Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Pontosság | ellenőrzött |
| Csák Máté | |
 | |
| Somogyi Győző és Hermann Róbert: Magyar hősök arcképcsarnoka - Csák Máté, (1996) | |
| Született | 1230-as évek nem ismert |
| Elhunyt | 1283 |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Csák Máté |
| Foglalkozása | bérbeadó |
| Tisztsége | horvát bán |
 AWikimédia Commons tartalmazCsák Máté témájú médiaállományokat. | |
 | Ez a szócikk az erdélyi vajdáról szól. Hasonló címmel lásd még:Csák Máté (egyértelműsítő lap). |
Csák nembeli II. Máté (†1283-84) aCsák nemzetségtrencséni ágának tagja,I. Máté fia,Csák Máté, a közismerttartományúr nagybátyja,nádor,erdélyi vajda,szlavón bán.[1]Házasságából gyermeke nem született, ezért vagyonát unokaöccse, Csák Máté örökölte.[2]
Legidősebb testvérének, Márknak a tevékenységéről semmit sem tudunk, de utódait ismerjük. Másik két fiútestvérével,Istvánnal ésPéterrel együtt agresszív birtokszerző politikát folytattak. Oklevélben először1270.június 13-án jelenik meg a neve, mint erdélyi vajdáé. Azt jelzi ez, hogyIV. Bélamájus 3-ai halála után jutott csak szerephez, de előtte nyilván fontos ember lehetett István ifjabb király udvarában, akiV. Istvánként követte apját a királyi trónon. Egy1273-as oklevél szerint az apjával folytatott belháborúban,1264–1265-ben V. István oldalán harcolt ő is és öccse, Péter is. Máténak ezt a király azerdélyi vajdai tisztséggel ésSzolnok vármegyeispánságával köszönte meg.1271-ben részt vett aII. Ottokár cseh király elleni háborúban. A vajdai tisztséget királya haláláig (1272.augusztus 6.) megtartotta, mert mégaugusztus 3-án is így említik.[1]
IV. Béla és V. István küzdelme kapcsán két vezető bárói csoport alakult ki az1260-as évekre. Az egyik aHéder nemzetségKőszegi-ága –Héder Henrik vezetésével, akit a kortársak hatalma miatt Nagy Henriknek is hívtak – és a velük szövetségesGutkeled nemzetség – főlegGutkeled Joakim – által fémjelzett, IV. Béla mellett álló csoport. Az ő hívük volt többek között aGeregye nemzetség is. A másik aCsák nemzetség trencséni ága által vezetett V. Istvánt támogató párt. IV. Béla halálakor pártjának vezetői külföldre menekültek V. Istvántól való félelmükben, de István halálakor visszatértek és a kiskorúIV. László idején kormányzó anyakirályné,Kun Erzsébet idején ismét részt kértek a hatalomból. Ezután a két párt tagjai sűrűn, évente akár többször is váltogatták egymást az országos és udvari tisztségekben.[1]
II. Máté1272.november 27-től1273 márciusáig voltszlavón bán, augusztustól decemberigországbíró, egyben Bánya (talánVígvárral azonos) ispánja.1274. szeptemberétől isméterdélyi vajda és szolnoki ispán1275. őszéig, amikortóltárnokmester és ismét bányai ispán,1276 nyaráig, amikortól őszigerdélyi vajda és ezután egy évre kiszorul a hatalomból.1277 őszétől soproni, vasvári és mosoni ispán, decembertől bán.1278 nyarán soproni és bányai ispán.1278 őszétől rövid megszakítással1280 nyaráignádor és a kunok bírája, egyben olykor-olykor somogyi és soproni ispán.1282-tőlhaláláig (1283-84) ismét nádor.[1]
II. Máté és a trencséni Csákok végig hűek maradtak IV. Lászlóhoz is. A másik pártról ez nem mondható el. Héder Henrik a száműzetésből való hazatértekor,1272-ben meggyilkoltaBélamacsói ésboszniai herceget,1274-ben pedig Gutkeled Joakimmal együttműködve elfogta IV. László királyt, majd annak kiszabadulása után öccsét, András herceget,1274-ben pedig belháborút robbantottak ki a király, formailag a királyhű Csákok ellen. Máté1273-ban Karintiában és Stájerországban harcoltII. Ottokár ellen,1278.augusztus 26-án pedig az egyik magyar sereg vezére volt adürnkruti csatában, ahol a másik magyar sereget a rivális pártbeliGutkeled István vezette. A csatában a borotvált arcú magyarok között a szakállas Máté vitézsége még az ellenségnek is feltűnt. A csatában egyszer lováról lebukva életétOsl Dénes mentette meg, akinek ezért nádorként egy falut (Dág) adományoztatott a királlyal1279-ben az éppen általa kivégeztetett Péter soproni polgár vagyonából.1278-ban nádorként fontos szerepe volt a Gutkeledek és a Babonicsok közötti belháború lezárásában. Nádorként néha túlkapásokra is ragadtatta magát. A király figyelmeztette, hogy ne zaklassaGutkeled Lotárdot kétPozsony vármegyei falu birtoklásáért, mert azokat ő királyi adományul kapta és már nem királyi birtokok. Egyszer aVelencei Köztársaság viszont azért kereste meg, hogy adjon elégtételt egy velencei kereskedőnek, akit Héder Henrik károsított meg.[1]
Birtokai voltak Komárom vármegyében a Dunától északraHetényben, ahol korábban testvérének, Istvánnak is, és délreBille. 1283. április 15-i végrendelete – volt több is – szerintPrasic,Nemcsic ésJác birtokokatNyitra vármegye északi részén, – amelyeket valószínűleg örökölt, méghozzá testvérétől,Istvántól, mivel annak birtokközpontjához,Hrussó várhoz nagyon közel estek – feleségére, majd annak halála után testvérére – nyilvánPéterre hagyja. AKomárom vármegyeiGyirokot ésNándort – amelyek szerzett és nem öröklött birtokai voltak – amargitszigeti apácakolostorra hagyta, ahol anyja sokáig élt.[1]
Máté saját birtokközpontjátTapolcsány körül építette ki, látszik, hogy nyitrai birtokait magának és rokonainak megtartotta, és az ettől távol eső Komárom megyei birtokait adományozta az egyháznak. Atapolcsányi várat is ő vagy öccse Péter építtette. Valószínűleg Pozsony megyében is voltak birtokai vagy familiárisai, talán egyikük voltHont-Pázmány Tamás, akinek érdekében eljártMonoszló Lodomér esztergomi érseknél, hogy a neki okozott 3000 márka kárt letudja 300 márka lefizetésével. ACsák nemzetség Pozsony megyei terjeszkedése súrlódásokat okozott az ott már régóta birtokosKőszegi családdal.[1]
| Előző uralkodó: Gutkeled nembeli Joakim |  | Következő uralkodó: Péc nembeli Dénes |
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap