166,24 millió km²-nyi területével (melléktengerekkel 181,34 millió km²) a bolygó felszínének 35%-át (vagyis a szárazföldek összességénél nagyobb részt), vízzel borított felszínének pedig felét fedi le. Átlagos mélysége 4188 m (melléktengerekkel 3940 m), legmélyebb pontja (mely a Föld legmélyebb pontja is egyben) aMariana-árok (11 034 m).
A Csendes-óceánban találhatóvíz mennyisége 696,19 millió km³ (melléktengerekkel 714,41 millió km³).
A vízhőmérséklete asarkkörök közelébenfagypont közeli, azEgyenlítő környékén 25-30 C°-os. A magasabb hőmérséklet okozta kicsapódás miatt az Egyenlítő körüli vizek kevésbé sósak, a sarkközeli vizek pedig a kevesebb párolgás miatt kisebb sótartalmúak, mint a térítők környékén. A Csendes-óceán legforróbb pontját, 378 °C-otVanuatu közelében, 1850 méter mélyen mérték.[1]
A Csendes-óceán északnyugati részének mélyén helyezkedik el aTamu-masszívum kialudt pajzsvulkán, amelyet a Föld legnagyobb vulkánjának sejtenek.[2]
Az Északi-Csendes-óceánban a felszínközeli víz keringése az óramutató járásával megegyező, a déliben azzal ellentétes.
Abraham Ortelius németalföldi térképész műve a Csendes-óceánról 1589-ből
A Csendes-óceán szigeteit két hullámban népesítették be apolinézek, akiknek az eredete a mai napig nem kellőképpen tisztázott . A mai álláspont szerint apolinéz kultúra gyökerei a Délkelet-Ázsiához kapcsolódó szigeteken található.[4] A polinézekIndonézia érintésével, aFülöp-szigeteken, majd Tongán, Szamoán keresztül érhették el a távoliHúsvét-szigetet,Hawaiit ésTahitit. A10. század körül került sorÚj-Zéland benépesítésére. A polinéz telepesek a hosszú tengeri útjaikhoz kéttörzsű kenukat (katamaránokat) használtak, amelyek élelmiszert és háziállatokat is szállítottak. Az óceánon a csillagok állását, a Nap és a hullámok mozgását, a szélirányt és a madarak repülési irányát használták tájékozódáshoz.[5]
.svg)
.svg)
.svg)
