Az északolasz tóvidék legnagyobb városa, aComói-tó nyugati ágának déli csücskénél, 202 m magasságban fekszik. ASzent Gotthárd-hágón ésChiassón átMilánóba vezető út- és vasútvonal mentén terül el, amely keresztezi aBergamo ésLecco felől érkező és nyugati irányban aLago Maggiore felé vezető utat.
Como a tóvidék legnagyobb, történelmi múlttal rendelkező települései közé tartozik. Már akelták idején jelentős város volt; a rómaiaki. e. 195-ben foglalták el.Julius Caesar ésAugustus korában – mivel fontos közlekedési útvonalon feküdt – mint megerősített város aNovum Comum nevet viselte. Kitűnő földrajzi fekvése évszázadokon keresztül meghatározta a város történetét.
A népvándorlás, valamint a városállamok egymás közötti vetélkedése fékezte ugyan Como fejlődését, de felvirágzását nem tudta megakadályozni. KésőbbIV. Henrik német-római császár ésVII. Gergely pápa között az elmérgesedő viszály során (1077 táján) is megőrizte függetlenségét. A Milánóval folytatott,1118-tól1127-ig tartó háborúban azonban alulmaradt és a várost ekkor lerombolták.II. Frigyes német-római császár építette újjá, aki Comóban szövetségest talált Milánóval szemben. A város püspökei ez időben jelentős hatalomra tettek szert. Nem sokkal utána Como a Della Torre, a Visconti, majd1450-ben aSforza-család birtokába került. Az elkövetkező idők soránLombardia sorsában osztozott: spanyol, francia, majd osztrák fennhatóság alatt állt.Mária Terézia uralkodása idején indult meg a városban aselyemszövés.
Tempio Voltiano (Volta-templom) -1927-ből származó klasszicizáló stílusú épület. A nagy fizikus,Volta életének néhány dokumentuma látható benne, többek között az elsőgalvánelem is.
Monumento ai Caduti (Elesettek emlékműve) - Antoni Sant’Elia tervezte meg azelső világháború áldozatainak emlékére. 33 méter magas.
San Giorgio-bazilika - egy 11. századi templom helyén épült1644-benbarokk stílusban. HomlokzatátAntonio Silva építette1709-ben. Legnagyobb értékePaulo Recchi1686-ban festett freskója. A templomot 1876-ban restaurálták.
Villa Olmo -Simone Cantoni tervezte1782-ben. Első tulajdonosa Innocenzo Odescalchi márki volt.1882-ben a palotát átépítették; napjainkban főleg kiállítások és kongresszusok rendezésére használják. Szép parkjából kitűnő kilátás nyílik aComói-tó öblére és a városra.
Sant’Agostino-templom - a 14. század elején épültgótikus stílusban. Régi freskótöredékei igen értékesek.
Palazzo Vescovile (Püspöki palota) - Alberico püspök emelte1013-ban. Később többször is átépítették. Belsejében értékes 15. századi freskók, püspöki portrék ésgobelinek láthatók.
Duomo -Észak-Olaszország egyik legnevezetesebb műemléke. Építése hosszú ideig tartott és századokon át alakítottak rajta.1396-ban kezdték el, de agótikus székesegyházat egy korábbi, több hajós,román stílusúbazilika átépítésével hozták létre. Alkotói acomacini mesterek voltak. Homlokzatát, amelyen a gótikus stílus már koraireneszánsz elemekkel keveredik,1457-benFlorio di Bonta tervezte.1513-ból származó szentélye már tiszta reneszánsz stílusban készült. Az utolsó építési szakaszban,1744-ben, Juvara tervei szerint helyezték a székesegyházra a 75 m magas kupolát. A kapuzat fölötti öt fülkében szobrokat helyeztek el, Tomaso és Giacomo Rodari alkotásait. Fölöttük van a kapuzat szélességének megfelelőrózsaablak, Luchino Scarabota műve. A portáltól jobbra és balra nyíló díszes fülkében azidősebb és azifjabb Plinius ülő szobra látható, fölöttük ugyancsak félköríves, színes ablakokkal. Távolabb, a főkapu két oldalán egy-egy szerényebb, de nem kevésbé művészi kapuzat nyílik, ezek Rodari alkotásai. A bal oldalit abéka kapujának nevezik, díszítő faragásai között ugyanis egy béka domborműve is szerepel. A székesegyház 87 m hosszú és 58 m széles háromhajós, alaprajzalatin kereszt alakú. A főhajó pillérei között látható művészi gobelinek részben a flamand iskolának, részbenFirenze ésFerrara hercegi stílusának jellegzetességeit tükrözik. A jobb oldalhajó elejétLuigi Aliati szoborcsoportja díszíti, középpontjában Tolomeo Gallio kardinális alakjával. UtánaTomaso RodariSzent Lucia oltára következik,Szent Sebestyént ésSzent Kristófot ábrázoló, Luini iskolájából származó festményekkel. Majd Szent Abbondino oltára következik, mellette áll aSzent Jeromos oltár LuiniMadonna és a gyermek Jézus című festményével. A sekrestyéből széles lépcső vezet a szentélybe, a bronz- és márványdíszítésű barokk főoltárhoz, amely1723-ban készültRómában. A kanonokok sekrestyéjének mennyezeti freskója Mária mennybevitelét ábrázolja, alkotója Antonio Schienze (1570). A bal oldalhajóban látnivalói: A feszület kápolnája, szentélyének egyik fülkéjében egy művészi Szent Sebestyén szoborral. A Bánatos Szűzanya oltárának domborművét(Krisztus levétele a keresztről) Rodari alkotta.Szent József oltárát két értékes festmény, LuiniKrisztus születése és Gandenzio FerrariA Szűz eljegyzése című festménye díszíti. Végül Rodari műve,Szent Apollónia oltára következik, amelyenXI. Ince pápa és Carlo Rovelli püspök mellszobra látható.
Broletto (egykori városháza) -1215-ben épült s vörös-, szürke- és fehérmárvány homlokzatát a 15. században kissé megcsonkították, hogy helyet biztosítsanak a dóm bővítésére és kialakíthassák a tér formáját. A Brolettót [1899]-ben restaurálták. Hatalmas tornya – aTorre de Commune – egyidős az épülettel,1921-ben állították vissza eredeti formáját.
Teatro Sociale - a klasszicista stílusú színház1811 és1813 között épültGiuseppe Cusi tervei szerint.
Palazzo Porta-Cornezzi (új városháza) -1616-ban épült; oszlopos folyosóján neves államférfiak mellképei és az emléküket idéző dokumentumok láthatók. Legértékesebb része a mai kincstári terem, amelynekstukkódíszítései és mennyezeti freskói1630-ból, Gian Paolo Recchitől származnak.
San Fedele-templom - a 9-12. században épültromán stílusban. A háromhajós templomot egy négyezeti torony koronázza meg. Belső díszítései közé tartozik néhányCarlo Carlone festmény.
Torre di Porta Vittoria - a város régi erődítményrendszerének legépebb maradványa.1192-ből származik, csakúgy, mint két másik fennmaradt torony, a Porta Nuova és a Porta San Vitali, az egykori városfal sarokpontjain.
San Abbondio-bazilika - a dóm mellett Como legjelentősebb művészettörténeti értéke, amelyet a város patrónusának szenteltek. Valamikor1063 és1095 között építették és1587-ben felújították. Két kecses tornya a templom keleti végén áll, s közülük az egyiket a 17. században lerombolták, de később újra felépítették. Kívülről a legérdekesebb látványt az apszis nyújtja, amelyet állatokkal és más figurákkal díszített, félköríves, ugyancsak fehér márványból készült ablakok ékesítenek. Belső elrendezése öthajós. Hatalmas szentélyétfrízek, domborművek és szobrok díszítik; ezek egy része a feltevések szerint régebbi eredetű, mint maga a templom. A szentély 14. századi freskói jeleneteket ábrázolnak Krisztus életéből.
A templomtól tovább, déli irányban, a Via Regina (vagy a Piazza Vittoriától a Via Milano és a Via Teresa) vezet a város dél¬nyugati
San Carpoforo-bazilika - eredete a 4. századra nyúlik vissza. Félix püspök építette valószínűleg egy római, Merkúrnak szentelt szentély helyén. A háromhajós építmény legszebb részei: a harangtorony és a 11. századból származó szentély.
.svg)
