Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
 | Ez a szócikk a trencséni tartományúrról szól. Hasonló címmel lásd még:Csák Máté (egyértelműsítő lap). |
| Csák Máté | |
 | |
| Csák Máté 19. századi elképzelt portréja | |
| Született | 1260[1] Trencsén |
| Elhunyt | 1321.március 18.(60-61 évesen)[2] Trencsén |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Csák Péter |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
 AWikimédia Commons tartalmazCsák Máté témájú médiaállományokat. | |
Csák nembeli III. Máté vagyTrencséni Máté[3] (szlovákul:Matúš Čák III,1260 körül –Trencsén,1321.március 18. –Trencsén) aCsák nemzetség legismertebb és legnagyobb hatalmú tagja, aIII. András magyar király halála utáni trónharcok idején az ország északnyugati részének tartományura. Tartománya avági területekre, aTátrára és a bizonyos szomszédosmorva területekre terjedt ki. BirtokközpontjaTrencsénben volt. Harcolt többek közöttJános cseh király ésI. Károly magyar király ellen is.Főlovászmesteri címet 1293–1296 között,nádorit 1296–1297 között és 1302–1309 között és majdtárnokmesterit 1309–1311 között töltött be. Területei feletti uralmát az I. Károly magyar király ellenirozgonyi csatában elszenvedett vereség után is meg tudta őrizni. A19. században a magyar és a szlovák irodalomban is gyakran a függetlenségi harc szimbólumaként emlegették. Csak halála vetett véget hatalmának 1321. március 18-án.
A nagy hatalmú főúr aCsák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai aVértes hegység területén voltak. A Csák nemzetség őseSzabolcs vezér volt, aki több krónikában a hét vezér egyike, aki Árpádot követte a nagyfejedelemségben. Árpád egyik felmenőjének a fia vagy unokája lehetett Szabolcs. Apja Csák nembeli Péter (fl.1278–1284), nagybirtokos. Az apai nagyapjaCsák nembeli I. Máté (fl.1245–1249),asztalnokmester,tárnokmester, többvármegyeispánja. NagybátyjaCsák nembeli II. Máté (fl.1283–1284),nádor,erdélyi vajda,szlavón bán.
Mivel (I.) István pozsonyi ispán nevű nagybátyja és (II.) Máténádor nevű nagybátyja is leszármazott nélkül hunyt el, ezért mindkét nagybáty tekintélyes területűfelvidéki birtokai az apai örökséggel együtt Máté, és testvére,Csák nembeli Csák birtokába kerültek. Így a feltehetően II. Máté által építettTapolcsány vár központú,Nyitra vármegye északi részén fekvő területek, és az (I.) István által építettHrussó vár központú,Bars vármegye északi részén fekvő birtokok is a fiúk kezében egyesültek. Az apai örökséget pedigKomárom vármegyei ésPozsony vármegyei birtokok képezték.
Csák Máté1291 nyarán részt vettIII. András magyar király általHabsburg Albert osztrák herceg ellen vezetett alsó-ausztriai hadjáratban, melynek során a magyar csapatokBécsig nyomultak előre. A hadjáratot követően a király lovászmesteri (agasonium regalium magister) címet adományozott neki éspozsonyiispánná nevezte ki.1292-ben a Kőszegi testvérek csapatai elfoglaltákPozsony várát, amelyet a király utasítására Máté hadai foglaltak visszaDetrekő várával együtt még abban az évben.
1293-ban erőszakkal megszerezte aTrencsén vármegye délkeleti szélén fekvőUgróc várát a hozzá tartozó falvakkal együtt.1296-ban megvásároltaVöröskő várát. Még ebben az évben megszerezte anádori és vele együtt a kun bírói címet.
Trencsén vára feltehetően1297 tavaszán került a birtokába.1297-ben aPannonhalmi Bencés FőapátságNyitra vármegyei birtokait pusztította és vette el erőszakkal.
1297 végére hatalmaskodásai miatt ellentétbe kerültIII. András királlyal, aki megfosztottanádori éspozsonyiispáni méltóságaitól. Anádor címét a főúr önkényesen szembehelyezkedésük után is megtartotta. A hatalmaskodó Máté ellenIII. András aHontpázmány nemzetségbeli András-fiakat támogatta, akiknekGímes nevű várát fenyegette a nagyhatalmú főúr erőszakos terjeszkedése. A király elkésett a segítséggel: Máté elfoglalta a várukat és birtokait, a nemzetség két tagját megölte.
Még az évszázad vége előtt (birtokaikkal) elfoglalta az ugyancsakHontpázmány nembeli Kázmér fiainak öt várát:
1302 körül aHontpázmány nemzetségBozóki ágánakLitva nevű várát foglalta el.Csák nevű testvére 1300-as évek elején meghalt. Máté örökölte az ő birtokait is, köztükAppony várát.
A magyar főurak közül elsőként állt az akkor tizenkét éves(Přemysl) Vencel pártjára, és a leendő uralkodót magánhadserege élén vezette be az országba.[4]1301.augusztus 27-én személyesen részt vett Vencel koronázásánFehérvárott. A király a támogatásért1302 elején örökjogon Máténak adományoztaNyitra ésTrencsén vármegyét, valamintBajmóc várát, ezzel részben legalizálva erőszakos foglalásait. Máté hamarosan szembefordult Vencellel is. Látszólag ingadozott a két király között, valójában csak kijátszotta őket egymás ellen (Kristó, p. 64).
Az ifjú Vencel nem tudta magát és uralmát a magyar urakkal elfogadtatni. Fia romló helyzetét látva1304 közepén apja,II. Vencel cseh király sereggel jött Magyarországra. ElfoglaltaEsztergomot, ahonnanBői Mihály érsek elmenekült. Ezután bevonult Budára, ahol be kellett látnia, hogy nem tud elég szövetségest fia mellé állítani. Ugyanezt látva Csák Máté is nyíltan szembefordult a csehekkel. Megállapodott a cseh trónra ácsingózóIII. Rudolf osztrák herceggel, hogy támogatja őt, ha hadat indít Csehországba. A veszélyt látvaII. Vencel augusztus elején fiával és a koronázási jelvényekkel visszaindult Csehországba. Esztergom várát hűséges híveire, aKőszegiekre bízta (Kristó 1978, 17. o.).
A királyuknakKároly Róbertet akaró magyar egyházi és világi méltóságok1304.augusztus 24-énPozsonyban kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttek Rudolffal a két Vencel ellen.[5] Csák Máté vazallusa,Nagy (avagy Szép) Aba elzárta a Vencelek útját aNyitra megyeiSzenicénél, és hogy tovább tudjanak haladni, meg kellett ostromolniuk a várat.Az egyezségnek megfelelően az ősszel három sereg:
tört beII. Vencel országába,[6][7][8] aKutná Hora-i ezüstbányákat azonban nem sikerült elfoglalniuk.
A következő évben II. Vencel meghalt, fia pedig egy bonyolult egyezség részeként októberben lemondott a magyar trónrólOttó bajor herceg javára. A kiürítettvisegrádi várat Csák Máté csapatai foglalták elKároly Róbert jóváhagyásával. Az oligarcha székhelye ekkor átmenetileg a visegrádi vár lett.Zólyom vármegyét1306-ban foglalták el csapatai.1300 és1308 között birtokába került további fontosabb várak:Zsolnalitva,Budatin,Hricsó,Várna (Varin, Óvár),Drégely,Divény (lerombolta),Gács (lerombolta),Kékkő,Gyarmat,Fülek,Somoskő,Hollókő,Baglyaskő,Nógrádsipek.
Bár látszólag támogatta Károly Róbertet, valójában az országos ünnepségeken egyetlen alkalommal sem vett részt személyesen, csak követei képviselték.
Az1308-ban Magyarországra érkezettGentilis bíboros pápai követ közvetítésével már az évnovember 10-én megegyezett Csák Mátéval az akkor mégKékesnek hívottPilisszentlászlón, az azóta elpusztultpálos kolostorban.[9]
 | Bővebben:kékesi megállapodás |
Máté felesküdött Károlyra, cserébe ő lett atárnokmester. A tekintélyes, jól jövedelmező tisztség és a már birtokába került királyi birtokok nagy részének megtartása fejében megígérte, hogy a többi idegen kézre került egyházi és királyi birtokat akár fegyveres erővel is visszafoglalja, majd azokat az egyháznak, illetve a királynak visszaszolgáltatja. Az oligarcha összekulcsolt kezét a legátus kezébe adva fogadott hűséget, amelyet békecsókkal erősítettek meg. Eztán a megállapodás dacára tovább portyáztatottVisegrádrólBuda felé. Ezáltal nemcsak azt akarta elérni, hogy a budaiakat az ifjú király hűségétől elvonja, hanem magát a királyt és a királynét is megpróbálta hatalmába keríteni.1311.június 25-énBuda kapujáig törtek előre fegyveres csapatai, és tűzzel-vassal pusztítottak mindent. Károly RóbertDebreceni Dózsa vezetésével csapatokat küldött Máté ellen, de ezek nem vállalták a nyílt összecsapást a számbeli fölényben lévő és jobb fegyverzetű portyázókkal. A király kénytelen volt székhelyétTemesvárra helyezni, mert az ország közepén veszélyes volt maradnia.
1308 és1311 között birtokába került fontosabb várak:
1311.július 6-án Gentilis Pozsonyban kiközösített Csák Mátét, akinek minden tisztjét, szolgáját és jobbágyát felmentette a neki fogadott hűség vagy egyéb kötelesség alól, hogy semmiben ne engedelmeskedjenek neki, hanem tíz napon belül hagyják el őt. Azt, aki másként cselekszik és Mátét szóval vagy tettel segíti, az egyház ugyanúgy kiközösíti, még ha az illető püspök vagy érsek is. Ha a kiközösítés ideje alatt elégtétel nélkül hal meg, nem kaphat egyházi temetést, miként Máté sem. Ugyanezen a napon a király leváltotta atárnokmester tisztéről.
Mátét a kettős ítélet mélyen felháborította, és immár nyíltan szembefordult a királlyal. Ennek megfelelően magátprincepsnek, azaz uralkodó hercegnek kezdte címeztetni, és formális hadjáratot vezetett fő ellenfelei:
ellen. Azesztergomi érsek tulajdonában állóBarsberzence (szlovákulTekovská Breznica,németülBresnitz an der Gran) várát1312-ben, anyitrai várat1317-ben dúlták fel és rabolták ki csapatai.
1311/12-ben volt a főúr hatalma tetőpontján. Közel 20 vármegyét birtokolt és ezeket mintegy 50 vára védte. MárAba Amadé fiainak csatlakozása (behódolása) előtt szervilisei között volt azAba nemzetség három ága:
Neki szolgált az ugyancsak nagy múltúKacsics nemzetség több ága és még sok kis-, illetve középnemes (köztük a később elhíresülőZáh Felicián — köztük mintegy ezer fegyverforgató férfi, akik kötelesek voltak a meghirdetett hadfelkeléseken személyesen részt venni. A zsoldosok között főleg 1312 első felében nőtt meg a csehek száma, ekkor ugyanis a Máté tartományuraságával határosMorvaországbanLuxemburgi János cseh király leverte a morva urak lázadását, és a vesztesek maradék csapataikkal átmenekültek Mátéhoz (Kristó 66–67.).
Magyarországon azonban 1311 őszére azonbanKán László kivételével minden tartományúr a király mögé sorakozott fel, és Károly Róbert ezzel a széles összefogással indult volna aFelvidékre, hogy megtörje atartományúr hatalmát. Az évből hátralévő rövid időben nem ért el értékelhető eredményt, ezért 1312 tavaszára országgyűlést hívott össze, hogy az „hivatalos” háborút hirdessen Máté ellen — ekkor azonban akassai incidens miatt először azAbák ellen kellett fordulnia (Kristó 66–67.).
Az Abák értelemszerűen Csák Mátétól kértek segítséget, és mélyen megalázkodva vállalták, hogy belépnek annakfamíliájába (Kristó 1978, 67. o.). Máté kedvelt hadvezére,Nagy Aba vezetésével 1500 nehézlovast küldött az Abák segítségére, az oligarchák hadai azonban arozgonyi csatában vereséget szenvedtek a királytól.
| Bővebben:rozgonyi csata |
Ezután Máté befolyása csökkenni kezdett, de a király haláláig nem tudta térdre kényszeríteni.1313-ban mégIbur fia István vezette csapatai még megostromoltákBuják várát, de a felmentő sereg ezúttal időben érkezett.1315-ben, amikor Csák MátéJános cseh királlyal keveredett háborúságba és aMorva menti várak (Veselí,Holics) védelme kötötte le haderejét aSzécsényi Tamás vezette királyi had véres ostrommal vissza tudta foglalni Visegrádot.
1312 és1321 között mindössze hét várat sikerült a királyi hadaknak visszafoglalniuk az oligarchától,Komárom várát például csak két hónapi kemény ostrom árán,1317-ben. A királyi székhelyet Károly Róbert csak Csák Máté halála után két évvel tudta visszahelyezni az ország közepébe.
Csák Máté uradalma már arozgonyi csata előtt fokozatosan fejlődött, és1311 körül érte el legnagyobb területi kiterjedését. Ekkor már a királyság 14 vármegyéje és mintegy 50 vára volt az ő és hívei uralma alatt.
1297 körül a király udvarához hasonlóan saját udvart szervezett, és a 14. század elejioligarchákhoz (pl.Aba Amadé, Kőszegi Miklós) hasonlóan bitorolta a királyi előjogokat birtokain. Így lett birtokánakde facto uralkodója, és a királytól függetlenül kötött szövetségeket. Nem volt hajlandó elfogadni a királyhoz intézett fellebbezéseket a döntései ellen, és megtagadta, hogy a követelőket birtokba adja a király által nekik adott földeket a területén. A helyi földbirtokosok egy része ugyan nem akarta elfogadni Máté uralmát, de előbb-utóbb el kellett hagyniuk birtokukat.
 | Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során.Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segítsmegbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még:A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Csák Máté a 13–14. században jelentősen befolyásolta a maiSzlovákia regionális történetét. Egyéb tevékenysége mellett több új települést alapított, főkénttrencséni kerületben, emellett támogatta a városépítést. A függetlenségi szint, amelyet a csehországi (különösenMorvaországgal) való kapcsolataival együtt elért, pozitívan befolyásolta a helyi szlovák ajkú nemesség fejlődését is. Viszonylag rövid uralma ellenére (volt) birtokát már a 14. században Máté földjének (terra Matthei) hívták. Ez a felfogás egészen a 15. századig fennmaradt, amikor is az egyének aMagyar Királyság hivatalos közigazgatási felosztása vagy települései helyett még Máté földjéről vallották származásukat.
Ez később a 19. századi szlovák nemzeti megújulásban is megmutatkozott. Bár személyiségét az idősebb szlovák értelmiségi generáció ismerte, a nemzeti mitológia alanyává csakĽudovít Štúr korában vált. Csák Máté motívumát 1836–37-ben Alexander Boleslavín Vrchovský szlovák jogász vezette be. Ezt követően számos szlovák költő és író foglalkozott a témával. A 19. század romantikus nemzeti beszédében szlovák nemzeti hősként, a szlovák érdekek védelmezőjeként és/vagy koronázatlan szlovák királyként fogták fel. Csák Máté és „birodalma” a szlovák függetlenség szimbólumává vált azzal a céllal, hogy történelmi örökségét kisajátítsa a formálódó Szlovákia nemzeti állama számára. Ľudovít Štúr, a szlovák nemzeti újjászületés korszakának legkiemelkedőbb személyiségeTrencséni Matús című versében a szlovák érdekek bajnokaként mutatta be, akik a Nagy-Morvaország örökségére építenek, előrevetítve, hogy a szlovák nemzet "egy nap szabad lesz".
Az ilyen idealizált nézetet azonban csak a szlovák értelmiségiek egy szűk csoportja kedvelte, és a hétköznapi emberek (a legtöbb esetben) nem fogadták el. Csák Máté szlovák nemzeti hősről alkotott elképzelését már a 19. század második felében és a 20. század elején a szlovák értelmiség kritikusan gondolkodó tagjai (Jonáš Záborský,Július Botto) erodálták, végül1923-ban vetett véget neki a szlovák történész,Jozef Škultéty. Hasonló nézeteket a modern kritikai szlovák történetírás is elutasít, és a szlovák történelmi emlékezetben Csák Máté egyszerűen feudális mágnásként, nevezetes regionális személyiségként és „Vág és Tátra urának” tekinthető.
Bár soha nem lett király, nagyon gazdag és befolyásos magyarfőnemesként gyakorlatilag a maiSzlovákia jelentős területein uralkodott a14. század elején. Tizennégy megyét birtokolt, 50 kastélya és erődje volt a mai Szlovákia középső és nyugati területein. Mintegy 5000 fős serege főleg idegen (elsősorban cseh) zsoldosokból állt — a független szlovák állam megteremtésének szándékát sugalló történészek vélekedésével szemben.
Saját pénzt is veretett, és udvartartásában ugyanazon rangokat használta, és ugyanazon előjogokkal élt, mint amagyar király. Gazdaságpolitikáját azonban a rablógazdálkodás jellemezte: nem figyelt a pénzgazdálkodás érdekeire, a kereskedelemre, a bányaművelésre és az árutermelésre sem. A király jogkörét bitorolva számos alkalommal vetett ki rendkívüli adókat. Jövedelmének jelentős részét a hadsereg fenntartására fordította. Hosszú távon valamennyi társadalmi réteg tartományúri hatalmának megszüntetésében volt érdekelt. Hatása nem volt tartós, Trencsénben halála (1321) után „birodalma” is elpusztult.Történelmi szerepének elemzésébe új színt hozott a csehszlovák nacionalista propaganda, amely az egységes, független Szlovákia megteremtésére tett első kísérletként értelmezi Csák Máté működését. Ezt az elméletet történelmi és demográfiai adatok nem támasztják alá. Vezetésének stílusát szabadságharcos helyett inkább despotikusnak, kalandornak nevezhetnénk.
<ref> címke; nincs megadva szöveg a(z):1 nevű lábjegyzeteknek<ref> címke; nincs megadva szöveg a(z)A magyar nemzet története nevű lábjegyzeteknek<ref> címke; nincs megadva szöveg a(z):4 nevű lábjegyzeteknek
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap