Az ősiNolához közeli területet már arómai időkben lakták. EgyHéraklész szentély is állt ezen a helyen, valamint számosvilla és egynekropolisz, amelybeSzent Félixet temették el Kr. u. 160-ban. A szent sírja fölé 305-ben egy négyszögletűbazilikát emeltek, amely az elsőókeresztényemléke a településnek. A nekropolisz gyorsan bővült ésCoemeterium Nolanum név alatt vált ismertté.
Miután a Szent Félix tiszteletére emelt bazilika kicsinynek bizonyult a zarándokok számára, a 400-as években Pontius Meropius Paolinus (későbbNolai Szent Pál) egy újat építtetett. Ugyancsak az ő megbízásából épültek fel a komplexum további bazilikái.
A középkor során Cimitile fontos zarándokhely volt, a 16. században azonban elveszítettepüspöki rangját és a nolai püspöknek lett alárendelve. Ez a folyamat indította el hanyatlását. A 17. században itt született Cesare Riccardi, aNápolyi Királyság lerettegettebb útonállója. 1799-ben Cimitile csatlakozott aParthenopéi Köztársasághoz és ennek bukása után kénytelen volt a királyi megtorlásokkal szembenézni. 1808-banJoachim Murat adminisztrációs reformjainak következtében önálló település lett és 1927-igCaserta megyéhez tartozott.
Az 1930-as években Gino Chierici régészprofesszor vezetésével ásatásokat végeztek, és ekkor kerültek napvilágra a történelem során elfeledettókeresztény emlékek. Az ásatások amásodik világháború során súlyos bombatámadásokat szenvedtek, de a háború után sikerült helyreállítani a feltárt bazilikák maradványait. 1992-benII. János Pál pápa is elzarándokolt Szent Félix sírjához. 2003-ban javasolták Cimitile felvételét azUNESCO által vezetettvilágörökség helyszíneinek listájába.
San Felice-bazilika – a kelet-nyugat irányú egyhajósbazilikához kétapszis csatlakozik, valamint egy tágas előtér az északi és déli oldalain. Szent Félix sírját 484 és 523 között burkolták kék- és aranyszínűmozaikokkal. A harangtornyot a 10. században építették hozzá.
Basilica nova – 401 és 403 között épült a San Felice-bazilikára merőlegesen. Háromhajós és három apszisos volt. Elsősorban temetkezési célokra használták.
Santo Stefano-bazilika – az 5-6. században épült. Előterének bejáratát egy korinthoszi oszlopok által tartott diadalív díszíti.
San Tommaso-bazilika – egyhajós templom, mely a 6-7. században épült. Nyolcvannégy síremléket tartalmaz ebből az időszakból. Falain még láthatók a 14. századi freskók.
Santissimi Martiri-bazilika – a 3. században épült temetkezési célokra. A 10. században alakították át tulajdonképpeni templommá és alakították ki kettős oltárát