Nagyon sokan nyelvjárásának sorolják be amorva nyelvet, amelynek helyzete részben politikai vita tárgya. Hogy valóban beszélhetünk-e morva nyelvről, amellett számos érvet lehet felhozni, ugyanakkor számos ellenérvet is, ez utóbbiak alapján azonban akár a szlovák nyelvet is cseh nyelvjárásnak lehetne minősíteni. Az viszont tény, hogy két évszázaddal korábban még megkülönböztették egymástól a két nyelvet, és nem tekintették egyiket sem a másik dialektusának.
Kiolvasott alakjuk:krátké a, dlouhé á, bé, cé, čé, dé, ďé, krátké e, dlouhé é, je, ef, gé, há, chá, krátké i, dlouhé í, jé, ká, el, em, en, eň, o, ó, pé, kvé, er, eř, es, eš, té, ťé, krátké u, dlouhé ú, ů s kroužkem, vé, dvojité vé, iks, krátké ypsilon, dlouhé ypsilon, zet, žet. (A betűkkiejtését lásdalább!)
Érdemes észrevenni, hogy ach betű ah után (nem pedig ac után) szerepel. Egyazon betű élesékezetes alakja(é, ú) megelőzi ahacsekosat(ě) és a karikásat(ů).
A kisď betű nagybetűs párja aĎ, a kisť betűé pedig aŤ (felül mindkét nagybetű normális hacsekkal).
Szavak ábécébe rendezésekor amagánhangzókon nem számítanak amellékjelek (példáulduben < důsledný < duševní), a mássalhangzókon azonban igen (példáulrýže < řád).
A cseh nyelvet elég könnyen meg lehet különböztetni más szláv nyelvektől, de legközelebbi rokonától, a szlováktól már nem olyan egyszerű. Némely betűk azonban csak az egyik nyelvben, mások csak a másikban fordulnak elő:
Azi, í és azy, ý között az a különbség, hogy az előbbi lágyítja az előtte állód, t, n hangokat, míg az utóbbi nem. Ady, ty, ny kiejtése tehát [di, ti, ni], ati, di, ni ejtése pedig [tyi, gyi, nyi] lesz a csehben.
Helyesírási szabály, hogy az ún. lágy mássalhangzók után(ž, š, č, ř, c, j) i/í betűt írunk, a kemény mássalhangzók után(h, ch, k, r, g) pedigy/ý szerepel.
Idegen szavakban azi előttid, t, n kemény maradhat, példáulgramatika, [-ti-].
Azě kiejtése [je], ad/t/n hangokat lágyítja(dě, tě, ně: [gye, tye, nye]), amě betűket pedig [mnye]-ként ejtjük. (Az utóbbi csak a Prága környéki irodalmi nyelvre vonatkozik.) – Azě és azi/í betűn kívül más betű nem lágyít (szemben például a szlovákkal, itt a simae sem lágyít).
Azř a cseh nyelvnek szinte egyedülálló hangja: egyszerre képzett [r] és [zs] hangot jelöl (más szóval: megemelt nyelvgyökkel képzett [r]-et).
Azú ésů hang kiejtésre azonos (hosszú [ú]), az utóbbi azonban a ragozás soráno-val váltakozhat, illetve más szláv nyelvekbeno felel meg neki. Megkülönböztetésüknek tehát nem hangtani, hanem helyesírási és nyelvtörténeti okai vannak. Továbbá előbbi csak első szótagban jelölheti a hosszúú betű szerepét, pl.:únor (február), DEdům (ház).
Aď és ať betűk jele önálló karakter, nem pedigd/t + aposztróf (’). Nagybetűs formájukban(Ď, Ť), valamint kézírásos alakjukban a többi betűnél látható hacsekot (ˇ) használjuk:dͮ, tͮ.
Azöngés mássalhangzókat szó végén zöngétlenül ejtjük (a némethez hasonlóan), példáulobraz [obrasz] 'kép'. A zöngétlenedés előre is hat, szón belül vagy szóhatáron át is, példáulv pokoji [fpokoji] 'a szobában'.
Ah és ach hangnak jelentésmegkülönböztető értéke van; a csehek (amint a szlovákok is) kényesek a megfelelő kiejtésre.
Amagánhangzók hosszának is jelentésmegkülönböztető értéke van, ezért ügyelni kell megfelelően hosszú, nyújtott ejtésükre.
Azou kettős magánhangzó mindkét tagját tisztán ki kell ejteni (o-u).
A cseh névszóragozásban sok ragozási osztály van. 3 nyelvtani nem létezik a csehben; a főneveket kb. 15-16 szabályos séma szerint ragozzuk 14 esetben: azaz 7-7 egyes és többes számú alak van; természetesen a főnévvel együtt ragozódnak a melléknevek, birtokos melléknevek, névmások stb. is). Előfordulnak kivételek is.
A főnevek három nembe tartozhatnak: hím-, nő- és semlegesnem. Nemcsak a természetes nemmel rendelkező élőlényeknek van nyelvtani nemük, hanem minden más főnévnek (tárgyaknak, fogalmaknak is). – A melléknevek és a számnevek a főnévvel nemben, számban és esetben egyeznek.
A főnevek nemét többé-kevésbé fel lehet ismerni végződésük alapján:
msh.
a
e
o
í
HÍMNEM
NŐNEM
SEMLEGESNEM
A mássalhangzó végűek többsége hímnemű (a kemény msh. végűek szinte kivétel nélkül), az-a végűek nőneműek (valamint egyes lágy mássalhangzó végűek és az-e végűek egy része), az-o és-í végűek pedig semlegesneműek (valamint az-e végűek közül a többi). Néhány kivétel:místnost (helység), msh-ra végződő de nőnemű főnév, ellenpéldapředseda (vezető, igazgató, elnök) ami hiába-a végű, hímnemű főnév.
A ragozás miatt meg kell különböztetni a hímneműek között élőt és élettelent, valamint mindhárom nemben kemény és lágy tövűeket.
Három fő igeragozási típust különböztetnek meg, melyek közül az egyiknek két altípusa van aszerint, hogy töve egy szótaggal bővül (ezt néha önálló típusnak tekintik, és négy fő típusról beszélnek).
Az I.a típus főnévi igeneve (csillaggal jelölve) alakilag különféle lehet. Egyaránt ide tartozik például:jít (jdu), jet (jedu), psát (píšu), pít (piju), mýt se (myju se). (Zárójelben az egyes szám első személyű alakok szerepelnek, amelyek már szabályosak.) Ezeknél tehát a főnévi igenév mellett mindig valamelyik személyragos alakot is ismerni kell.
Az I.b típusnál egy dobozban helyenként két alak is látható: a zárójeles a köznyelvi változatot jelöli. Ezeket elsősorban felismerés szintjén érdemes tudni. (A köznyelvi változat észrevehetően a másik altípus hatását mutatja.)
A II. típusnál azá helyenként hosszú a főnévi igenévben (példáulznát).
A legnagyobb figyelmet általában az egyes szám első és a többes szám harmadik személy igényel; a többi alak lényegében szabályos.
Kizárólag akkor használatos, amikor megszólítunk valakit. A főnevek (és nevek) deklinációját az alábbi táblázatokban foglaljuk össze, magától értetődően csakis a hím-, és nőneműekét(ugyanis a megszólító eset semlegesnemű/élettelen főneveknél nem használatos).
Hímnem
kemény tövűek
-e
studente, pane
-k,-h,-ch végűek
-u
tatínku, Nováku
-r végűek
-ře
Petře, bratře
lágy tövűek
-i
muži, učiteli, Tomáši
-ec végűek
-če
otče
Kivételek vannak, például:Pavel -→Pavle!.
Nőnem
-a végűek
-o
Lenko, Aleno
Az-e végű nőnemű főnevek végződése nem változik (pl.:Marie!,Lucie!).
A kereszt (†) a beszélő híján kihalt nyelveket jelöli. A csillag (*) mai élő nyelvek korábbi nyelvállapotát, közös ősét, régebbi fázisát. Külön félkövérrel emeltük ki az olyan nyelveket, melyekből több leánynyelv ágazik el, és a hatásuk kiemelkedően jelentős.
Ez a sablon azeurópaikontinensen (szigorúan véve aBalti-tenger és aFehér-tenger összekötő csatorna fehér-tengeri bejáratának és aDonazovi-tengeri torkolatának vonalától nyugatra) használt jelenleg is élő, beszélt nyelveket foglalja össze függetlenül attól, hogy melyiknyelvcsaládba tartoznak.
Van néhány vitatott állapotú nyelv, ezek ugyankihaltak, de újjáélesztették őket, és néhányan használják másodlagos, ritkán elsődleges nyelvként:korni,lív,manx.
