Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Csengery Antal | |
 | |
| Született | 1822.június 2. Nagyvárad |
| Elhunyt | 1880.július 13. (58 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | König Róza(1851–) |
| Foglalkozása | politikus,országgyűlési képviselő, közgazdász, publicista |
| Tisztsége |
|
| Halál oka | gümőkór |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert(24/1-körönd-2)[1] |
 AWikiforrásban további forrásszövegek találhatókCsengery Antal témában. | |
 AWikimédia Commons tartalmazCsengery Antal témájú médiaállományokat. | |
Csengery Antal (Nagyvárad,1822.június 2. –Budapest,1880.július 13.) politikus, közgazdász, publicista, aMagyar Tudományos Akadémia másodelnöke, aMagyar Földhitelintézet igazgatója, országgyűlési képviselő.
Csengery Antal ügyvéd, jeles jogtudós és Gerhard Terézia fia. Apja gondos nevelésben részesítette; iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte1840-ben ésDebrecenben végezte1842-ben, mivel a nagyváradi akadémiát – a követválasztási mozgalmakban való élénk részvétele miatt – ott kellett hagynia. Néhány évet megyei gyakorlaton töltött, Bihar megye híres követe és elsőalispánja,Beöthy Ödön mellett; itt megismerte a megyei közigazgatás minden ágát. Fontosabb kérdésekben ő írta aPesti Hírlapban megjelent, az ellenzéki megyékben nagy hatást keltett körleveleket. Az1843–1844-es éveketPozsonyban töltötte mint jurátus; ez utóbbi évben letette az ügyvédi vizsgát is. Az 1843-ban az országgyűlési tudósítások egy részétKossuth Lajos számára a Pesti Hírlapba ő írta. 1844-ben, amikor a lap szerkesztéseSzalay Lászlóra szállt, a tudósítások szerkesztését maga vette át. Alapos ismeretei, európai műveltsége, kitűnő stílusa, szilárd jelleme magára vontaEötvös József és Szalay figyelmét, akikkel1845-ben bejártaItáliát. A magyar ellenzék „közlönye” 1844 júliusától a Pesti Hírlap lett, amelynek Csengery az országgyűlés után rendes munkatársa, 1845 júliusától pedig főszerkesztője egészen1848 végéig.Május 16-átólKemény Zsigmondot vette szerkesztőtársul. Folyamatosan írt a lap minden rovatába, igyekezett megteremteni a lap stiláris egységét, kiküszöbölve a korabeli politikai irodalom szónoki dagályosságát.
Írt újdonságot, irodalmi értesítőt, színi kritikát, külföldet, olykor megyei tudósítást Pest megyéből, meg számos nagyobb cikket is: az átalakulás formái, a rendezési ügyek mellett, leginkább nemzetgazdasági kérdéseket tárgyalt, de majdnem mindig névtelenül. Az1848. évi mozgalmak győzelemre segítették a Pesti Hírlap törekvéseit. Kossuth is elfogadta e lap tanait, amelyek az 1848. évi törvényekben határozott kifejezést nyertek. Csengerymárcius 17-étől lapját napilappá változtatta át (azelőtt a magyar politikai lapok legfeljebb négyszer jelentek meg hetenként) és egyszersmind a kormánypárt, aBatthyány-kormány közlönyévé avatta, s éppen oly eréllyel küzdött abécsi reakció cselszövése, mint apesti demagógia kicsapongásai ellen; ekkor is névtelenül írt. Az év végén lemondott a lap szerkesztéséről és Debrecenbe követte a kormányt. IttSzemere Bertalan miniszterelnöksége alatt mint miniszteri tanácsos1849.május 9-étől fogva, leginkább a kodifikációval foglalkozott.1849 augusztusábanAradon vált meg a kormánytól és Kemény báróval együtt egy ideig Szatmár megyében rejtőzött. Majd az év vége felé Pestre ment, s hol történeti, hol természettudományi tanulmányokkal foglalkozott és az irodalomnak élt. A növénytanban Brassai, a vegytanban Nendtvich, a földtanban Kovács Gyula voltak oktatói; részt vett dr.Entz Ferenc kertészeti oktatásaiban is.1852-től fogva aSzőnyi-féle nevelőintézetben leckéket adott világtörténetből és1855-től a pestiprotestánsteológiai intézetben a növénytant adta elő. Kedvenc tudományáról, a történelemről sem feledkezve meg, azzal is mint a politika egyik legfőbb segédtudományával, alaposan foglalkozott.
1860. november 15-énBihar megye tiszti ügyésszé választotta. Mint publicista a sajtóviszonyok miatt egészen1861-ig nem sokat dolgozott, annál nagyobb tevékenységet fejtett ki a társadalmi téren.1850–1880 között alig volt Magyarországon nevezetesebb közművelődési vagy anyagi felemelkedést célzó intézet vagy egyesület, amelynek megindításában, tervezetében vagy reformálásában lényeges részt ne vett volna. AMagyar Tudományos Akadémia (melynek1847. december 29-étől levelező tagja volt), Gazdasági Egyesület (1857. november 16-ától választott tagja) és a Magyar földhitelintézet különösen sokat köszönhetnek buzgóságának. Az Akadémia1858. december 15-én rendes taggá és jegyzőjévé választotta; itt belefolyt az ügyrend újradolgozásába, az ügyvitelt szabályozta, több állandó bizottságot szervezett és hírlapi cikkeivel folyvást élesztette az Akadémia iránti részvétet.1867-ben az Akadémia alapszabályainak átdolgozása, pénzügyeinek rendezése az ő indítványa szerint történt, amiért előbb igazgatósági tagnak, majd1871-ben másodelnöknek választották; a könyvkiadó bizottságnak kezdeményezője, eleitől fogva (1875.január 28.) elnöke volt, s később a történeti bizottságnak is; ő figyelmeztette először az Akadémiát1876-ban, hogy a történelem terén egyelőre hagyjon fel az adatgyűjtéssel és fogjon a rendszeres feldolgozáshoz. A történelmi társulatnak alapításától fogva (1867.június 13.) választmányi tagja volt.
1858-banLónyay Menyhérttel együtt szerkesztette azOrszágos Magyar Gazdasági Egyesület emlékiratát a kormányhoz, a magyar földbirtokhitel állásáról. Midőn a földbirtokosok1862-ben az emlékirat alapján a Magyar földhitelintézetet alapították, Csengery benne volt azon négytagú bizottságban, amely a hitelintézet alapszabályait, ügyrendi és kezelési utasításait kidolgozta. Az intézet létrejöttével titkárrá, s később egyik igazgatójává választották. Eötvös felhívására ő dolgozta ki a Pesti Iparegyesület helyett egy országos iparegyesület tervét, kapcsolatban az Iparmúzeummal, s országos címmel biztosítva magyar jellegét.1861-ben Bihar megye bihari választókerülete küldte a képviselőházba, ahol a fölirat mellett szavazott, és beszédében aBach-kormány alatti sajtóviszonyokat vázolta föl.1865-ben újra a bihari,1868 és1878 között anagykanizsai választókerület választotta képviselőjévé.Deák Ferencen ésAndrássy Gyulán kívül senkinek sem volt több része Magyarországnak azosztrák örökös tartományokkal kötöttkiegyezésében, mint Csengerynek. A kiegyezés szövegének megfogalmazásával az országgyűlés Deákot és Csengeryt bízta meg, később ezen szerkezetet iktatták be a magyarCorpus Juris Hungariciba mint 1867. évi XII. törvénycikk et. Tagja volt emellett minden fontosabb bizottságnak, s mint Deáknak oly barátja, aki rá nagy hatást gyakorolt, a nevezetesebb törvényjavaslatok megállapításában, átdolgozásában vagy módosításában lényeges része volt. Kiemelkedő szerepet játszott különösen abban az országos bizottságban, amely az 1867. évi XII. törvénycikk értelmében a közöseknek elismert államügyek terhére nézve az arányt megállapította Magyarország ésAusztria között. Az első delegáció ülésein vezető állást foglalt el; Deák nem lévén jelen, Csengery volt aDeák-párt vezére. Ő fogalmazta meg azt a nyilatkozatot is, amellyel Grivicsichnek nagy felindulást keltett föllépését a hadügyminiszter cáfolta. AHorvát- és Magyarország közötti kiegyezés szintén az ő közvetítő javaslatai alapján létesült. Tanácsadólag folyt be továbbá az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés (1867. évi XVII. törvénycikk) megkötésére; ez az egyezmény azon az alapon jött létre, melyet Csengery 1848 előtt fölállított. Az országgyűlési Pénzügyi Bizottságnak kezdettől fogva tagja és sokáig elnöke volt. Ő formázta meg a budgettörvényeket, részt vett az adótörvények megalapításában és számos módosítást vitt azokon keresztül. A költségvetések tárgyalásánál is sok reformot indítványozott, s mind itt, mind a vasúti engedményeknél számos megtakarítást eszközölt. Ő fogalmazta a függő adósságok ellenőrzéséről szóló törvényeket, átalakította a közös nyugdíjakról, s a kisajátításról szóló törvényeket, a népiskolai közoktatásról szóló törvényeket pedig számos módosításával egészen újjá alakította. Mindent elkövetett, hogy az államháztartást ráncba szedje. Többek között indítványozta, szövegezte és keresztülvitte az Állami Legfőbb Számszék felállítását. A Jegybankügyi Bizottságban is részt vett, s megformázta az enquete kérdő pontjait és a bizottság jelentését azországgyűléshez. Deákkal és Ghyczyvel átdolgozta az új községi törvényt, amelyhez ő adta a legtöbb módosítványt. Mint Pest városi képviselőnek nagy része volt a város közoktatása színvonalának emelésében; elnöke volt a Városi Pénzügyi és Polgári Iskolai Bizottságnak. A polgári iskolák eszméjét ő vitte be az iskolai törvénybe, és ő eszközölte ki főleg Pesten több ilyen iskola létrejöttét. Buda és Pest egyesítésén törekedve fő tényező volt, hogy ezt a főváros rendezéséről szóló törvényjavaslatba fölvegyék.
1875-ben aDeák-párt ésBalközép Párt közti fúzióban élénken részt vett, és egész őszinteséggel csatlakozott aSzabadelvű Párthoz, melyhez mindvégig hű maradt. Élete utolsó két évében betegeskedett; tüdőbaja mind súlyosabbá vált;1879 őszén visszavonult a közügyektől.Városligeti nyaralójában halt meg. A Magyar Tudományos AkadémiábanGyulai Pál tartott fölötte emlékbeszédet az1881.május 22-én. 1860. július 15-én aKisfaludy Társaság is tagjává választotta, és1864. július 27-én elnökévé tette a pénz- és gazdasági ügyei vitelére akkor szervezett állandó bizottságnak; a társaságból azonban1866.február 28-án kilépett.
Budapesten aVI. kerületi Csengery utca viseli a nevét.Budapest Főváros Önkormányzata 1991-ben alapított elismerése aCsengery Antal-díj, melyet évente öt olyan személy kaphat, akik huzamos időn át kiemelkedő tevékenységükkel a fővárost és a Fővárosi Önkormányzat működését érintő hírekről, információkról magas színvonalú, hiteles, pontos, tárgyilagos és gyors tájékoztatást adtak az írott és elektronikus sajtón keresztül.
Nagykanizsán 1873 óta viseli utca a nevét.[2]
Kiadta Papp Endre hátrahagyott munkáit báróKemény Zsigmonddal (Pest, 1852) és az Újabb Nemzeti Könyvtárnak (6 kötet, Pest, 1852–53) egyik kiadója volt.
Cikkei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg:
