éjfél után, hanem este tartják a rituálét. Nem csak a legidősebb leszármazott, hanem fiatalabb leszármazott házában is megtartható.
A legtöbb koreai családban az ősök tisztelete és az ősi szertartások még mindig olyan fontos, mint régen, a kultúra részét képzi, amit hűen követnek. Ezek az ősi szertartások, ha átdolgozott formában is, de megmaradtak a modern koreai társadalom fontos részeként.
Andongban aCsoszon (Joseon)-dinasztia alatt gyakori volt, hogy acsesza (jesa) ételeket megették, ahelyett, hogy a rítusra használták volna. Ezeknek az ételeknek a nevehotcseszabap (heotjesabap), vagyis „hamiscsesza (jesa)étel”. A leggyakoribb étel apibimbap (bibimbap) egy speciális fajtája volt, amitszójaszósszal kevertek össze, a gyakoribb csípős paprikakrém (kocshudzsang (gochudzsang)) helyett. Ez gyakori késő esti étele volt ajangban (yangban) tudósoknak, más névenszonbi (seonbi)knak. Az ételt ma is több andongi étteremben felszolgálják.
Korea-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap