Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Acsador (perzsa چادر – čâdor, magyarosan csádor) egy külső ruhanemű, amit főleg aziránimuszlimnők hordanak, mellyel be tudják tartani aziszlámhidzsáb öltözködésre vonatkozó törvényét.
A csador a viselője teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, amelynek nyitott az eleje. A derék köré tekerve zárják össze viselői. A hagyomány szerint a csadort fejkendővel(rusæri),blúzzal(pirhan) ésszoknyával(doman) vagy nadrág felé felvett szoknyával(shælvar) hordták. Az arcot egy hosszú, négyszög alakú fehérfátyollal fedték be, mely aszemeket még szabadon hagyta. Manapság a csadorhoz már nem hordanak fátylat. Saját otthonukban a nők levetették a csadort, és könnyebb anyagokból készült, hűvösebb ruhákat hordtak.
A csador megújulása előtt kerülték a feketeszín használatát, mivel ez a szín összefüggésben áll ahalállal és atemetésekkel. Előnyben részesítették a fehéret és a világosabb színeket. A jelenlegiiráni kormány,Khomeini ajatollah tanításait követve, a fekete színt ismeri el a csador illendő színének, habár néhány nő még mindig előnyben részesíti a mintás, világosabb darabokat. Idősebb vidéki asszonyok lenézőnek tartják a modern divatot, és néhány fiatal nő is szívesen hordja a vidámabb, színesebb csadorokat.
_comprando_en_el_bazar.jpg)
Az iráni nők számára nem kötelező a csador viselése, ám hordásával megőrzik jó hírnevüket és az iszlámmal szembeni áhítatosságot. Továbbá teljesítik a hatóságok szerény öltözködést előíró követelményeit egy hosszú fejkendő és felöltő hordásával, melynek el kell takarnia a kezeket és lábakat is. Az idő múlásával a fejkendők többet és többet láttatnak viselője hajából, amint a felöltők is jobban idomulnak a viselőjük alakjához. Manapság színes kivitelben is kezdenek elterjedni.
El-Guindi, a hidzsáb történetéről szóló könyvében, a csador viselésének eredetét perzsa hagyománynak tartja az ókoriMezopotámiából, ahol a tekintélyes nők használhattak csak fátylat,prostituáltaknak és szolgálóknak viszont tilos volt. A fátyol jelezte a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedést. Úgy hisszük, hogy ezt a hagyományt átvették az ősi perzsa uralkodóház, az Akhaimenida-dinasztia uralkodói, és ily módon rejtették el feleségüket és ágyasaikat a kíváncsi tekintetek elől.
A csador viseléséről nem maradtak fenn képes dokumentumok aziszlám megjelenése előtti időszakból. Wolfgang Bruhn és Max Tilke könyvében (1941,A Pictorial History of Costume) található egyrajz, amelyet egyi. sz. 5. századi achaemenid domborműről másoltak át, és egy nőt ábrázol arca alsó részét takarva a feje köré tekert hosszú ruhadarabbal. Ez a fátyol használatának egyik bizonyítéka, ám nem a csadoré.[1] Valószínű, hogy a fátyolhordás hagyománya időszakokon át folytatódott, bár erről kevés képes dokumentum tanúskodik. A felsőosztálybeligörög ésbizánci nőket szintén elzárták a nyilvánosság elől. El-Guindi szerint a hidzsáb az ókorimediterrán és közép-ázsiai hagyományok folytatásából keletkezett. A muzulmán nőktől elvárták a fátyol viselését a jó hírük érdekében.
Nem tisztázott, hogy a csador mikor vette fel jelenlegi formáját. A18. és19. századbelieurópai látogatók képes feljegyzésein már láthatunk nőket csadort és fehér fátylat viselni, ám valószínű, hogy ez annál régebbi viselet.Reza Pahlavi sah1936-ban betiltotta a csadort, mivel összeférhetetlennek tartotta a modernizációval kapcsolatos kitűzéseivel.
Mir-Hosseinit El-Guindi idézi: „A rendőrök letartóztatták a fátylat viselő nőket, és fátylukat erőszakkal is eltávolították arcuk elől.” Ez az eljárás megalázta asíita hivatalnokokat, sőt sok átlagos nőt is, akiknek „a nyilvánosság előtti megjelenés elfedésük nélkül egyenlő volt ameztelenséggel.” „Ezt az eljárást örömmel fogadták a nyugatiasodott és felsőosztálybeli nők és férfiak, mert első lépésként tekintették a nők jogainak elismeréséhez.”[2] Ebben az időszakban a csador viselése inkább hátrányokkal járt, mint előnyökkel (akadály a társadalmi ranglétrán való előrehaladásban, elegáns hotelek elutasították a csadorban megjelenő vendégeket…).
Az újIszlám Köztársaság kormánya1980-tól megszabta, mit illik a nőknek a nyilvánosság előtt viselniük; ezúttal visszaállítva a fátyol hordását. A járőröző erkölcsrendészet rákényszerítette a – gyakran vonakodó – nőket a hidzsáb viselésére. A törvény szigorú betartását főleg aziráni forradalom utáni években követelték. A revolúciós lelkesedés csillapodása és a növekvő népi kiábrándulás ateokratikus rezsimből sokban változtatott a hidzsabról szóló törvényen.
