AComore-szigetek (teljes nevén: Comore-szigeteki Unió,[3] franciául:Union des Comores, arabul:الإتّحاد القمريّAl-Ittiḥād al-Qamariyy)Madagaszkártól északra található szövetségi köztársaság. Az országnév nálunk használt alakja francia eredetű, ennek kiejtése[komór-szigetek]. Az ország nevearab eredetű, jelentése:A Hold szigetei.
A Comore-szigetek három nagyobb és több kisebb korall- és vulkanikus szigeten helyezkedik el, amelyek közül a legnagyobb szigeten aKartala vulkán még ma is működik. Legmagasabb pontja: Kartala, 2360 m.
Az év során a trópusi-tengeri éghajlat következtében a hőmérséklet alig ingadozik. Július-augusztus hónapban a legalacsonyabb a középhőmérséklet (22 °C), míg február-március hónapban a legmagasabb (27 °C). A csapadékot hozó északnyugatimonszun novembertől májusig uralkodik, utána októberig a délkeletipasszátszél szárazságot okoz. A forró időszakokban gyakran trópusi forgószelek pusztítanak. Az átlagos csapadékmennyiség évi 1000–4000 mm a fekvéstől és a tengerszint feletti magasságtól függően.
Az eredeti növényzetnek számító trópusi őserdőket jórészt mára kiirtották. Az értékes nemesfák szórványosan találhatók csak a magasabban fekvő területeken. A tájra ma már inkább aszavannák és az ültetvények a jellemzőek. Elsősorbanmangófák,kókuszpálmák ésbanánfák nőnek a lapályos vidékeken. A partot helyenkéntmangrovepálmák borítják.
Állatvilága viszonylag szegényes. A ritka madár- és teknősfajták mellett, ahamvas maki egyik alfaja egyedül itt honos. A parti vizekben igen sok víziállat él. A Comore-szigeteknél fogtak néhány példányt abojtosúszós maradványhalból.
A Comore-szigeteken hat nemzeti park található:Karthala,Coelacanth ésMitsamiouli Ndroudi a Grande Comore szigeten, aNtringui-hegy ésShisiwani az Anjouan szigeten, valamint aMohéli Nemzeti Park a Mohéli szigeten. A Karthala és a Mount Ntrigui nemzeti parkok a szigetek legmagasabb csúcsait védik, a Coelacanth, a Mitsamiouli Ndroudi és a Shisiwani pedig tengeri nemzeti parkok, amelyek a sziget parti vizeit és a peremzátonyokat védik. A Mohéli Nemzeti Park szárazföldi és tengeri területeket egyaránt magában foglal.[4]
A Comore-szigetek 2000-ben csatlakozott a világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezményhez. 2022 végéig egyetlen helyszín sem szerepel avilágörökség listáján.[5]
Erdőirtás; talajromlás és erózió az erdők elvesztése és a megfelelő teraszosítás nélküli lejtőkön történő növénytermesztés következtében; a tengeri biodiverzitás csökkenése, mivel a talajerózió a korallzátonyok eliszaposodásához vezet.
Az első emberek, akik Comore-szigeteken éltek, valószínűlegpolinéziai ésmelanéziai eredetűek voltak, őketmalájok követték. A letelepedés nem régebbi a 6. századnál.Szuahéli telepesek a szigeteket a nagy bantu vándorlás idején érték el 1000 körül.
Portugál felfedezők 1505-ben látogatták meg a szigeteket.
A16. században arab és perzsa kereskedők érkeztek a szigetekre. Ők afrikaiakat hoztak az ültetvényekre munkásoknak. Később portugál, holland, majd francia kereskedők érkeztek ide, azonban a19. század közepéig az arab-iszlám hatás jelentős volt.
A19. század elején a francia és angol érdekszférába tartozott. A francia gyarmatosítás 1841-ben kezdődöttMayotte sziget francia birtokba vételével és1909-ben fejeződött be, amikorAnjouan szigetének szultánja lemondott, ésMohéli szigetének királynője (szultánája),Szalima Masamba szintén elvesztette a trónját, így ezek a szigetek is francia uralom alá kerültek, de hivatalosan1912-ben lett francia gyarmat a szigetcsoport.
A második világháború alatt aVichy-Franciaország része volt, majd a britek megszállták a gyarmatot.1956-banFranciaország autonómiát adott a szigeteknek.
A Comore-szigetek aSzuezi-csatorna megnyitásáig aTávol-Keletre ésIndiába tartó hajóút fontos állomása volt. Akkor viszont hajóforgalma jelentősen csökkent. Kezdetben az egyetlen exportálható termék akókuszdió volt. Francia telepesek, francia vállalkozások és gazdag arab kereskedők létesítettek exportorientált ültetvényeket, amelyek elfoglalták a termőföld egyharmadát. Mayotte megszerzése után a franciák a szigetetcukortermelő gyarmattá alakították. A többi sziget gazdasága is átalakult, megkezdték azylang-ylang, avanília, akávé, akakaó és aszizál termesztését.
A szigetcsoport a francia védnökség évei után1975. július 6-ánMayotte sziget kivételével elszakadtFranciaországtól.1999-től katonai uralom következett, elsősorban azAnjouan ésMohéli szigeteken található szeparatista törekvéseinek megakadályozására.2001-ben kihirdették az új alkotmányt, a választásokat pedig2002-ben tartották.2006-ban volt az első békés és demokratikus hatalomváltás a szigetek történetében, rengeteg katonaipuccs ésBob Denard francia kalandor akciói után.
Anne Etter, Mohéli (comorei nyelven Mwali) királyi hercegnője, a Comore-szigetek Fejlesztési Társaságának (Association Développement des Îles Comores) elnökeként napjainkban képviseli a királyi házat a Comore-szigeteken mintSzalima Masamba szultána-királynőnek,Mohéli (Mwali) utolsó uralkodójának az unokája.
2001-ben a Comore-szigeteken új alkotmányt fogadtak el. Ez rögzíti, hogy az ország szövetségi köztársaság és az államvallás aziszlám. Az ország államfőjét 4 évre választják.
Földrajzilag a Comore-szigetek részeMayotte sziget és a környező kisebb szigetek. Amíg Comore-szigetek francia gyarmat volt, addig Mayotte közigazgatásilag hozzá tartozott. Amikor Comore-szigetek független ország lett, Mayotte népszavazás útján francia gyarmat maradt. Comore-szigetek állama ezt nem ismeri el, saját területéhez számítja Mayotte területét.
AGlorioso-szigeteket a gyarmati korban Comore-szigetekről igazgatták a franciák. A függetlenség megadása erre nem vonatkozott, de a comorei állam követeli a területet.
Védelmi erő: nagyjából 600 fő katona, és 500 fő rendőr. (2020-as becslés)
18 éves kortól 2 éves önkéntes férfi és női katonai szolgálat van; nincs kötelező sorkatonai szolgálat.
A katonaság és rendőrség képességei korlátozottak a keresési és mentési műveletek végrehajtására és a belső biztonság fenntartására; a Franciaországgal kötött védelmi szerződés tengeri erőforrásokat biztosít a felségvizek védelmére, a Comore-szigeteki katonai személyzet kiképzésére és légi felügyeletre; Franciaország egy kisebb tengeri bázist és egy idegenlégiós kontingenst tart fenn a szomszédos Mayotte-on.
A Comore-szigetek a részben szabad országok közé tartoznak, azemberi jogok helyzete szinte hagyományosan rossz az országban. Ahmed Abdallah elnök idején jelentős mértékben korlátozták a szólás- és sajtószabadságot, a nők jogait, a választójogokat és a munkavállalói jogot is.[6] Abdallah 1989-es meggyilkolása után az emberi jogi helyzet valamelyest javult, majd a javulás hamar meg is torpant, amikor az új elnökSzaid Mohamed Dzsohár számos megkérdőjelezhető lépést tett, többek között a vele szemben álló politikusok és bírák ellen, s több kínzás, illetve bírósági ítélet nélküli kivégzés történt.[7]
Az ország alkotmánya szavatolja a vallásszabadságot, a gyakorlatban ennek nincs sok jelentősége, mert a szigetek fő vallása, aszunnita iszlám bír teljes elsőbbséggel, s az állam korlátozza a misszionáriusi tevékenységet asíiták vagy akeresztények számára.[8] Ráadásul a 2009-es alkotmánymódosítás kimondja, hogy az iszlám a Comore-szigetekállamvallása.[9] A vallásszabadság korlátozását mutatja, hogy az állam korlátozza olyan küldemények érkezését is, amelyekben vallási kiadványok, ruhák, egyéb tárgyak lehetnek más felekezetektől. A társadalom egyes rétegeiben diszkrimináció és ellenségesség tapasztalható a nem muszlim-vallású személyekkel szemben.
A homoszexualitást a szigetországban börtönnel vagy súlyos pénzbírsággal büntetik.[10]
Gazdasága: agrárország. A Comore-szigetek a világ egyik legszegényebb országa. A szűkös természeti erőforrások és a gyorsan növekvő népesség a gazdaság alapvető megújítását sürgetné. Bár a szigetek fő gazdasági tevékenysége az ültetvényes mezőgazdaság, de ugyanakkor élelmiszerekből behozatalra szorul. Külföldről tekintélyes nagyságú segélyek érkeznek az országba évről évre. Az ország összesGNP-je: 217 millióamerikai dollár, a GNP/fő értéke: 380 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 40%, ipar 4%, szolgáltatás 56%. A fő kiviteli cikkei: a vanília, az ylang-ylang (illóolaj-alapanyag) és a szegfűszeg.[11] A hagyományos gyarmati kapcsolatainak megfelelően forgalmának közel felétFranciaországgal bonyolítja le.
A terület 84%-a mezőgazdasági termelésre alkalmas, ezen belül szántóföld 47%. Öntözött terület 1,3 km². Termékek: kókuszdió, manióka, rizs, banán, hüvelyesek, magvak, tej, taro, édesburgonya, kukorica, szegfűszeg.
A nemzeti állami televízió mellett van az Anjouan regionális kormány által működtetett televízió; nemzeti állami rádió; Grande Comore és Anjouan szigetén a regionális kormányok egy-egy rádióállomást működtetnek; Grande Comore és Moheli szigetén néhány független és kisebb közösségi rádióállomás működik, és e két szigetnek van hozzáférése a Mayotte rádióhoz és a francia televízióhoz.
Mobiltelefon előfizetők száma: 472.815 (2020).
Internet-felhasználók: 69.635 fő, a lakosság 8,48%-a.
A közeliMayotte szigetének gasztronómiája megegyezik a Comore-szigetek konyhájával. A Comore-szigeteki konyha ausztronéz, szuahéli, arab, perzsa, indiai, portugál és francia elemekből tevődik össze.
A különböző halfajták (köztük a legfontosabbak a tőkehal és tonhal), a rákok, homárok alapanyagai pörköltöknek, amiket gyakran gyökérnövényekkel, tápiókával és nyers banánnal egészítenek ki. Ilyen étel aroti ya houma pampa, amely sózott szárított tőkehalból készül hagymás-paradicsomos mártással. A másik am'tsolola, mely kardhalból, vaddisznóhúsból, spenótból, tápiókából és más zöldségekből áll.[12]
Francia eredetű a vaníliaszószos homár, amely Mayotte szigetén különösen népszerű.
A Comore-szigeteken marha- és baromfihúst is fogyasztanak. Ilyen fogás fogás a szuahélimshakiki (nyárson sült marha), amelyhez hasonlót Kenya és Tanzánia területén is fogyasztanak. Aakoho sy voanio vagypoulet au coco malagasz eredetű, amely kókuszkrémből és csirkéből áll. A kókuszdió comorei ételek széles választékának alapanyaga.[13]
Apiláf a szigeteken is elterjedtpilaou néven, amelyZanzibárról származik. Desszertek amkatra siniya (fűszertorta), ashihondro (mogyorócukorból készült karamell), aladu (kesudióval és csipetnyi borssal ízesített rizsgolyó).
Papayából, mangóból és jákafa gyümölcséből gyümölcsleveket préselnek. Kaphatók alkoholtartalmú italok is, de a lakosság zöme nem fogyaszt ilyeneket muszlim vallásuk okán.[14]
.svg)
