A csatár (piros mezben) átjutott avédőkön (fehér mezben) és kapura rúgja a labdát, amit akapus megpróbál kivédeni
Ez a szócikk egylabdarúgójátékos-posztról szól. Az egyéb jelentésekhez lásd aCsatár egyértelműsítő lapot.
Acsatár, azaztámadó egy játékos alabdarúgócsapatban, aki a legközelebb helyezkedik el az ellenfél gólvonalához, és aki elsősorban a gólszerzésért felelős.
A modern felállási formációk általában egy és három közötti támadójátékost tartalmaznak; a legmegszokottabb kettő. Az edzők jellemző módon egy csatárt játszatnak, aki az utolsóhátvédet zavarja, és egy támadó szelleműt, aki némileg hátrébb helyezkedik el, és segédkezik a gólszerzésben, valamint a góllövésben.
Korábban rendszerint hatalmas támadókat használtak, akik elérték a hosszú átadásokat vagy átvették őket és tartották a labdát, amíg a csapattársak felértek a támadáshoz, hogy segítsék azt.
Ez egy igen speciális poszt, a kevés védekező feladattal rendelkező csatárok természetszerűleg több gólt szereznek, mint a többi játékos; ennek következtében a támadók gyakran a legismertebb és a legdrágább tagjai a csapatuknak.
A csatároknak több típusa van – középcsatár, szélső, ék, hátravont ék, összekötő.
A középcsatár általában a legmeghatározóbb gólszerző a csapatban. A középcsatárok túlnyomórészt a támadás fókuszpontjában játszanak; a középpályások feladata kiszolgálni őket a gólt megelőző passzokkal.
Néhány középcsatár igazi gólvadász, aki a büntetőterületen belül és annak környékén helyezkedik, hogy hirtelen gólt szerezzen, és lecsapjon a kipattanó labdákra. Ezek a támadók jó helyezkedő képességgel és kiváló reflexekkel rendelkeznek. Őket nevezzük befejező csatároknak.
A középcsatárok másik csoportja általában átlag feletti magassággal rendelkezik és jó fejelőképességgel. Tartják a labdát és más csapattagokat hoznak játékba, átadásokból szereznek gólt, gyakran fejjel, és kihasználják a testi erejüket, hogy fedezzék a labdát, amíg a kapu felé fordulnak. A középcsatárok kivételes magasságúak, és hibátlan fejelőképességűek.
Az összekötő posztnak hosszú története van, de a szaknyelv szerint a kifejezés tartalma változott az évek folyamán. Eredetileg a belső támadókat vagy az összekötőket nevezték így. Manapság kettőnél több variációja van ennek a játékosposztnak: a hátravont ék vagy kisegítő csatár, de biztos, hogy sem a középpályás, sem a játékmester nem tartozik bele ebbe a szerepkörbe.
ABolton játékosa (fehérben) védekező helyzetben próbálja megakadályozni aFulham támadóját (világoskékben) a beadásban. Ez a Bolton játékos valójában csatár, aki segít a védőknek
A szélső egy támadó szellemű játékos, aki a pálya szélén, a partvonal mellett helyezkedik el. Őket a támadók közé sorolják be. Azonban gyakran a középpálya részének tagjaként tartják számon, ez az irányzat egyre inkább módosulni látszik, mivel az edzők kezdik átalakítani a labdarúgó-filozófiát. A szélső feladata elvinni a labdát aszélső hátvéd mellett, beadni azt, vagy keresztpassz formájában átjátszani a labdát a másik szélsőnek, esetleg gólt lőni. Általában a csapat leggyorsabb játékosai közé tartoznak, és rendszerint jó cselezőképességgel rendelkeznek. Hollandiában, Spanyolországban és Portugáliában a védekező feladatuk gyakorta csekély mértékű, mindössze nyomást kell gyakorolniuk az ellenfél szélső védőire, amíg azok a labdát birtokolják. A brit és észak-európai stílusú labdarúgásban elvárják a szélsőktől, hogy menjenek vissza védekezni akár a saját szögletzászlójukig is, hogy tudjanak segíteni a saját szélső hátvédüknek, akárcsak akkor, ha a középpályán kell segíteni, amikor több középső játékos próbál támadást szervezni ellenük, ezért hatalmas felelősség hárul rájuk, mint példáulJoaquínra (szélső támadó középpályás) vagyMesut Özilre (szélső hátravont ék).
Amikor még nem volt a játékosoknak állandó mezszáma, az ötcsatáros felállásban rendre a következő számokat kapták: 7 – jobbszélső, 8 – jobbösszekötő, 9 – középcsatár, 10 – balösszekötő, 11 – balszélső.
Ma már nincs kötött előírás a mezszámok és posztok tekintetében, de a 10-es mezt hagyományosan a csatárok vagy a támadóbb szellemű középpályások közül kapja a csapat „játékmestere” (ez elsősorbanPuskás Ferenc ésPelé nyomán terjedt el). A klasszikus center mezszámának számító 9-est napjainkban is általában csatárok, a csapatok első számú góllövői kapják. Mivel a klasszikus vonalszélsők szerepét időközben a szélső középpályások vették át, így jellemzően ők kapják a 7-es vagy a 11-es számot. Ugyanakkor a 11-est csatárok is szokták viselni, azt jelképezve, hogy velük végződik a kezdőcsapat összeállítása.
