Atörténelmi Csehország tartomány (csehül:Čechy,latinulBohemia,németül:Böhmen) a maiCsehország területének nyugati és középső részén elhelyezkedő történelmi régió, amely az egykoriCseh Királyság területével egyezik meg a Morva Őrgrófság nélkül, így tehát nem azonos aMorvaországot is magába foglaló maiCsehországgal, azaz a Cseh Köztársasággal. Területe 52 750 km², lakosainak száma 6,25 millió (A Cseh Köztársaság összlakossága 10 649 800 fő). NyugatrólNémetország, északkeletrőlLengyelország, keletről Csehország másik fő tartománya,Morvaország, délről pedigAusztria határolja.
A területen alakult ki a10. században acsehek elődeit alkotó számos nyugatiszláv törzs egyesítésével a cseh fejedelemség, majd királyság, amely aNémet-római Birodalom egyik választófejedelemsége volt. Története tartósan összekapcsolódott Morvaországéval, amelynek élén a cseh király hűbéreseként a morva őrgróf állt. Afehérhegyi csata után Csehország és Morvaország külön-külön lett aHabsburgok örökös tartománya, ma pedigSzilézia egy kis részével együtt alkotják aCseh Köztársaságot.
Aš-i-kiszögellés (a történeti Csehország legnyugatibb pontja, az Érchegységben), Frýdlant-i-kiszögellés, Šluknov-i-kiszögellés (a cseh országrész legészakibb pontja, a lausitzi határnál), Broumov-i-kiszögellés, Polička-i-kiszögellés.
A történelmi hármas határ Morvaországgal és Ausztriával a Böhmische Saß legmagasabb pontjánál, a Hohen Steinnél található, Staré Město pod Landštejnemben.
Továbbá Csehországot négy hegység határolja:
aCseh-Erdő(wd) (délnyugati határ az osztrák Mühlviertel és Bajorország irányában)
azÉrchegység (északnyugati határ Szászország irányában)
aSzudéták (északi és északkeleti határ Felső-Lausitz és Szilézia felé)
aCseh–Morva-dombság (keleti határ Morvaország és déli határ Waldviertel felé)
Kevés kivétellel aMoldva és azElba folyók vízgyűjtő területeinek választóvonalai határolják (egészen a német határig). Utóbbiba ömlik az Eger, melynek forrásvidékeFrankföldön, a Fichtel-hegységben terül el. Ezáltal a történelmi Csehország tartomány déli határai az európai fő vízválasztó vonal részét képezik.
Mai határai több mint ezer évesek, az Egerland régió csak a késő középkortól tartozik hozzá. Csehországot három oldalról hegyvidék határolja. A Fichtel-hegység révén csatlakozik a középnémet teraszos vidékhez. A történelmi Csehország olyan szorosan összefügg Morvaországgal, hogy egyrészt az Eger, az Elba és a Duna folyók, másrészt a Morva és a Naab folyók közötti területen egy közös cseh-morva teraszos vidék figyelhető meg.
A Duna és az Odera vízgyűjtő területe a terület 6,4%-át teszi ki (3.184 km²), az Elbáé 48.772 km² nagyságú. Az Elba folyórendszeréhez tartozik aMoldva is, mely Mělníknél az Elbába torkollik.
A cseh teraszos vidéket (Közép-csehországi táblás síkvidék) az Elba és az Eger, a Sázava és a Berounka, továbbá a Moldva déli völgyei tagolják. A kisebb, közbezárt síkságok:
A történelmi Csehország területén emberi jelenléttel kapcsolatba hozható legkorábbi lelet kb. 1,87 millió éves (aberouni autópálya mellett találták).[2] További lelőhelyek az ópaleolitikum időszakából a Brno melletti Stránská skála és a Prága melletti Přezletice, ezek a CromerInterglaciálisból származnak. Ugyanakkor a marokkő és egyéb kőszerszámok tárgyi leletként való elismerése vitatott, így az emberi jelenlét ezen legkorábbi időszakban csak feltételezhető.
A Középső Paleolitikumban a letelepedés a Saale-jégkorszakban kezdődött, pontosabban az Intra-Saale-Interglaciálisban (kb.bp 200000 éve ). A táborozás eleinte a szabadban folyt, csak aWürm-glaciális idején költöztek vissza az emberek a barlangokba. Hosszú időn át lakott lelőhelyek Bečov Észak-Csehországban, Morvaországban pedig a Kůlna-barlang és Moravský Krumlov. A talált emberi maradványok aNeandervölgyi embertől származnak, a szerszámok többek között az Acheulean-korból. A Közép-Paleolitikum időszakából származnak az első utalások távolból érkező nyersanyagimportra.
A neopaleolitikumban azAurignaci kultúra az első, mely a modern (Cro-Magnoni) emberrel kapcsolatba hozható. Gazdag lelőhelyek a morvaországi Mladečnél levő Lautscher Barlang, ill. a Hradsko erődítmény Mšenonál. Jellemzőek erre a kultúrára az ún. Lautsch-i típusú, csontból készült lándzsák. A régió legjelentősebb paleolitikus jelensége aGravetti kultúra, ill. annak helyi verziója, a Pavlovi kultúra, melyet a morvaországi Dolní Věstonice és Pavlov, továbbá a történelmi cseh tartományban található Předmostí lelőhelyek képviselnek. Virágkoruk kb. 29.000 évtől 24.000 évvel ezelőttig tartott. A leletek között több település, rituális temetkezőhely, mammutcsontok, szerszámok, kőből készült műtárgyak, elefántcsont és égetett agyag is találhatóak, melyekből következtetni lehet a mammutvadászok anyagi kultúrájára, ill. szellemi- és hitvilágára is. Különösen ismertek a stilizált nőfigurák, mint pl. aDolní Věstonice-i vénusz.[3]
A mezolitikum korából csak kevés lelőhely létezik, ezek Csehország egész területén szétszórva találhatóak meg. Szakmailag érdekes egy mezolitikumi település a Cseh-erdőben magasabban fekvő részébenHorní Planánál.[4]
I. e. 5300-tól 4500-ig létezett egy nagy neolitikumi település a történelmi Csehország területén.
IV. Károly a 14. sz. közepén a királyságát nagy közigazgatási egységekre osztotta. egy ilyen közigazgatási egység cseh nyelvenkraj, latinul pedigcirculus néven szerepelt a dokumentumokban. Csehországban 7-16 ilyen körzet volt. Morvaország 2-6 körzetből állt, Osztrák-Szilézia kettőből. A körzetek száma és azok nagysága többször is változott. A körzetek ezen beosztása 1862-ig volt érvényes, de a gyakorlatban már nem sokkal az 1848-as forradalom után sem volt gyakorlati szerepe.
1850-től Magyarországot kivéve a Monarchia minden területén lecserélték a nagy körzeteket politikai kerületekre (közigazgatási kerületek), ezek egy vagy több bírósági kerületből álltak. Az ausztriai tartományokban ez a beosztás a mai napig fennáll. Általában egy politikai kerület (cseh nyelven:politický okres) kisebb lett mint a korábbi körzet és egy bírósági kerület (cseh nyelven:soudní okres) kisebb mint egy politikai kerület. A cseh koronatartományban 104 politikai körzet volt, ezen belül 229 bírósági kerület. Morvaországban 32, Osztrák-Sziléziában 9 politikai körzet volt.
A történelmi Csehországban ezen beosztás kisebb változásoktól eltekintve 1938-ig volt érvényben, tehát az első Csehszlovák Köztársaság idején is.
Az 1938. szeptember 29-imüncheni egyezmény révén Csehszlovákia akarata ellenére Csehország főleg németül beszélő részét Reichsgau Szudétavidék néven a Német Birodalomhoz csatolták és városi-, továbbá országos körzetekre osztották; kormányzóságok voltak föléjük rendelve. Csehország többi része 1939. március 15. ótaCseh–Morva Protektorátus néven továbbra is politikai és bírósági körzetekre volt beosztva.
Reichsgau Szudétavidéken öt városi körzet és 52 megye volt. ACseh-Morva Protektorátus 67 cseh és 30 morva politikai körzetből állt. Ez a közigazgatási beosztás volt érvényes a II. világháború végéig.
A 19. század második felében kialakult egy minden ágat átfogó cseh tudományos- és kultúrközösség, melynek hatása többek között a századforduló prágai építészetében tükröződik. A csehországi német kisebbség termékenysége az egész német nyelvterülettel versenyben állt.
Az állattenyésztés terén az aranyszínű Kinsky-lovak említésre méltóak, ezen ritka fajta tenyésztését 1838-ban Chlumecben Octavian Kinsky kezdte el.
Híresek a cseh konyha, a cseh sör és a cseh koncert együttesek. A cseh konyha jellemzői aknédli, a húsételek és az édes desszertek. A történelmi Csehország kulturális tradícióiban szorosan kapcsolódik Bajorországhoz és Ausztriához - pl. a bécsi konyhában a cseh befolyás félreismerhetetlenül érezhető.
A művészkörökben egy bizonyos életstílust leíróbohém kifejezés a történelmi Csehország francia nevéből származik.
↑J. Fridrich, S. Vencl:Investigations into the Palaeolithic and Mesolithic, 1969–1993 a25 years of arch. research in Bohemia, Památky archeologické – Supplementa 1 c. műben, 1994, 11–22. o.
↑Karel Valoch:Paläolithische Archäologie in der ehemaligen Tschechoslowakei und ihr Beitrag zur mitteleuropäischen Forschung. In: Mitteilungen der Gesellschaft für Urgeschichte 19, 2010, 71-115. o.
↑S. Vencl:Mezolitické osídlení na Šumavě, Archeologické rozhledy 41, 1989, 481–501, 593. o.
