Cezar Antonovics Kjui (született:Cezarij-Venyiamin Antonovics Kjui,franciául:César Cui,oroszul:Цезарь (Цезарий-Вениамин) Антонович Кюи;Vilnius,1835.január 18. –Szentpétervár,1918.március 26.)oroszzeneszerző, zenekritikus, hadmérnök. Azorosz ötök tagja, a csoport kiáltványának megszerkesztője. Szerzeményei közül operái a legjelentősebbek, de ezek mára még hazája színpadairól is eltűntek. Kritikai tevékenységének, főleg kortársairól írott cikkei révén, még ma is van zenetörténeti jelentősége.
AlitvániaiVilniusban született egy,a napóleoni háború idején sebesülése után, 1812-ben Oroszországban maradt francia katona, Antoine Cui (oroszosított alakban Anton Leonardovics Kjui) és egy elszegényedett litván nemesi családból származó anya, Julia Gucewicz utolsó, ötödik gyermekeként. Egyik bátyja,Alekszandr (1824–1909) híres építész lett.
Iskolai évei alatt megtanult oroszul, franciául, litvánul és lengyelül. Ez idő alatt tanult meg zongorázni is. Szülővárosában a legalaposabb zenei képzést az1840 és1858 között ott élőStanisław Moniuszkótól kapta. A gimnáziumi tanulmányait már nem szülővárosában fejezte be,1850-ben Szentpétervárra küldték, ahol a Központi Mérnöki Tanintézet (jelenleg Katonai Műszaki Egyetem) diákja lett. Itt zászlósi rendfokozattal végzett1855-ben, és beiratkozott az I. Miklós Mérnöki Akadémiára (oroszul: Николаевская Инженерная Aкадемия, magyaros átírással: Nyikolajevszkaja Inzsenyernaja Akagyemija, ma: Katonai Műszaki Egyetem), ahol két évvel később hadmérnökként és hadnagyként végzett, ezután tanári állást vállalt és először a topográfia, majd az erődítés oktatója, később (1880-ban) professzora lett. Tanítványai között találjuk aRomanov-ház számos tagját, köztükII. Miklós cárt.1906-ban ezredesi rangot kapott.
Tanulmányai idején kapcsolódott be a főváros zenei életébe. Állandó látogatója volt a cári operának.1856-ban ismerkedett megBalakirevvel és szoros barátság alakult ki köztük. Zenei képzettsége is e barátság révén fejlődött a legtöbbet. Balakirev révén részt vett az Orosz ötök csoportjának alapításában, ő fogalmazta meg annak kiáltványát is. Barátjuk,Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov (1824–1906), a kor elismert zenekritikusa a „Hatalmasok kis csoportjának” nevezte őket. A csoport tagjain kívül nagy hatással volt zenéjéreDargomizsszkij ésGlinka munkássága.
1858-ban feleségül vette Malvina Rafailovna Bamberget (oroszul: Мальвина Рафаиловна Бамберг), aki Dargomizsszkij tanítványa volt. Két gyermekük született: Ligyija és Alekszandr. Ligyija amatőr énekesnő volt, Alekszandr pedig országgyűlési képviselő azoktóberi forradalom előtt.
Szentpétervárott halt meg 83 éves korában. Először felesége (1899-ben hunyt el) mellé temették aszmolenszki evangélikus temetőbe, majd1939-ben mindkettejüket újratemették a szentpétervárityihvini temetőben az Ötök többi tagja mellé.
1859-ben mutatták első művét aScherzo-t (Op.1.)Anton Rubinstejn vezényletével, tíz évvel később pedig színpadra került első operája, aHeine tragédiája nyomán írtWilliam Ratcliff. Kortársa,Liszt Ferenc elismerően nyilatkozott erről az operáról, ezért Kjui könyvét a La musique en Russie-t (Az orosz zene) és Zongoraszvitjét (Op.21.) is neki ajánlotta, a Tarantella zenekarra (Op.12.) című műve pedig Liszt egyik zongoradarabja alapján készült.1896 és1904 között az Orosz Birodalmi Zenei Társaság szentpétervári csoportjának vezetője, majd 1904-től az egész társaság tiszteletbeli vezetője. Külföldön is számos zenei társaság választotta tiszteletbeli tagjai közé.
A kalóz (Le flibustier; vígopera; librettó: Jean Richepin; 1888–89; bemutató; Párizs, Opéra Comique, 1894. január 22.)
A kapitány lánya (Капитанская дочка; Puskin nyomán; 1907-08; bemutató: 1911)
A kaukázusi fogoly (Кавказский пленник;Puskin nyomán; első változat: 1857–59, második változat: 1881-82; bemutató: 1883)
A mandarin fia (Сын мандарина; vígopera; 1859; bemutató: 1878)
A szaracén (Сарацин;id. Alexandre Dumas VII. Károly című drámája nyomán; 1896-98; bemutató: 1899)
Angelo (Анджело;Victor Hugo nyomán; első változat: 1871–75, második változat: 1900; bemutatók: 1876, 1900)
Bolond Istók vagyBolondoska Ivanuska (Иванушка-дурачок; gyermekopera; librettó: Nagyezsda Nyikolajevna Dolomanova, népmesei alapokon, nem Lev Tolsztoj azonos című műve nyomán; 1913)
Csizmás kandúr (Кот в сапогах; gyermekopera; Charles Perrault nyomán; 1913; bemutató: 1915)
Piroska és a farkas (Красная шапочка; gyermekopera;Charles Perrault nyomán; 1911)
Lakoma pestis idején (Пир во время чумы; Puskin nyomán; 1895–97, bemutató: 1900)
Mademoiselle Fifi (Мадмуазель Фифи;Guy de Maupassant nyomán; 1902-03; bemutató: 1903)
Ez a szócikk részben vagy egészben aКюи,_Цезарь_Антонович című orosz Wikipédia-szócikkezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.