A Chelsea első nagy sikerét1955-ben érte el, amikor megnyerte a bajnokságot. A gárda összességében hatszoros angol bajnok, nyolcszorosFA-kupa, négyszeresAngol Ligakupa és szintén négyszeresFA Community Shield győztes. Európai szinten kétszeres Kupagyőztesek Európa-kupája ésEurópa-liga-győztes, illetve az első és eddig egyetlen londoni klub, amely megnyerte aBajnokok Ligáját.[1][2]
A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár. A klub címere az évek során sokszor megváltozott, a jelenlegiben egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható.
2012-ben aForbes magazin szerint a Chelsea a hetedik legértékesebb klub volt a világon.[3][4]
1904-benGus Mears megszerezte aStamford Bridge atlétikai stadiont, azonban ő futballpályaként szerette volna használni. Bérlését Fulham közelében elutasították, így Mears úgy döntött, saját klubot alapít, mely használni fogja majd a stadiont. Mivel már létezett egyFulham nevű klub, olyan nevek kerültek szóba, mintKensington FC,Stamford Bridge FC ésLondon FC. Végül Chelsea néven alakult meg a gárda1905.március 10-én a Felkelő nap pubban (napjainkban A Hentes Kampója), mely aFulham Road bejáratával szemben található meg, és elindulhatott a másodosztályban.[5][6]
A klub a második szezonjában már feljutott azelső osztályba. 1915-ben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, ott azonban aSheffield United csapatától vereséget szenvedtek azOld Traffordon.1920-ban harmadikak lettek a bajnokságban, legjobb helyezésüket eddig elérve.[7] A Chelsea ezek után nagy szurkolói tömegeket és híres játékosokat vonzott a sikerek láttán, azonban a két világháború között nem tudott a csapat trófeát nyerni.[8][9]A háború után a korábban azArsenalban játszóTed Drake lett a Chelsea edzője 1952-ben. Az ő edzősködése idején javultak a fiatalok edzései, a stadiont újjáépítették, így nagyobb nézőszámban látogathattak ki meccsekre. Végül az1954-1955-ös szezonban Drake győzelemre vezette csapatát, így a Chelsea elkönyvelhette első bajnoki győzelmét. A következő szezonban azUEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség létrehozta a legjobb bajnokcsapatnak járó trófeát, aBEK-et (napjainkban Bajnokok Ligája), azonban az angol vezetőség a klub indulását teljesen ellenezte, így nem indultak el az európai porondon.[10] A Chelseat ezek után sikertelen éra jellemezte, a következő szezonban a táblázat közepén végeztek a bajnokságban.1961-ben Drake lemondott, helyére a klub korábbi játékosmenedzsere,Tommy Docherty lépett.
A Chelsea teljesítménye a bajnokságban 1905-től napjainkig.
Docherty teljesen más csapatot rakott össze, az ő időszakát sikerek jellemezték, az1964-65-ös szezonban megnyerték a bajnokságot, illetve bejutottak az FA-kupa és aLigakupa döntőjébe, ott azonban elmaradt a győzelem.[11] Három szezont követően a kupaküzdelmek során az elődöntőig meneteltek, ezt követően Docherty utódjaDave Sexton lett. Az ő edzősködése során a gárda elhódította az FA-kupát, miután fő riválisát aLeeds Unitedet 2-1-re legyőzte a döntőben. Ezt követően megnyerrték aKEK kiírását is, aReal Madrid csapata ellen Athénban.
Az 1970-es és 1980-as éveket válságos évtizedek jellemezték. A klub nem tudta miből fenntartani a stadionját, a kiemelkedő játékosokat ezért eladták, ezt követően a csapat kiesett amásodosztályba.[12] További problémákat okoztak a szurkolók lázadásai.[13]1982-ben szerencsés fordulat következett be,Ken Bates ugyanis potom 1 fontért vásárolta meg a klubot, a stadiont ingatlanfejlesztőknek eladta, felmerült, hogy végleg elveszítik otthonukat a klub játékosai.[14] A csapat ezután kiesett a harmadosztályba is, azonban 1983-ban a klub igazgatója,John Neal meggyőző csapatot rakott össze. A gárdának sikerült feljutnia a másodosztályba ebben a szezonban, majd az első osztályba ismét feljutottak, miután diadalmaskodtak az1988-1989-es szezonban.
A későbbiekben Bates, a tulajdonos, úgy döntött, alkut köt azokkal a bankokkal, akik az ingatlan fejlesztőt képviselik, így felvásárolhatja a stadiont.[15] Azonban nem járt sikerrel, a tőzsdén ugyanis csődbe vitte a csapatot. A Chelsea meggyőzően teljesített az első osztályban, bár a bajnokságot nem nyerte meg, többek között bejutott az1994-es FA-kupa döntőjébe. Ezután a klub menedzsere a csapat korábbi híres labdarúgója,Ruud Gullit lett 1996-ban. Céljának azt tűzte ki, hogy a gárda nemzetközi szinten is érjen el sikereket. Később célja valóra vált, 1998-ban ugyanis a csapat bejutott aKEK döntőjébe, és meg is nyerte azt a VfB Stuttgart ellen. Korábban, 1997-benGianluca Vialli edzősködése vezetésével a klub megnyerte azFA-kupát, majd először indulhatott el a Bajnokok Ligájában az1999-2000-es szezonban. Ezt követően ViallitClaudio Ranieri javára kirúgták, így a Chelsea az ő menedzselése során jutott be a2002-es FA kupa döntőjébe, illetve2002-2003-as Bajnokok Ligájába.
2003 júniusában Bates eladta a klubot az orosz milliárdosnak,Roman Abramovicsnak, aki 140 millió fontért vásárolta meg tőle a csapatot.[16] A tulajdonos 100 millió fontot költött új játékosokra, azonban Ranieri nem tudott velük nyerni egyetlen trófeát sem, így őt kirúgták, helyére a portugálJosé Mourinho került.[17][18] Mourinho az újonnan összerakott csapattal megnyerte az angol bajnokságot 1955-öt követően kétszer (2004–2005,2006–2007)[19] azFA-kupát 2007-ben, és a klub további két Ligakupa győzelemmel gazdagodott (2005,2007).
2009-ben Guus Hiddinket nevezték ki a menedzsernek, aki FA-kupa-győzelemre vezette a Chelseat, őt Carlo Ancelotti követte, aki duplázott: a csapat megnyerte a bajnokságot és az Fa-kupát is.
2011 júniusában Ancelottit kirúgták, őt követteAndré Villas-Boas, akit a szezon végén elbocsátottak a csapattól.
A ChelseatRoberto Di Matteo vette át, aki elérte a csapattal az első Bajnokok Ligája győzelmet, és FA-kupát nyert.
2013-banRafael Benítezt nevezték ki ideiglenesen a klub élére.A spanyol mester irányításávalEurópa-ligát nyertek.A döntőben : Chelsea-Benfica 3-1.2013 nyarán José Mourinho visszatért a kispadra.Második edzői regnálása alatt a 2014-15-ös szezonbanCarling Cupot és bajnokságot nyertek a kékek. A 2015-16-os szezont azonban nagyon rosszul kezdték, a bajnokság fél távjánál csupán a 16. helyen álltak. Mourinhonak mennie kellett, utódja a szezon végéigGuus Hiddink lett. Hiddink helyétAntonio Conte vette át, akivel angol bajnok lett a csapat. Ennek ellenére az olasz edző távozott pozíciójáról. A Chelsea következő menedzsereiMaurizio Sarri ésFrank Lampard voltak, akik nem tudták visszavezetni a Chelsea-t a legjobbak közé. Lampard kirúgását követőenThomas Tuchel lett a klub edzője, aki Bajnokok Ligája sikerre vezette csapatát.
2021 áprilisában az csapat egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett azEurópai Szuperliga megalapításában,[21] amelyből három nap után kilépett a csapat.[22]
A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan1877.április 28-án nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul.1904-benGus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották aFulham FC-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea.
A Stamford Bridge belülről
Aharmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később aShed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként ahatvanas és ahetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50 000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani.[23] A munkálatokat az East Stand-en kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került.Egészen akilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge2001-re teljesen elkészült. Ma 42 055 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.
A klub megalakulása óta ötféle címert használt, bár mindegyik keresztülment kisebb változtatásokon.1905-ben a legelső címeren egy Chelsea nyugdíjas(Chelsea pensioner) volt látható, amiről a csapat az egyik becenevét is kapta:Pensioners, vagyisNyugdíjasok. Habár sosem jelent meg a mezeken (viszont a programfüzeteken igen), a címert fél évszázadig használták, egészen1952-ig. MikorTed Drake 1952-ben menedzser lett, átformálta a klub imidzsét; eltávolíttatta a régi címert a programfüzetekből, mivel egy teljesen újat szeretett volna bevezetni. Amíg az új címer kész nem lett, a csapat egy átmeneti címert használt: a pajzs alakú kék címerben a C.FC betűk voltak láthatóak. Ez csupán egy évig volt használatban. Drake új címerében egy hátranéző, álló kék oroszlán volt, és egy pálcát tartott, körülötte vörös rózsák és focilabdák voltak. Az oroszlán gróf Cadogan címeréből való, aki akkor a klub elnöke volt, a pálca aWestminsteri apátságra utal, a rózsák pedig Anglia nemzeti szimbólumai.[24] Ez volt az első címer, ami már a mezeken is megjelent.
A klub újra csak1986-ban váltott címert, mikor új tulajdonosa lett a Chelsea-nek. Az új címerben megmaradt az oroszlán, viszont ez már sokkal egyszerűbb, természethűbb minta volt, mint az előző, és kék helyett sárga volt, de előfordult piros változatban is. Körülötte a korábbi változathoz hasonlóan a C.FC betűk voltak olvashatóak. A címer használatos volt kék címerpajzsban és anélkül is.
A2005–06-os szezonban ünnepelte a klub fennállásának századik évfordulóját, ennek tiszteletére ismét új címert vezettek be, amiben visszatértek a Ted Drake által terveztetett címer elemei, a kék pálcatartó oroszlán és a körülötte levő rózsák, labdák, amik a szezon végén aranyszínűről ismét vörösre változtak.[25]
A csapat mindig kék mezt viselt, habár kezdetben a jelenleginél világosabb árnyalatúbbat, és a maival ellentétben fehér nadrágot és sötétkék zoknit. A világoskék színt a klub akkori elnökének,Earl Cadogan-nak a lovaglóruhájáról vették át. A világoskék mez nem volt hosszú életű,1912 körül felváltotta a királykék változat.MikorTommy Docherty az1960-as évek elején menedzser lett, ismét megváltoztatta a mezt: a nadrágot kékre, a sportszárt fehérre cserélte. Szerinte ezek a színek egyedülkállóvá tették a csapatot, mivel egy nagy klub sem használta ezt a színösszeállítást. Ezt a felszerelést először az 1964–65-ös szezonban viselték.
Idegenbeli mez 2007–08-ban
A Chelsea hagyományos idegenbeli színei a sárga és a fehér kék szegéllyel, de mint a legtöbb csapatnál, náluk is voltak kivételek. Az első idegenbeli mez fekete-fehér csíkos volt, de egy mérkőzésen, az1966-osFA-kupa elődöntőn az olaszInternazionale csapatához hasonlóan kék-fekete csíkos mezt viseltek. A hatvanas években, állítólag a magyar futball előtt tisztelegve, piros felsőben, fehér nadrágban, és zöld sportszárban is játszottak.[forrás?] Voltak azonban mentazöld (az 1980-as években), piros-fehér kockás (az 1990-es évek elején), valamint szürke-narancssárga (az 1990-es évek közepén) idegenbeli mezek is.[26] A2007–08-as szezonban neonzöld, fekete csíkokkal ellátott idegenbeli mezt használtak.[27] AzAdidas három csíkja fekete, ami végigfut a mez ujján. A nadrág fekete, ugyanúgy, mint a sportszár, viszont néhány mérkőzésen ezek is neonzöld színűek. A csapat címerének háttere ezen a mezen neonzöld, az oroszlán és a kerete pedig fekete a hagyományos kék, fehér, piros és arany színek helyett. A 2006–07-es szezonban harmadik mezt is készíttettek, ami teljesen fehér, kék és fekete szegéllyel.
A Chelsea mezeit2006-tól azAdidas készíti, a korábbi mezgyártójuk azUmbro volt. Az első mezszponzoruk aGulf Air volt az 1983–84-es szezonban, majd aGrange Farms, aBai Lin majd az olaszSimod volt a szponzor, mielőtt a számítógépgyártóCommodore International-lel írtak alá hosszútávú szerződést1989-ben. A Commodore után 1995–1997-ig aCoors, 1997–2001-ig azAutoglass, és 2001–2005-ig azEmirates Airline szponzorálta a Chelsea-t. 2005-2015-ig aSamsung volt a mezek támogatója. A jelenlegi mezszponzoruk a Yokohama.
A Chelsea FC eddig összesen kilenc alkalommal lépett pályáramagyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken, illetve Európa Liga találkozókon. 1906 májusában Európában túrázott a frissen megalakult Chelsea FC, és három mérkőzést Budapesten játszottak. ABTC ellen 4-0-ra, aMAC ellen 6-0-ra, míg azFTC ellen 3-1-re nyertek[36] az angolok. 1954 decemberében látogatott a Stamford Bridge-re az akkor épp "Vörös Lobogónak" hívott, válogatott klasszisokkal felállóMTK. A meccs 2-2-es döntetlent hozott, a gólokat Stubbs, Bentley, illetveHidegkuti Nándor és Palotás szerezték. 1963-ban még kétszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. 1963. augusztus 14-én, a Népstadionban, 30 000 néző előtt 3-1-re nyertek a londoniak. Mulholland gólját Nagy egyenlítette ki, majd Danszky öngóljával és Tambling góljával alakult ki a végeredmény. 1963. december 11-én még egyszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. A 6.037 néző előtt lejátszott meccsen 2-0-s Chelsea győzelem született, a gólokat Mortimore és Venables szerezték.[37]
2014. augusztus 10-én a Fradi ellen léptek pályára, Budapesten az újonnan megépültGroupama Aréna nyitómeccsén. A mérkőzés végeredménye 1:2 lett, a Fradiból Gera Zoltán, a Chelsea-ből Ramires, majd Fabregas talált a hálóba.
Legutóbb a2018-2019-es Európa Liga kiírásának "L" jelzésű csoportjában találták magukat szembe magyar csapattal. Hazai pályán aMol Vidi FC ellen 1:0-ás győzelmet arattak, majd idegenben a Groupama Arénában 2-2-es döntetlenre végeztek a csapatok.[38][39]
A Chelsea FC felnőtt csapatábanmagyar játékos eddig még nem szerepelt.
A magyar NB1-ben két olyan játékos szerepel(t), aki a Chelsea FC játékosa is volt: aGyőri ETO grúz válogatott légiósa,Rati Alekszidze, illetve aVideoton FC portugálja,Filipe Oliveira. Aleksidze 2000–2002 között volt a Chelsea felnőtt keretének tagja, ez idő alatt 3 meccsen lépett pályára, mindháromszor csereként. Gólt nem szerzett. Oliveira 2002-2006 között volt Chelsea kerettag, de csak 5 meccsen lépett pályára.
A Chelsea egykori hollandedzője,Henk ten Cate (a 2007/2008-as szezonban Avram Grant segítőjeként dolgozott a Chelsea-nél) karrierje korábbi időszakában, az 1999/2000-es szezonban azMTK vezetőedzője volt.
A kékek himnusza a "Blue Is The Colour" kezdetű dal, amit1972-ben írtak meg a Ligakupa döntőre. Ugyanebben az évben már az angol kislemezlista 5. helyén is állt. A szövege:
Blue Is The Colour…
Blue is the colour, football is the game We're all together and winning is our aim So cheer us on through the sun and rain Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Here at the Bridge, whether rain or fine We can shine all the time Home or away, come and see us play You're welcome any day.
Blue is the colour, football is the game We're all together and winning is our aim So cheer us on through the sun and rain Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Come to the Shed and we'll welcome you Wear your blue and see us through Sing loud and clear until the game is done Sing Chelsea everyone
Blue is the colour, football is the game We're all together and winning is our aim So cheer us on through the sun and rain Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Blue is the colour, football is the game We're all together and winning is our aim So cheer us on through the sun and rain Cos Chelsea, Chelsea is our name.
Frank Lampard lőtte a legtöbb gólt a Chelsea mezében.
A Chelsea-ben a legtöbb mérkőzést egy korábbi csapatkapitány,Ron Harris játszotta, aki 795 mérkőzésen lépett pályára a csapatban1961 és1980 között. Ezt a rekordot a közeljövőben senki sem dönti meg: Harris-tFrank Lampard követi 380 mérkőzéssel.[43] A Chelsea kapusai köztPeter Bonetti játszott a legtöbb mérkőzésen: 729-en1959 és1979 között. A franciaMarcel Desailly a csapat legtöbb válogatottsággal rendelkező játékosa: 116-szor lépett fel afrancia válogatottban.
Frank Lampard a csapat gólkirálya, 2001-től kezdődően 203 gólt szerzett. A rekordot megtörő 203. gólját a 2012-13-as Aston Villa elleni 2-1-es Lampard duplájával megnyert bajnoki mérkőzésen szerezte. Ezzel letaszította a trónrólBobby Tambling-et aki 1970 óta 202 góllal tartotta a legtöbb gólt szerzett játékos címét a Chelsea-ben. További hét játékos szerzett több mint 100 gólt:Bobby Tambling (1959-1970),George Hilsdon (1906–12),George Mills (1929–39),Roy Bentley (1948–56),Jimmy Greaves (1957–61),Peter Osgood (1964–74 és 1978–79) ésKerry Dixon (1983–92). Dixon az egyetlen játékos a klub eddigi történetében 193 góllal, aki Tambling rekordjához közel járt. Greaves tartja a rekordot az egy szezonban elért gólok számában: az 1960-61-es idényben 43 gólt szerzett. Lampard a klub jelenlegi gólkirálya.[43]
A Chelsea legnagyobb hazai nézőszáma hivatalosan 82 905 volt,1935.október 12-én azArsenal ellen az elsőosztályban. Ennek ellenére aGyinamo Moszkva elleni barátságos mérkőzés felbecsült nézőszáma1945.november 13-án 100 000 felett volt.[44] Ez a rekord a jövőben várhatóan nem fog megdőlni: a stadion jelenleg 42 055 fő befogadására képes.
A Chelsea számos rekordot tartAngliában és Európában egyaránt. A bajnokságban ők szerezték a legtöbb pontot egy szezonban (95-öt), ők kapták a legkevesebb gólt egy szezonban (5-öt), 15 egymás utáni mérkőzésen nem kaptak gólt, 30 mérkőzést nyertek meg egy szezonban, és ők tartják a legtöbb kapott gól nélküli mérkőzés rekordját is egy szezonban (28 mérkőzés); mindezt a2004-05-ös idényben sikerült elérniük.[45]2010-ben újabb rekordot döntött a csapat, egy szezonon belül szerzett 103 góljával.
A csapat 21–0-s összesítésű győzelme aJeunesse Hautcharage ellen aKupagyőztesek Európa-kupája1971–72-es kiírásában rekord az európai kupaporondon.[46]Roberto di Matteo szerezte azFA-kupa történetének 2. leggyorsabb gólját egyMiddlesbrough elleni döntőben aWembley-ben1997-ben: a 42 másodpercben szerzett gólt, a Chelsea 2–0-ra nyerte meg a döntőt. Ezt Louis Saha döntötte meg a 2009-es sorozat döntőjében, épp a Chelsea ellen.[47] Az angol élvonalban a Chelsea tartja a hazai pályán leghosszabb idejű veretlenségi sorozat rekordját. A korábbi csúcstartó a Liverpool volt 63 mérkőzéssel (1978–1980), ezt a rekordot2007.augusztus 12-én döntötték meg.[48] Veretlenségi sorozatuk2008.október 26-án ért véget, mikor a Liverpooltól szenvedtek 1–0-s vereséget a Bridge-en.[49]
A Chelsea volt az első angol klub (az Arsenallal együtt), akik számozott mezben játszottak (először1928.augusztus 25-én aSwansea Town ellen).[50] Ők voltak az elsők Angliában, akik repülőgéppel utaztak egy idegenbeli mérkőzésre, mikor1957.április 19-én aNewcastle United otthonába látogattak; valamint az első élvonalbeli csapat, akik vasárnap játszottak mérkőzést, mikor aStoke City-vel játszottak1974.január 27-én.1999.december 26-án addig egyedüli csapatként egy teljesen külföldi játékosokból álló kerettel játszottak a Premier League-ben aSouthampton ellen.[51]2007.május 19-én első csapatként az újWembley stadionban megnyerték azFA-kupát; ők voltak azok is, akik a régi Wembley-ben nyerték meg ezt a kupát.[52]
Az angol rekord négy és fél évre nyúlik vissza. Az utolsó vereséget a Stamford Bridge-en2004.február 21-én szenvedte el a csapat, mikor az Arsenal tudta őket legyőzni 2–1-re. A sorozatot a Liverpool törte meg2008.október 26-án egy 1–0-s győzelemmel. A 86 hazai mérkőzésből 62 győzelem, 24 döntetlen. Összesen 175 hazai gól született ezeken a mérkőzéseken, a vendég csapatok 44-et szereztek. A sorozat első góljátEiður Guðjohnsen lőtte, az utolsótNicolas Anelka. Négy menedzser ült a rekord során a kispadon:Claudio Ranieri (6 mérkőzés),Ávrám Grant (16 mérkőzés),José Mourinho (60 mérkőzés) ésLuiz Felipe Scolari (4 mérkőzés). A legnagyobb győzelem 6–0 volt aManchester City ellen2007-ben, aDerby County együttesének is 6 gólt lőtt a csapat ugyanebben az évben. Öt gólt szereztek két alkalommal, négyet 12-szer.[53]
Az alábbi táblázatban azok a játékosok szerepelnek, akik 300-nál több mérkőzésen játszottak a Chelsea-ben. A lista a tétmérkőzéseket és a csereként játszott mérkőzéseket tartalmazza. A félkövérrel írt játékosok ma is a csapat tagjai. Frissítve2014.július 25-én.
↑Mitchell, Kevin. „Something old, new and Blue”,The Observer, 2007. május 20.. [2007. augusztus 28-i dátummal azeredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. május 20.)
Ingledew, John.And Now Are You Going to Believe Us: Twenty-five Years Behind the Scenes at Chelsea FC. John Blake Publishing Ltd (2006).ISBN 1-84454-247-5
Matthews, Tony.Who's Who of Chelsea. Mainstream Publishing (2005).ISBN 1-84596-010-6
Mears, Brian.Chelsea: A 100-year History. Mainstream Sport (2004).ISBN 1-84018-823-5
.svg)
.svg)
.svg)
