Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Claude-Victor Perrin | |
 | |
| Claude-Victor Perrin francia marsall, Belluno első hercege | |
| Született | 1764 Lamarche (Vosges,Franciaország) |
| Meghalt | 1841 Párizs |
| Sírhely | Père-Lachaise temető |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége |  francia |
| Fegyvernem | tüzérség |
| Szolgálati ideje | 1781–1830 |
| Rendfokozata | tábornagy |
| Csatái | első koalíciós háború napóleoni háborúk |
| Kitüntetései |
|
| Gyermekei | Victor François Marie Perrin de Bellune |
| Civilben | hadügyminiszter |
 AWikimédia Commons tartalmazClaude-Victor Perrin témájú médiaállományokat. | |
Claude-Victor Perrin (Lamarche (Vosges),1764.december 7. –Párizs1841.március 1.),Belluno első hercege,franciamarsall, anapóleoni háborúk hadvezére. Az 1815-ösBourbon-restauráció után a Francia Királyságpairje, 1821–23 között hadügyminiszter, 1828–1830 között a legfelső királyi haditanács tagja. Ajúliusi forradalom után visszavonult a szolgálattól.
1764.december 7-én születettLamarche-ban, apja Charles Perrin édesanyja Marie Anne Floriot.1781. október 16-án lépett be a hadseregbe közkatonaként, 17 évesen aGrenoble-ban a 4. tüzér regimentbe, dobosként. Tíz éven keresztül szolgált, majd adósságát törlesztve leszerelt ésValence-ben telepedett le. Később beállt a helyi önkéntesekhez és azAlpok frontján tüntette ki magát a harcokban és zászlóalj parancsnokká léptették elő.
1791. május 16-án feleségül vette Jeanne Josephine Muguet-t, akitől négy gyermeke született. (Később kapcsolatuk elhidegült és elváltak).Toulon-nál tanúsított bátorságáért1793-ban dandártábornoki rangot kapott. Ezek után a kelet-pireneusi hadseregben, majd az itáliai hadjáratban vett részt a harcokban1796–1799 között.Mondovi,Rovereto ésMantova városokért folyó harcokban ismét kitett magáért, ezért hadosztály-tábornok lett.
Egy ideigVendée-ben, a királypárti megyében irányította a köztársasági erőket, aztán ismétItáliába került, a pápai alakulatban szolgált, és fontos szerepet játszott amarengói csatában.1802-ben kis ideigLouisiana kormányzója,1803-ban abatáviai hadsereg parancsnoka volt.1805–1806 között nyolc hónapigKoppenhága teljhatalmú meghatalmazott irányítójaként ténykedett. Ugyanebben az évben másodszor is megnősült, Julie Vosch van Avesaat-ot (1781–1831)-ot vette el, akitől egy leánya született.
Anegyedik koalíciós háború idején, amikor a franciáknak a poroszokkal kellett csatároznia,Lannes V. hadseregének vezérkari főnöke volt. Asaalfeldi-,a jénai-, és afriedlandi csatában nyújtott teljesítményéért Napóleon marsallá léptette elő.
_duc_de_Bellune.svg)
Atilsiti béke utánBerlin kormányzója,1808-banBelluno hercege lett.Spanyolországba küldték, itt a spanyol függetlenségi háborúban a spanyolok ellen küzdöttBlake tábornok ellenEspinosa-nál, későbbTalavera,Barrosa ésCádiz városánál.1812-ben részt vett azoroszországi hadjáratban. Nagyon fontos szerepet játszott a francia hadsereg visszavonulásának biztosításában és aberezinai átkelésben.Aktívan részt vett az 1813–1814 évek csatáiban, az utóbbi év februárjától a balszerencse üldözte, amikor isMontereau-sur-Yonne-hoz túl későn érkezett. Ennek eredménye az lett, hogy a császárral összeveszett, és kiesett a császár kedveltjei közül, akiGérard tábornok alá irányította.
Így, kegyvesztettként átpártolt aBorbonokhoz,1814 decemberébenXVIII. Lajos királytól megkapta a második hadsereg parancsnokságát. Aszáz nap alatt elkísérte a királytGentbe, awaterlooi csata utáni második restauráció idején a főrendi házba került képviselőnek. Ő lett annak bizottságnak az elnöke, ami azt vizsgálta, hogy kiket kell elbocsátani a hadseregből a Napóleon iránti szimpatizánsi ténykedéséért. Ő is megszavaztaNey marsall halálos ítéletét annak ellenére, hogy 26 éven keresztül társa volt a harcokban.
1821-ben lett hadügyminiszter és tisztségét két évig látta el. Előkészítette a spanyolországi francia intervenciós hadjáratot, de az expedíciós haderő parancsnokává való kinevezésétLouis-Antoine királyi herceg, Angoulême hercege,Károly trónörökösnek (a későbbi X. Károly királynak) fia meghiúsította. 1824-benReimsben X. Károly koronázásakor Victor marsall vezette a katonai kíséretet. 1828-tól a király a Legfelső Haditanács tagjai közé helyezte.
1830-ban a királyi gárda főparancsnoka volt, ajúliusi forradalom után nem esküdött fel az új uralkodóra, és visszatért a civil életbe.1841. március elsején halt megPárizsban.
