A "Chile" név eredete bizonytalan, a különböző elméletek az őshonos nyelvek szavára vezetik vissza. A népszerű magyarázatok közé tartozik azajmara „chilli” szó, ami azt jelenti, hogy „ahol a föld véget ér”, vagy amapucse eredetű szó, ami egy madárhangra utal („csile-csile”).[14]
Az ország egész területe aCsendes-óceán keskeny partvonala azAndok nyugati oldalán helyezkedik el. Chilét nyugatról végig az óceán határolja. Délen az amerikai kontinens legdélebbi pontjáig nyúlik le, itt egy nagyon rövid részen kiér azAtlanti-óceánra is aMagellán-szoros keleti oldalán, illetve a legdélibb részek tulajdonképpen az Atlanti- és a Csendes-óceán határán találhatóak.
Északon aAtacama-sivatag ásványokban gazdag, főlegrézben ésfoszfátban. A központi völgy, aholSantiago de Chile is fekszik, viszonylag kicsi, itt tömörül a lakosság és a mezőgazdasági termelés. Ez a vidék Chile történelmi központja, az ország innen terjeszkedett a 19. század második felében és integrálta az északi és a déli vidékeket. Dél-Chile erdőkben és legelőkben gazdag, jellegzetes tájképi elemei a vulkánok és a tavak. A déli partfjordok, szigetek, tengerszorosok labirintusa, amelyek félszigeteket és szigeteket alakítottak ki. Az ország keleti határa azAndok. Az észak–déli irányú kiterjedést számítva Chile a leghosszabb ország a Földön.
1888 óta Chiléhez tartoznakPolinézia legkeletibb szigetei, aHúsvét-sziget és aSala-y-Gómez-sziget. Része még Chilének a partok előtt 600 km-re fekvőJuan Fernandez-szigetek, benneRobinson Crusoe szigete, valamint chilei külső országrész a lakatlanDesventurados-szigetek és aChilei antarktiszi terület, ahol tudományos kutatóállomás teljesít szolgálatot. A Húsvét-sziget manapság Chile tartománya. Sala y Gómez szigetcsoport kisebb szigetei, San Ambrosio és San Felix szintén Chiléhez tartoznak, de csak helyi halászok laknak ott szezonálisan. Ezek a szigetek azért nevezetesek, mert ezekre hivatkozva terjeszti ki Chile a területi vizeit messze a Csendes-óceánra.
A folyók az Andokból folynak a Csendes-óceánba kelet–nyugati irányban, keresztül Chilén, tehát rövidek. A déliglaciális vidéken afjordok mellett nagy tavak is kialakultak alegutóbbi jégkorszakban.
Északon aSós-tavak fekszenek, melyeknek legnagyobbika aSalar de Atacama (3000 km²). Tőle még északibb irányban terül el a világ egyik legmagasabb fekvésű tava, aLago Chungará (21,5 km²), 4500 m-rel a tengerszint felett.
A nagyobb és tájképileg szebb tavakTemuco városától délkelet feléPuerto Montt irányában a következők:
Délen terül el a legnagyobb chilei tó, aGeneral Carrera-tó (970 km²,Aysén), ami keleten átnyúlik Argentínába is, ahol aBuenos Aires-tó nevet viseli. A legnagyobb mesterséges víztározó aColbún-tó.
Az ország legnagyobb részén négyévszak figyelhető meg: anyár decembertől februárig, azősz márciustól májusig, atél júniustól augusztusig és atavasz szeptembertől novemberig.
Chile a világ egyik legfontosabb bányászati tevékenységgel rendelkező országa, és a nagyfokú bányászat is fontos környezeti kihívást jelent. Különösen jelentős hatás érte azAtacama-sivatagot, amely a világ egyik legszárazabb régiója.[18] A bányászat nagy mennyiségű vizet igényel, és ennek nagy része atalajvízkészletből származik. A bányászati tevékenységből származó por is felgyorsítja azandokigleccserek hóolvadását.[18] Ez is jelentős terhet ró a vízellátására, ami károsítja az Atacama közösségeit. Egy másik szennyezési forrás alítium bányászata a régióban, amely hatással van a helyi flamingópopulációra is.[18]
Az Atacama-sivatagban olyan méretű szeméttelepet hozak létre az importált használt ruhákból, amely az űrből, sőt a Holdról is látszik.[19] Ezen ruhaszemétnek a lebomlása akár több száz évig is eltart.
Az ipar és a közlekedés légszennyezése és a vízszennyezés különösen kimelkedő a városokban.[15] 1996-ban Chile ipariszén-dioxid-kibocsátása 48,7 millió tonna volt.[15]
A megnövekedett gazdasági tevékenység Chile levegőminőségének romlását eredményezte.Santiago, Chile fővárosa hegyvonulatokkal van körülvéve, ami elősegíti az autók károsanyag-kibocsátásából és az ipari fejlődésből származó szennyező anyagok felhalmozódását a régióban.[20] Santiagóban a kórházak minden évben túlzsúfolódnak a légúti problémák következtében. Itt a levegőszennyezés következtében évente átlagosan 20 ezer ember szenved légúti problémáktól.[20]
Valparaiso tartomány ad otthont az ország legnagyobb magán- és állami kikötőinek, Quinterónak ésValparaiso városának. Ezen a területen erősen légszennyező iparágak vannak jelen, beleértve a rézkohókat, hőerőműveket és erőműveket. Valparaiso tartomány nemzeti áldozati övezetként (área de sacrificio) ismert, ahol magas anehézfémek és más szennyező anyagok koncentrációja.[21]
A kezeletlenszennyvíz nagy veszélyt jelent a vizekre, majd utóhatásként az élővilágra nézve.[15]
A15. század közepén a mai Chile északi és középső része azInka Birodalom fennhatósága alá tartozott.Magellán volt az első európai, aki1520-ban Chile területére lépett. A16. század elején a spanyolkonkvisztádorok, miután meghódítottákPerut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók1536 és1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost,Santiagót1541-ben.
Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független, mert aNapóleon által megszállt Spanyolország nem tudta érvényesíteni hatalmát. De a királypártiak és a teljes függetlenség hívei közötti polgárháború csak 1817-ben dőlt el, a függetlenség hívei javára.
A 19. században a chilei társadalom szerkezete még sokat őrzött a gyarmati múltból. Oligarcha családok uralkodtak és mindig is jelentős volt a katolikus egyház befolyása. A köztársaság kiterjesztette területét dél felé az indiánok, észak felé megBolívia ésPeru rovására az 1879–1883 között megvívottsalétromháborúval. Ez utóbbival fontos kikötők és bányák kerültek chilei kézbe, ami a századforduló körüli gazdasági virágzás alapja volt.
A 20. században különböző színezetű polgári és katonai kormányok váltották egymást. Erős baloldali - marxista és nem marxista - mozgalom működött, amelynek a kormánypolitikára is befolyása volt.Salvador Allende elnöksége alatt (1970–1973) marxisták kerültek kormányra, noha nem egyedül, hanem más erőkkel koalícióban. Sokféle marxista jellegű intézkedés mellett államosították a rézbányákat. A rézbányászat a chilei nemzetgazdaság fontos ága, és külföldi, főleg amerikai tőkével működött. Ezért különösen, de a kormány egész irányvonala miatt is az amerikai kormány aCIA-t felhasználva mindent elkövetett a chilei kormány ellehetetlenítésére. Végül 1973 közepén csaknem egyidejűleg léptek sztrájkba az orvosok, a tanárok, a diákok, a teherautó sofőrök, a rézbányászok és a kisvállalkozók. 1973. szeptember 11-én Allendétkatonai puccs fosztotta meg a hatalmától. A fegyveres erők bombázták az elnöki palotát (Moneda-palota), Allende meghalt az ostrom közben.
Augusto Pinochet tábornok jobboldali rendszere került hatalomra. Kezdeti időszakát kirívó kegyetlenség, gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harmincezren kényszerültek emigrációba. A rezsim szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, sikeresen. Idő múlásával lassan gyengültek a szólás- és gyülekezési szabadság gátjai.
Az ország a demokratikus parlamentáris rendszerre 1988-ban tért vissza. Azóta kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást, mindig koalíciós kormány élén.
A törvényhozó hatalmat a Nemzeti Kongresszus képviseli, amelynek székhelyeValparaísóban van.A kétkamarás kongresszusnak 43 fős szenátusa és 155 tagú képviselőháza van.
A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök tölti be, akit négyévente demokratikusan választanak meg.
Az igazságszolgáltatása a Legfelsőbb Bíróságból, a fellebbviteli bíróságokból és az elsőfokú bíróságokból áll.
A régiók élén az elnök által kinevezett intendáns áll. A régiók tartományokra (provincia(s)) oszlanak, a tartományi kormányzót is az elnök nevezi ki. A tartományok községekre (comuna(s)) oszlanak, amelyeket tanácsok (Consejo(s) Comunale(s)) irányítanak. A polgármestert és a tanácsnokokat a lakosok választják négyévente.
A lakosság 95,4%-aeurópai eredetű fehér.[25][26][27][28] A 4,6%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. Többségük aspanyol gyarmatosítók leszármazottja. Többeurópai országból is érkeztek bevándorlók, főlegolaszok. Ezenkívülnémetek vannak viszonylag jelentős számban, ésmagyar származásúak is élnek itt.
Az inflációval korrigált egy főre jutóGDP Chilében 1800 és 2018 közöttA chileiGDP-változás 1951 és 2011 között
Képek
Santiago pénzügyi központjaSantiagoAz értéktőzsde épülete SantiagobanValparaíso kereskedelmi kikötőjeSan Antonio kikötőjeChuquicamata, a világ legnagyobb nyiltszíni rézbányájaRézérc, egy fontos exportcikkChileimerlotGázvezeték a B-145-ös út mellett (El Loa tartomány, Antofagasta régió)
Salvador Allende szocialista modelljével szemben a chilei gazdaságotAugusto Pinochet következetesen átszervezte, a szabadpiaci, liberális irányvonalak mentén. Az állami tulajdonú vállalatokat Pinochet uralkodása alatt és után is nagyrészt privatizálták; azonban az Allende által államosított rézbányák, amelyek Pinochet ideje óta közvetlen katonai ellenőrzés alatt álltak, továbbra is állami tulajdonban vannak. A chilei gazdaság a 20. század végén átlag feletti növekedési ütemet produkált. Bár az 1997-98-as ázsiai és brazil válság recesszióhoz vezetett, a gazdaság 2000 óta ismét növekedett. 2020 táján Chilében a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem és a legnagyobb az egy főre jutó export a dél-amerikai országok között.
Chile Latin-Amerika egyik vezető gazdasága és egyik legnagyobb nyersanyagtermelője. A világ legnagyobb ismertrézlelőhelyeivel rendelkezik (körülbelül 40 százalék).
A földterületnek csak mintegy 7 százalékát hasznosítják mezőgazdasági célokra. Ez a földterület elsősorban a Közép vagy Hosszanti-völgyben (Valle Longitudinal vagy Valle Central) található. Ttt többek közt szőlőt, almát, citrusféléket, fügét, diót, búzát termesztenek.
Az ország középső részét három részre tagolják.[24] Az északi, félig száraz terület az állattenyésztés földje. Délebbre az ország mezőgazdaságilag és iparilag legfejlettebb része fekszik, itt tömörül a chilei népesség nagy része is. Itt általában minden Közép-Európában ismert mezőgazdasági termény megterem. Jelentős még a cukornád- és gyümölcstermesztés. Fejlett a szőlőkultúra, és a kiváló chilei boroknak külföldön is széles piacuk van.[24]
Chile északi sivatagában a mezőgazdaság szinte kizárólag oázisokban folyik.
Chile az egyetlen ország Dél-Amerikában, ahol cukorrépát is termesztenek. A szőlőtermesztés tette Chilét Dél-Amerika első számú borexportőrévé.
Az állattenyésztés főként Közép-Chilében és Dél-Chile északi részén folyik. Az állattenyésztést a takarmánytermesztésen alapuló szarvasmarha- és juhtenyésztés képviseli.
Chile gazdaságának igen fontos összetevője a bányászat.Kőolaj- ésföldgáz- mellett jelentősréz-,szén-,vasérc-,mangán-,arany- ésezüstlelőhelyek is vannak az ország területén. Mindezek közül aréz a legfontosabb.
A világ legnagyobb rézbányái, a Chuquicamata (külszíni fejtésű) és az El Teniente (földalatti) Chilében találhatók. Ezeket az állami tulajdonú Codelco vállalat üzemelteti.
A bányászaton kívüli ipari ágazatok: élelmiszeripar, halfeldolgozás, vas- és acélipar, faipar, közlekedési eszközök gyártása, cementgyártás, textilipar.[41]
Chilében a szállítás többnyire közúton történik. Az ország messzi déli része közúton nem kapcsolódik közvetlenül Chile központji régiójához, és a ott a vízi szállítás is fontos szerepet játszik. A vasutak történelmileg fontosak voltak Chilében, ám manapság viszonylag kis szerepet játszanak az ország közlekedési rendszerében. Az ország földrajza és a nagyvárosok közötti nagy távolságok miatt a légi közlekedés is fontos.
Chile kulturális örökségén elsősorban a szellemi örökségét értjük. A szellemi öröksége a kultúra különböző területeiből tevődik össze (mint például a művészet, iparművészet, táncok, szokások, ünnepségek, gasztronómia, játékok, zene és hagyományok), másodsorban pedig a tárgyi örökségéből, amit Chile egész területén megtalálható építmények, tárgyak és helyszínek alkotnak. Ezek jellege lehet régészeti, építészeti, kézműipari és művészeti, néprajzi, néphagyományi, történelmi, vallási vagy technológiai.
Az 1972-es Egyesült Nemzetek Szervezete [link] által elfogadott, Chilében pedig 1980-ban jóváhagyott “A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló” nemzetközi egyezménynek megfelelően eddig hat helyszín került fel a világörökség listára.
Ezen kívül a chilei “kínai tánc” (baile chino – rituális chilei tánc) is a szellemi kulturális örökségi egyezmény része.
1999-ben bevezették a chilei Kulturális Örökség Napját, ami egyben az Chile kulturális, régészeti, és történelmi örökségének elismeréseként szolgál az ország kulturális, régészeti és történelmi örökségének.
Chile eltérő földrajzi adottságainak köszönhetően, a kulturális jegyek is jelentősen eltérhetnek a különböző régiókban.
Az északi régiót a különböző kultúrák találkozása jellemzi, amelyben egyaránt megtalálhatók az Andok-hegységben élő őshonos népek, valamint a portugál, de elsősorban spanyol gyarmatosítók hatása is. Mindemellett még a vallási ünnepek és hagyományok is fontos szerepet kapnak a térségben, amelyek közül kiemelkedik a Diablada (Dél-Amerika egyik legnagyobb folklór rendezvénye).
Az ország középső részét elsősorban a chilei vidéki hagyományok, valamint a Huaso (cowboyhoz hasonlító chilei lovasok) néven ismert kultúra jellemzi, amely főként a Coquimbo és Biobío régiók közötti területre határolható. Mivel a chilei lakosság nagy része ezen a területen él, az ország kultúráját is hagyományosan ennek a területnek a kultúrájával azonosítják, amely leginkább a Fiestas Patrias (Chile legfontosabb nemzeti ünnepe) ünnepség alatt nyilvánul meg, amit minden évben szeptember közepén rendeznek meg.
Az ország déli részén, Araucanía tartományban, a Mapuche kultúra és hagyományai meghatározók, míg Valdivia, Osorno és Llanquihue tartományokban a német hatás került előtérbe. Ugyanakkor a Chiloé szigetcsoport területén kialakult egy saját hiedelem világgal rendelkező kultúra, amely az őslakos és a spanyol hitvallások keveréke.
Az ausztrál régió is saját identitással rendelkezik, amit a Chiloé szigetekről, Chile középső részéről, valamint a volt Jugoszláviából bevándorlók befolyásoltak. Ez a hatás a Magallanes régióban erőteljes regionalizmus formájában nyilvánul meg.
A Húsvét-sziget egyedülálló kultúrája a polinéz kultúra fejlődésének köszönhető, ugyanis ezen a szigeten évszázadokon keresztül elszigetelten éltek az emberek.
Chile számos hivatalos nemzeti jelképet tudhat a magáénak.
A chilei belügyminisztérium 1534/1967. számú, az ország nemzeti jelképeiről és használatuk szabályozásáról szóló rendelete egységesítette és rendszerezte a kérdésre vonatkozó különböző jogi és szabályozási normákat. Az I. törvénycikk értelmében Chile nemzeti jelképei a következők: a chilei köztársaság címere, a chilei nemzeti zászló, a kokárda és az elnöki lobogó. Továbbá, ugyanezen törvénycikk jóváhagyta az „Ésszel vagy Erővel” mottó az ország címerébe történő felvételét.
Ezt követően, a Chilei Köztársaság 1980. évi politikai alkotmányának 2. törvénycikke a nemzeti zászlót, a köztársasági címert, valamint a nemzeti himnuszt nemzeti jelképnek nyilvánította. A 22. törvénycikk értelmében pedig a köztársaság összes lakója köteles tisztelni hazáját, valamint annak nemzeti jelképeit. Az állambiztonsági törvény 6. törvénycikke többek között kimondja, hogy bűncselekményt követnek el a közrend ellen, akik nyilvánosan megszégyenítik az ország nevét, a nemzeti zászlót vagy a címert.
Ezeken kívül más nemzeti szimbólumokat is hivatalossá tettek különböző rendeleteken keresztül. 1977. február 24-e óta a chilei harangvirág, más néven a copihue Chile nemzeti virága. Chile nemzeti tánca 1979. november 6-a óta a cueca (chilei cueca). Az Észak-Chilében kinyerhetőlazuritot Chile nemzeti kövének nyilvánították 1984. november 23-án, azonban 1993. november 22-e óta a combarbalitát, azaz a Combarbalá tartományban megtalálhatóféldrágakő díszkalonitot is Chile nemzeti ásványaként tartják számon. A felsoroltakon kívül megemlíthetjük még a chilei rodeót, amit 1962. január 10-től 2014. október 4-ig az ország nemzeti sportjaként tartottak számon, ekkor azonban felváltotta a rayuela, ami leginkább a patkódobáshoz hasonlítható. A rayuela nem csak nemzeti sport, de a nemzet kulturális és világörökségi szimbólumaként is számontartják.
A közhiedelemmel ellentétben az andokikondorkeselyűt, achilei villásszarvast és adélfenyőt nem sorolják a nemzeti jelképek közé, pedig mindhárom megtalálható az ország címerén, és kétségkívül Chile természeti kincsei közé tartoznak.
A chilei konyha jellegzetesen több gasztronómiai hatás kombinációjából alakult ki: egyaránt hatott rá az őslakos falvak táplálkozása, a gyarmatosító Spanyolország gasztronómiája, valamint különböző európai konyhák is. A hagyományos chilei konyhában az egyes tartományok tápanyagait találhatjuk meg, tehát kukoricát, krumplit, paradicsomot, búzát, ezen kívül a különböző húsféléket (sertés, csirke, marha, bárány). A chilei konyha legfontosabb alapanyagai a tenger gyümölcsei, a marhahús, a friss gyümölcsök és a zöldségek.
Santiago de Chile piaca (Mercado de Santiago)
ANational GeographicSantiago de Chile piacát (Mercado Central de Santiago) a világ ötödik legjobb piacának nyilvánította. A piacot a chilei kulináris örökség részeként ismerik el. A Restaurant magazin által összeállított A Világ 50 Legjobb Étterme lista részeként 2016-ban 4 chilei étterem is helyet foglalt az 50 legjobb latin-amerikai étterem között, ezek közül egyet pedig a világ 50 legjobb étterme közé soroltak.
A leghíresebb étel alomo a lo pobre, amely egy óriási marhaszelet két tojással és sült hasábburgonyával a tetején. Aparillada grillezett belsőségekből és véres hurkából áll. Acuranto nevű híres ételt halszeletekből, csirkéből, bárányból, sertésből, marhából és burgonyából készítik.
Ezen kívül Chile hagyományos ételei közé soroljuk a következőket:
Ajiaco (csirkés burgonyaleves)
Anticuchos (kebabhoz hasonlító húsnyárs, főként marhaszívből
Asados (inkább elkészítési módra utal, parázson grillezett húsféléket értenek alatta)
Calapurca (búzából vagy kukoricából készített leves, különlegessége, hogy forró kövekkel tálalják, mely jellegzetes sült ízt ad neki)
Cancato (paradicsommal, sajttal, hagymával, kolbásszal töltött sült hal)
Carbonada (húst, zöldségeket és gyümölcsöt (szőlőt, körtét, barackot) tartalmazó pörkölt szerű étel)
Cazuela [egytálétel, amely főként valamilyen húsból (csirke vagy marha leggyakrabban), sütötőkből és krumpliból tevődik össze]
Chapalale (chilei kenyér, amelyet két összetevőből készítenek: krumpliből és lisztből)
Curanto (inkább elkészítési módra utal, mint konkrét ételre; parázson izzított köveken, levelekkel bélelve és teljesen lefedve sülnek a húsok)
Empanadas de pino (darált marhahússal, hagymával, mazsolával, olívabogyóval és főtt tojással töltött empanada)
Las humitas (fűszeres kukoricás keverék, párolt kukoricalevélbe töltve)
El milcao (krumplis palacsinta)
Paila marina (kagyló pörkölt)
Pantruca (nokedliszerű tésztaétel)
Pastel de chochlo (marha és kukoricaragu)
Pastel de papa (krumplis és darált marhahúsos pite)
Porotos granados (bab alapú pörkölt/főzelék)
El pulmay (serpenyőben készült curanto)
Tomaticán (hagyományos chilei pörköltféleség hússal, paradicsommal, hagymával és kukoricával).
Chile hagyományos desszertjei közé sorolható az alfajores nevű desszert (tejkaramella-krémes omlós keksz), az el manjare (házi tejkaramella-krém), valamint a mote con huesillo (frissítő alkoholmentes barackos ital).
A chilei borok nevezetesek. A vörösborok közül a legkiemelkedőbb aCabernet Sauvignon, a Carménére, aMerlot, a fehérborok közül pedig aChardonnay és aSauvignon Blanc. Hagyományos nemzeti italok még a chicha és a chileipisco (borpárlat).
↑Team, Cascada: 30 Things You Didn't Know About Chile! (amerikai angol nyelven). www.cascada.travel. (Hozzáférés: 2025. szeptember 8.) „The origin of the name “Chile” may come from the indigenous Aimara word “chili", meaning “where the land ends.”It could also be based on the Mapuche imitation of a bird call which sounds like “cheele cheele."”
Ez a szócikk részben vagy egészben aChile című spanyol Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_03.jpg)
.JPG)
_-_new.jpg)
.jpg)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
